Kertész Erzsi

Kertész Erzsi vagyok, és most, hogy be kellene mutatkoznom, jövök rá, hogy igazából nem szoktam magamról túl sokat beszélni. Érdekesebbnek tűnik mindenféle kitalált történetekbe, szolid és őrült karakterek bőrébe bújva változatos kalandokat átélni, és ezt megosztani másokkal is. Szerencsésnek érzem magam, hogy ezzel tölthetem a munkaidőmet.

Az első mesekönyvemet tíz évvel ezelőtt írtam, kísérleti jelleggel, és a Cerkabella kiadó adott neki egy esélyt, amiért nagyon hálás vagyok. A meseírás eleinte jó szórakozásnak tűnt a komolyabb, pszichológusi hivatásom mellett, de idővel rájöttem, hogy ez is roppant komoly hivatás, úgyhogy mostanra talán már egészen tekintélyt parancsoló meseíró vált belőlem, szigorú tekintetű, csupa tanulságos történettel. De azért nem kell mindent elhinni. A jövőbeli terveim szerteágazóak, némelyik talán kissé nagyratörő is, ezért jobban szeretek akkor beszélni róluk, ha már megvalósultak.

Gödöllőn élek. Két gyermekem nap mint nap inspirál az írásra, és a folyamatos, szakadatlan önismeretre, amiről azért néha le tudnék mondani. Van egy csinos leopárdgekkónk, őt inkább csak távolról szeretem, és néhány macska él még a házunk táján – azt nem mondom, hogy a sajátunk, mert a macskákat nem lehet birtokolni, és jól is van ez így.