December 12.

Finy Petra: A boszorkány karikái

DUNÁNTÚLI-DOMBSÁG

Jaj, ezt a banyát az egész környék kedvelte! Ajnározta az egész falu, a lisztes péktől a zsíros bíróig mindenki.

Persze nem volt ez mindig így.

Mikor megérkezett a faluba, a banyát utálat és megvetés övezte. Már messziről érezni lehetett a kén meg a nadragulya bűzét, ami ringyes-rongyos varázsgönceiből áradt. Aztán ahogy közelebb ért, látni lehetett csomósra kócolt haját, melybe makk-kalap és nyírbarka tapadt. Szembeötlött görbe orra, szőrös bibircsókjai és péklapát fogai. Na és a hangja! A kereplő édesebben nyekereg, mint ahogyan ez a banya beszélt.

Az itt lakók nem is barátkoztak vele, egészen addig, amíg a banya be nem bizonyította, hogy vasból van ugyan az orra, de aranyból a szíve.

Történt ugyanis, hogy akkoriban rendszeresen megtámadta a falubelieket egy rettentő sárkány. Nem tűzzel pusztított, hanem bűzölgő trutymóval borította be a házakat.

Az emberek ilyenkor ki sem tudtak lépni az ajtón, mert térdig gázoltak mindenféle latyakban meg pocsolyában. A sárkánytámadások miatt tehetetlenül figyelték, hogy minden igyekezetük, a lapátolás, takarítás ellenére, lassanként a kertjeiket is teljesen beteríti a mocsok.

Akkor állt elő a banya:

– Egyet se búsuljatok, tudok én rajtatok segíteni!

– Megtennéd értünk? – kérdezték innen is, onnan is.

A banya vett egy nagy levegőt, mert bizony tudta, hogy nem látják szívesen.

– Igen! Megteszem – azzal elmondta az embereknek, mit kell tenniük.

Alkonyatkor az összes ház köré ássanak el gombafonalakat. Ezek reggelre megnőnek, erős kerítés lesz belőlük, s az megvédi a lakókat a sárkánytól. Így is lett. Mindenki annak rendje és módja szerint elültette a fonalakat. Aztán várták a sárkányt.

Az másnap meg is jelent, nagy dérrel-dúrral betrappolt a faluba, és már épp kezdte volna okádni ragacsos köpetét, amikor valami furcsát szimatolt a levegőben. Látja, hogy az egyik ház körül különös sárgásfehér kerítés áll.

Az szaglik úgy, mint ezer virágmező!

Tovább ügetett, hátha a következő háznál sikerrel jár. De ott is ugyanaz az illattenger fogadta, mint az előzőnél. És így tovább a falu összes viskójánál.

Csak úgy döngött a sárkány után a főutca, ahogy méteres lábaival elmenekült.

Mondanom sem kell, a falubeliek meghálálták a banya jó cselekedetét.

Ezért hívják a szegfűgomba karikáit boszorkánykörnek.

© Szegedi Katalin

A mese megtalálható az alábbi kötetben:

Finy Petra
A DARVAK TÁNCA

Ajánlott korosztály: 3+

Napi ajándékunk 40% kedvezménnyel:

Az akció 2020. december 13-ig, valamint a készlet erejéig tart.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt szereti: