A 2018-as Könyvhéten két nagyszerű külföldi szerző is szerepelt a vendégek listáján: az itthon is igen népszerű Tatu és Patu-sorozat szerzőpárosát, Aino Havukainent és Sami Toivonent a Cerkabella Kiadó hívta meg Budapestre és Szentendrére. A szerzőkkel Pásztor Csörgei Andrea beszélgetett.
Meséljetek a kezdetekről! Hogyan született meg Tatu és Patu?
Sami: Aino találta ki őket elég váratlanul, tudniillik eredetileg egy egészen másféle könyvsorozatot terveztünk. Az úgy történt, hogy a kiadónk annyit kért tőlünk a kezdet kezdetén, hogy olyan állandó karaktert, karaktereket találjunk ki a gyerekek számára egy könyvsorozathoz, akiknek a történetein keresztül majd több köteten át lehet mesélni különféle izgalmas témákról. Elkezdtünk töprengeni. Kitaláltunk egy férfialakot, aki egy lakótelepi lakásban él, két kisállatot tart, és meglehetősen unalmas figura. Aztán Aino egyszer épp a kiadó szerkesztőjével beszélgetett telefonon, amikor csevegés közben egy hirtelen váltással elkezdett két figuráról mesélni, akik valami idegen helyről jönnek, és épp ezért minden ismeretlen számukra. Természetesen ekkor még nevük sem volt, és azt sem tudta, hogy néznek ki, csak abban volt biztos, hogy valahonnan „kívülről” kell hogy érkezzenek. Először az egész ötletet elleneztem, hiszen a másik karakter kidolgozásába már csomó munkát fektettünk, de szerencsére Aino kötötte az ebet a karóhoz, és ragaszkodott a két új szereplőhöz, tehát engedtem, és így végül megszülethetett Tatu és Patu. Ez amúgy a közös munka folyamán máskor is előfordul: én legszívesebben mindig a már jól bejáratott módon csinálnám a dolgokat, Aino azonban szívesen feszegeti a határokat, és folyton azon agyal, hogy lehetne mindig újítani.
Hogyan alakult ki, melyik figura Tatu, és melyik Patu? Bevallom, nekünk itt a kiadóban gyakran okoz nehézséget, hogy ne keverjük őket. Veletek ez sosem fordul elő?
Sami: Először bizony teljesen egyformák voltak, de mivel így valóban nehéz volt megkülönböztetni őket, sajnos az egyikük látása hirtelen megromlott, és szemüveges lett. De azért néha még így is nagyon nehéz volt észben tartani, hogy melyikük melyik… Nekünk az sokat segít, hogy Patunak így, szemüveg nélkül teljesen csupasz a feje, a „csupasz” szó pedig finnül úgy hangzik: „paljas”, ami pont úgy kezdődik, mint az, hogy „Patu”.
Hogyan zajlik a munkamegosztás? Mennyire dolgoztok együtt, és mennyire szóltok bele a másik feladatába?
Aino: Mindent közösen csinálunk, együtt ötletelünk, nem lehet élesen elválasztani, hogy Sami rajzol, én pedig írok. Mint ahogy Sami említette, gyakori, hogy nekem támad egy új ötletem, valami meghökkentő vízióm, ami lendít a történeten, így kimondatlanul is kicsit enyém a vezető szerep.
Sami: Aino mindig pontosan ráérez, melyik ötlet lesz az, ami működni fog, és melyik az, amit inkább érdemes elvetni, és ő az, aki mindig képes újítani, átlépni a korábbi határokat. Ezért alakult ki így a munkamegosztás. Nekem kezdetben nehéz volt viccesre rajzolni a figurákat, de Aino mindig biztatott, legyenek még mókásabbak, még hangsúlyosabbak, és bátran csináljanak szokatlan dolgokat is. Mára persze belerázódtam.
Aino: Ugyanakkor a humor mindkettőnkből magától jön. A humorérzék nagy ajándék, olyasmi, ami vagy velünk születik, vagy nem. Elsajátítani nem lehet.
Van-e kedvenc kötetetek, történetetek vagy akár részletetek a sorozatból?
Aino: Nekem sokáig a Tatu és Patu fura masinái című kötet volt a kedvencem, de most már talán a Tatu és Patu észbontó mesekönyve, Finnországban tavaly jelent meg. Teljesen interaktív könyv, azért szeretem annyira.
Sami: Én inkább az apró részletekben lelek örömet. Például a Tatu és Patu, az űrpilóták című kötetben van az óriás, aki bolygókat gyűjtöget, őt nagyon kedvelem; illetve nagy kedvenceim a különböző technikai találmányok, a „kütyük”, amik az egyes történetekben megjelennek. Bár klisének tűnik, de ránk jellemző, hogy a közös munka során Aino inkább a különféle érzések, arckifejezések megjelenítésére helyez hangsúlyt, míg én a technikai részletek megalkotásában érzem otthon magam.
Van olyan kötet, vagy részlet a régi könyvekben, amit ma már másképp valósítanátok meg?
Aino: Van egy ilyen könyv igen; magyarul nem jelent meg; a Vera-sorozatba tartozik, a címe: Vera és a vidéki ház állatai. Ebben a történetben kicsit idealizálva mutattuk be a vidéki állatokat, az életüket, a mindennapjaikat. Ezt ma már másképp csinálnánk. Időközben változott a mi értékrendünk is, sokkal kevesebb húst eszünk például. Ma már sokkal realisztikusabban mutatnánk be az állatokat. Szerintünk ezeknek az állatoknak a körülményei korántsem olyan ideálisak, mint ahogy az abban a könyvben látszik.
