Kisgyerekkoromban csak mérgező állatokkal akartam foglalkozni, de később úgy alakult, hogy inkább emberekkel töltöm az időmet, most Bécsben, az orvosegyetemen. Írni, egészen 19 éves koromig nem különösöbben szerettem.
Azon a nyáron Sienában voltam cseregyakorlaton és egy kollégiumban laktam, ahol senki sem beszélt angolul, németül vagy magyarul. Az alagsori, linóleummal bélelt szobában nem tanultam meg gitározni, és augusztus közepén az egyetemi kutatólaborba rajtam kívül csak takarítani jártak. A kollégiumi szobát viszont még csak nem is takarították, így aztán a szikrázó napsütésben bámultam a pókhálóban remegő saroktigriseket, akikről az első történetemet írtam. Velük illetve hasonló lényekkel és épületekkel a Mákonypersely illetve az Öt korty beton című kötetben lehet találkozni, Nemszemétkével, és Kiskobolddal pedig akár ezen a honlapon is.
Bármit is csinálok épp az életben, engem mindig csak a részletek, a mélyben rejlő dolgok érdekelnek, a kisujj porcborításától kezdve a legapróbb koboldokig.
A Cerkabellánál megjelent könyveim
IRODALMI KÁVÉZOO 