December 14.

Berg Judit: A zöldlábú angyal

Ciska már nagyfiú volt, majdnem iskolás, de szeretett volna hinni a csodákban. Ám ez néha cseppet sem volt könnyű. Az óvodai Mikulásnak például fehér tornacipője volt piros csizma helyett, és a keze egyáltalán nem tűnt öregnek. Otthon apukája elmagyarázta Ciskának, hogy nem tud a Mikulás minden óvodába személyesen elmenni, annyi dolga van az ablakokba kitett csizmákkal, a rénszarvasokkal, a krampuszokkal. Talán egy fiatalabb barátját küldte helyettesíteni, aki véletlenségből tornacipőt vett fel.

Aztán ott az a rengeteg karácsonyfadísz, szaloncukor és fenyőfa, amit a városban árusítanak az ünnepek előtt. Miért cipelte haza a szomszéd bácsi azt a kis fát, mikor Jézuska hamarosan mindenkinek hoz feldíszített karácsonyfát? Otthon anyukája elmagyarázta Ciskának, hogy Jézuska és az angyalkák általában csak a gyerekes házakba visznek karácsony estére csillagszórós, gyertyás, tarka díszes fenyőt. Mindenki más maga vehet és díszíthet magának, ha akar. Apu munkahelyén is állítottak karácsonyfát, hogy mindenkinek jó kedve és karácsonyi hangulata legyen, de azt a portás Zoli bácsi hozta, és Magdi néni, a titkárnő díszítette fel. Ciska megnyugodott. Ez neki magától eszébe sem jutott. De aztán átjött estefelé nagymama, és Ciska megint úgy érezte, nehéz elhinni minden csodát.

Nagymama ugyanis azt állította, hogy karácsony napján Jézuska legfőbb segítője a zöldlábú angyal.

– Azt én is tudom, hogy angyalkák díszítik a fát, ők rakják fel a díszeket és a habcsókot – bólogatott Ciska. – De miért volna zöld a lábuk? Olyan a békáknak szokott lenni.

– Egyedül csak a zöldlábú angyal lába zöld – emelte fel a mutatóujját titokzatosan nagymama. – A többiek csupasz lábbal repkednek, vagy fehér selyemharisnyát húznak.

– De miért kell, hogy valakinek zöld legyen a lába? És miért zöld egyáltalán? Én ezt egyáltalán nem értem – okvetetlenkedett Ciska.

Nagymama nem tudott minden kérdésre megfelelni, és ez egyáltalán nem volt megnyugtató. Ő is csak gyanította, hogy a zöldlábú angyalnak zöld a harisnyája. Türkiz vagy mohaszínű lehet talán. De hogy pontosan mit csinál, senki sem tudja. Csak annyit, hogy ő Jézuska legfőbb segítője. Az a dolga, hogy minden rendben legyen. Ne keveredjen össze a gyerekek ajándéka, ne törjenek össze szállítás közben az üveggömbök, zselés legyen a szaloncukor, ne kávés. Mindenkinek teljesüljön a szíve legtitkosabb vágya.

Másnap Ciska az óvodában megkérdezte a barátait, mit tudnak a zöldlábú angyalról. Egyikük sem tudott semmit. Még az óvó néni sem hallott róla. Délelőtt karácsonyi képet festett a csoport, és Ciska a fa mellé pingált egy ezüstszárnyú, aranyhajú, zöld cipős, zöld harisnyás angyalkát. De a gyerekek kinevették. Fanni szerint az angyalok inkább rózsaszínű harisnyát húznak fehér lakkcipővel. Ciska megbántódott, és a szíve mélyén kicsit nagymamára is neheztelt. Miért mesélt olyat, ami nem is létezik? De azért mégsem hagyta nyugodni a dolog.

Elhatározta, hogy még egy levelet ír Jézuskának. Egyet már küldött, amiben felsorolta, hogy minek örülne leginkább. Piros, távirányítós terepjárót kért, legót és markolót. Filctollat és mesekönyvet, meg egy nagy plüssdínót az elveszett maci helyett. De most még valami eszébe jutott. Megírja neki, hogy szeretne közebbit tudni a zöldlábú angyalról. Eljöhetne hozzá, vagy üzenhetne neki. Csak hogy biztosan tudhassa: nagymama nem tévedett. Aztán meggondolta magát. Az előző levelet is a nővére írta, ő csak diktálta a kívánságait. Most viszont nem akarta Jankának elárulni, mekkora fejtörést okoz neki a zöldlábú angyal. Lehet, hogy nem is értené, vagy kinevetné, esetleg mindent elmesélne nagymamának. És Ciska ezt nem akarta. Inkább addig gondolkozott, míg végül nagy döntésre jutott. Próbára teszi a zöldlábú angyalt. Ha tényleg ő a legfőbb segítő, a titkos vágyak teljesítője, biztosan teljesíti Ciska kérését is.

Még akkor is, ha a kívánságát nem papírra írja, csak a szívébe. Behunyta a szemét, maga elé képzelte az óvodai festményét, és gondolatban megkérte a zöldlábú angyalt, hogy személyesen látogasson el hozzá. Aztán elszaladt játszani, és többé nem is gondolt a kívánságára.

Legközelebb csak karácsonyeste jutott eszébe a kérése, amikor ünneplő ruhába öltözve, izgatottan és kicsit megilletődve várták Jankával a csengettyűszót, ami a karácsonyfa és az ajándékok érkezését jelzi. Nagymama is ott volt velük, együtt ünnepelt minden évben a család.

– Talán pont a zöldlábú angyal rázza meg a csengőt – gondolta hirtelen Ciska, de nem kérdezte meg nagymamát.

Amikor a nagyszobában felcsendült a várva várt hang, kézen fogva, együtt léptek be az ajtón. Ott ragyogott a gyönyörű fenyő, ágain mézeskalács illatozott, színes díszek csillogtak a gyertyafényben. Körülötte pedig rengeteg csomag. Ciska óvatosan körülnézett. Azt remélte, hogy a karácsonyfa csúcsán, vagy a függönykarnison ücsörögve megpillantja a zöldlábú angyalt. De angyalnak nyoma sem volt.

Az ajándékok kibontása előtt néhány dalt énekeltek, és boldog ünnepeket kívántak egymásnak a családtagok. Ciska éberen figyelt, de a zöldlábú angyal a könyvek közül sem leskelődött. Aztán végre meg lehetett nézni, mi rejtőzik a titokzatos dobozokban. Ciska még a zöldlábú angyalról is megfeledkezett, olyan izgatottan bontogatott. A távirányítós autót megkapta, a legó viszont közös volt Jankával. Markolót nem hozott Jézuska, és a plüssdínó helyett egy foltos párduc volt a csomagban. Vagy inkább jaguár? Összességében azért nem volt rossz a helyzet, főleg, hogy a filctoll és mesekönyvek mellé dínós könyvet is kapott.

Amikor már azt hitte, hogy minden ajándékát megtalálta, még egy icipici csomagra bukkant. Olyan csöpp volt, hogy akár a zsebébe is rejthette volna. Ciska izgatottan dobogó szívvel bontotta ki. Egy apró aranycsengő volt benne, amire zöld szalaggal kis címkét kötöttek. De a papíron semmilyen felirat nem állt, éppen csak egy folt. Egy furcsa formájú zöld paca. Türkiz. Vagy talán moha-színű? Ciska hunyorogva nézte. Vajon mit jelenthet? Hirtelen nagyot ugrott örömében. Végre megértette. Nem akármilyen folt került a papírra, hanem egy lábnyom. Egy apró kis zöld cipő lenyomata!