Magyarországon mostanában egyre több szó esik arról, hogy a tanórákon minél több kortárs gyerekirodalommal kínáljuk meg a gyerekeket, akár épp a Tatu és Patu-sorozattal is. Mit tudtok, Finnországban mennyire jellemző, hogy ezt a sorozatot használják oktatási célokra is?
Aino: Nehéz erre a kérdésre pontosan válaszolnunk, talán a lányaink többet tudnának erről mondani. Az biztos: minden iskolában van könyvtár, és általában ezekben fellelhetőek a könyveink. Sőt, tudtunkkal a sorozat különböző fordításait a nyelvtanításban használják. De Finnországban valójában elég szabad keze van az oktatóknak abban, hogy milyen irodalmat használnak a tanórákon. Ezért ezt elég nehéz nyomon követni.
Sami: Mindemellett a józan ész azt diktálja, hogy olyan könyveket adjanak a gyerekek kezébe, amiben ráismernek a saját hátköznapjaikra, azonosulni tudnak a szereplőkkel, mert ez az egyetlen útja, hogy rávehessük őket az olvasásra.
Megtudhatjuk, min dolgoztok most, mi lesz a következő kötet témája? Ti találhatjátok ki, vagy a kiadó felkérésére készül?
Aino: A kiadótól mindig szabad kezet kapunk; nemhogy nem korlátoz bennünket, inkább támogatja az ötleteinket, segít a szerkezet kialakításában és az esetlegesen felmerülő problémák megoldásában. Közben teljesen megbíznak az intuícióinkban; az sem jelent problémát, ha hirtelen más formát, más betűméretet szeretnénk használni egy készülő kötetnél, mint ahogyan az történt például a Tatu és Patu elszabadul címűnél.
Az évnek ebben a szakában már szoktak lenni vázlataink, alapötleteink a következő munkáról, de most nagyon sűrű hónapok vannak mögöttünk, ezért úgy döntöttünk, a májust inkább pihenéssel töltjük. Az biztos, hogy valami olyasmit szeretnénk majd készíteni, ami nagyon humoros, és amihez igazán kedvünk támad.
Persze az olvasók nem maradnak új történet nélkül, hiszen Finnországban nyár elején jelent meg a Tatu és Patu élete és tettei. Ez most kicsit nagyobb lélegzetvételű, valamivel hosszabb kötet, mint az eddigiek, és a téma kiötlésében a rajongók is segítettek: a Tatu és Patu Facebook-oldalon feltettük a kérdést, hogy miről olvasnának legszívesebben, a legtöbb szavazó pedig egyértelműen Furavárról szeretett volna minél többet megtudni.
Sami: Nem volt könnyű megcsinálni ezt a könyvet úgy, hogy választ adjunk az olvasók felmerült kérdéseire, s közben azért ne kössük meg a fantáziájukat. Végül azt a ravasz megoldást találtuk ki, hogy nem Tatu és Patu mesél az otthonukról, hanem a könyv három másik szereplője mondja el a saját elméletét Furavár mibenlétéről. Így az olvasók képzelőereje továbbra is meg lesz dolgoztatva. A kötet amúgy nem csak Furavárról szól, hanem csomó más, kulisszák mögötti információ található benne, voltaképpen egy paródiája a celebéletnek. Ahhoz, hogy ezt kellő pontossággal ismerhessük, a könyvtárból kikölcsönöztünk egy csomó híresség életrajzát, mint pl. Elizabeth Taylorét vagy James Deanét, és ezeket vettük alapul a történet részleteinek kidolgozásakor.
Aino: A mese szerint ugyanis a többiek hiába kérdezik, Tatu és Patu nem igazán tartja érdekesnek azt, hogy az otthonukról fecsegjenek. Ráadásul amit elmondanak, azt is furaváriasan teszik, így a hallgatóságuk nem nagyon ért belőle egy kukkot sem. Így aztán a szereplők kénytelenek különféle bizonyítékok, fényképek, újságcikkek segítségével megpróbálni rekonstruálni Furavárat.
Egy utolsó kérdés: mit csináltok legszívesebben, ha épp nem a Tatu és Patu következő epizódját készítitek?
Aino: Olvasunk, filmet nézünk, és nagyon szeretünk otthon lenni. A munkánk is az otthonunkhoz köt, és bár szoktunk találkozni a barátainkkal, valójában jól megvagyunk otthon, családi körben. Nagyon sokat társasjátékozunk például, azt a lányaink is nagyon élvezik.
A Tatu és Patu-sorozat a világon eddig összesen mintegy 21 országban jelent meg. 2007 óta a Cerkabella Kiadónál tizenkét könyv látott napvilágot a népszerű sorozatból, Bába Laura fordításában. A Tatu és Patu-történetek írója és illusztrátora Aino Havukainen és Sami Toivonen júniusban látogatott Magyarországra új könyvük, a Tatu és Patu, a nyomozók – A Felező-eset könyvbemutatója alkalmából. Aino és Sami házaspár, két lányuk van.
A beszélgetés 2018. 09. 10-én megjelent a Mikkamakka online felületén.
Köszönet a segítségért Besze Barbara szerkesztőnek!
IRODALMI KÁVÉZOO 