Egy tolna megyei faluban születtem, erdész unokájaként. Nagyapám gyakran vitt magával erdőt járni, szamócát kereseni, esténként pedig az ágyam szélére ült és mesélt. Soha nem könyvből, mindig fejből mondott mesét, amiből még és még követeltem.
Otthon nagyszerű házi könyvtárunk volt. Korán rájöttem, hogy olvasni mindenütt és minden körülmények között jó, padon, pad alatt, strandon, zseblámpafénynél, házibulin és összebújva. Sehová nem indulok el könyv nélkül, hátha akad egy kis idő, amit olvasással meg lehet nyújtani. Ezért is történhet meg velem, hogy néha a város tökéletesen idegen részén, ismeretlen villamosmegállókban találom magam.
A történetek nemcsak a könyvekben bújnak meg. Ott vannak egy fakéreg apró repedésében, a villamos csikorgásában, egy nyak köré tekeredő sálban, csak meg kell találni, ki kell nyitni őket. Talán ezért is lettem foglalkozásomat tekintve fizikus, a legkisebb részecskék mögötti valódi történet után kutatva.
Szeretek még utazni, kertészkedni, görkorcsolyázni, latin nyelvekkel foglalkozni, csillagokat fürkészni és teázni. A legeslegjobban a gyerekeimnek, velük együtt szeretek olvasni és mesélni, mellettük hagytam fel a világjárással, és kezdtem újra meséket, verseket, novellákat írni.
A Cerkabellánál megjelent műveim
IRODALMI KÁVÉZOO 