Csíkszentmihályi Berta

Dunabogdányban élek, erdőszélen.
Az illusztrálás mellett színházi munkákkal foglalkozom.
Maszkokat, papírmasé kellékeket, festett, vetített háttereket készítek.
Szentendrén születtem, itt voltam gyerek, abban az időben, amikor a gyerekek még gyalogosan (!) lófráltak, szabadon bámészkodtak és ábrándoztak.
Egy méter alatt a város minden részlete a lelkembe égett: kapuk, kőfalak, alkonyi súrlófényben sárgálló, málló vakolat és nedvesen csillogó patakparti gyökérszövedékek. Több mint másfél méteresen, több mint fél évszázaddal a hátam mögött ugyanolyan szenvedéllyel csámborogok és bámészkodom.
Szeretem a meséket. Sok mindenben megerősítettek.
Hogy vannak Csodák.
Hogy vannak Jók, és mi közéjük tartozunk.
Hogy akkor is tartozhatunk közéjük, ha kicsit rosszak vagyunk.
Hogy a megpróbáltatások elől nem lehet elfutni, sárkánynak, sorsnak elébe kell állni.
Hogy tényleg mindig érkezik váratlan segítség, vannak az úton társak.
Hogy van úgy, hogy éveket kell szolgálni, csendben, türelmesen.
Hogy létezik Igaz Szerelem.
Hogy a nagy célokat bátran lehet halogatni, ha valaki itt és most arra kér hogy „Segíts!”.
Hálás vagyok a meséknek.
Nekik még azt is elhiszem, hogy a végén minden jóra fordul.