Hidegkuti Lilla ajánlója
Maksai Kinga: Névtelen Világ – Erik és a legfelső utáni emelet. Cerkabella Könyvkiadó, Szentendre, 2019.
Az Erik és a legfelső utáni emelet egy szenzációs kortalan remekmű. Engedjétek meg, hogy kifejtsem.
A történet elején röviden, de annál alaposabban megismerhetjük a központi karaktereket, akik a világon létező összes módon eltérnek egymástól, mégis együtt kötnek ki a végén. Az ember azonnal felfedezi magát minden szereplőben, még ha nem is ugyanolyan szinten: Liza szabadsága, Dorka tökéletességre való törekvése, Noel visszahúzódó, de lelkes rajongása, Bazsi filmek és történetek iránti végtelen lelkesedése, és néha még Rája eleinte pöffeszkedő, de a későbbiekben csodásan kibontakozó személyisége is valamilyen szinten mindannyiunkban felfedezhető. A karakterek hétköznapiak, és éppen ezért még szerethetőbbek.
A történet maga egyszerűen különleges. Olyan mellékszálak bontakoznak ki, ahogy halad az olvasó, amire a könyv elkezdésénél én például egyáltalán nem számítottam. Meglepő, változatos és tele van kalanddal. Talán az első ötven oldal volt az a szakasz, amikor még jobban kellett koncentrálnom, hogy a könyvre figyeljek és ne másra, ezek után viszont annyira beszippantott és magával ragadott, hogy csak akkor tettem le, amikor már fél egykor leragadtak a szemeim. Nagyon szeretem a könyvekben, amikor mindig van valami történés, még ha egy egészen kicsi is. Értem ez alatt, hogy nem nyolc oldalon keresztül olvasom, hogy milyen pizzát rendeltek ebédre, hanem miközben rendelik a pizzát másik három ember másik három dolgot csinál, ami előszőr úgy tűnik nem kapcsolódik egymáshoz sehogy, a végén viszont kiderül, hogy nagyon is. Folyamatos, nem monoton és meghökkentő.
Pokolian érdekfeszítő végigolvasni ezt a regényt, ha csak az alapkoncepciót vesszük is. Eltűnik egy srác, akivel addig szinte senki nem foglalkozott, viszont ez akkora visszhangot kelt a gyerekekben, hogy öt egymástól teljesen különböző karakterű ember összefog, hogy kiszabadítsák.
Ötük közül csak egyikük van közeli barátságban Erikkel, a többiek számára csak egy osztálytárs, viszont mégis mind benne lesznek a csapatban. Egy felettük álló erő vagy gondolat tartja csak őket össze, és az, hogy zavaró számukra, hogy napok, majd hetek elteltével sem megy semmire a rendőrség a fiú eltűnését illetően, ezért inkább a saját kezükbe veszik a dolgokat. Időközben fény derül arra, hogy van valaki, aki tud a terveikről, viszont mindenképpen le akarja állítani őket, így még egy rejtély kerül napirendre: vajon ki az az idegen és mit akar tőlük?
A regény folyamatosan váltogatja a szereplők szemszögeit, ezáltal van lehetőségünk az összes főszereplő szempontjából végig követni az eseményeket. Bár semelyik részlet nem ismétlődik kétszer, mégis tökéletesen nyomon követhető, hogy éppen ki szerepében vagyunk, és hogy kapcsolódnak egymáshoz az események vagy a jelenetek.
Összességében még fontosnak tartom kiemelni, hogy nem kell megriadni a 10 éves korjelzéstől, mert nagyobbak számára is ugyanannyira élvezhető és magával ragadó. Szerintem a folytatás hiányától sem kell félnünk, mivel az utolsó elhangzó mondat számomra igazán ígéretes.
IRODALMI KÁVÉZOO 