Szeretek gyerekekkel beszélgetni. Talán ezért is olyan otthonos érzés nekik írni. A felnőttekkel is jó beszélgetni, de velük már megfontoltabb az ember. A képtelen fantázia inkább a gyerekek beszéde közben tör elő a legváratlanabb pillanatokban, és a nevetésük is féktelenebb, magával ragadóbb. Azt is szeretem, amikor a felnőttekből előbújik a gyerek – ez pont olyan izgalmas, mint amikor egy gyerekben megcsillan a jövendő felnőtt érettsége. Persze az is lehet, hogy azért szeretek gyerekeknek írni, mert olyankor elővehetem a saját, képtelen fantáziám.
(A teljes bemutatkozó szöveg a hamarosan megjelenő Navigátor 3-ban olvasható!)
A Cerkabellánál megjelent könyvem
Antológiákban megjelent írásaim
