December 21.

Andrus Kivirähk: A Fenyő iskolába jár

Karácsonykor a fenyőt bevitték a szobába. Nagyon tetszett neki az új helyen. Korábban az erdőben élt a többi fenyő között, és ez meglehetősen unalmas volt. Balra nézett – fenyők. Jobbra nézett – megint csak fenyők. Semmi mást nem látott. Régóta vágyott arra, hogy izgalmasabb helyre költözzön, és valami hasznosat tanuljon.

– Iskolába szeretnék járni! – ábrándozott.

Most pedig azt hitte, hogy odakerült. A szobában minden nagyon érdekes volt, és ő pontosan ilyennek képzelte az iskolát. Az emberek feldíszítették, és gyertyákat erősítettek az ágaira. A fenyő kitalálta, hogy ez csak az iskolai egyenruha lehet. Egyensapkát is kapott: arany csillagocskát illesztettek a csúcsára. Csuda büszke volt!

Majd elkezdődtek az órák. Mennyi hasznosat lehetett tanulni az emberektől! Az erdőben a fenyők csak álldogáltak egyhelyben, és lengették az ágaikat, az emberek viszont megállás nélkül nyüzsögtek. Karácsonyi ételeket készítettek: krumplit hámoztak, véres hurkát sütöttek, savanyú káposztát pároltak. A fenyő izgatottan figyelte őket, és mindent pontosan a fejébe vésett.

Amikor elkészültek az ételek, mindet feltálalták az asztalon, és meggyújtották a fenyőn a gyertyákat. Kellemes meleg járta át. A gyerekek odamentek hozzá, és karácsonyi dalokat énekeltek. A fenyő egyből tudta, hogy ez az énekóra, és könnyűszerrel megtanulta a dalok szövegét.

Később az emberek még szétosztották az ajándékokat, és tévét néztek. De hogy mi ment a tévében, arra már nem nagyon emlékezett a fenyő, mert annyi minden történt vele, hogy elálmosodott, és hamarosan el is szundított. Nem könnyű ám a tanulás, ha csak egy egyszerű fenyő vagy!

Elmúltak az ünnepek. Leszedték a díszeket, és a fenyőt kivitték az udvarra, a szemeteskuka mellé.

Sok fenyő állt már ott. Valamennyien gondterhelt képet vágtak, néhányan fennhangon panaszolták szomorú sorsukat.

– Hogy jutunk vissza az erdőbe? – sóhajtoztak.

– Magunktól nem tudunk hazamenni.

– Miért kellene visszatérnünk az erdőbe? – csodálkozott a mi fenyőnk. – Most, amikor véget ért az iskola? Maradjunk a városban, itt sokkal izgalmasabb.

– De mihez kezdünk a városban? – kérdezték a többiek.

– Természetesen éttermet nyitunk! – jelentette ki a fenyő.

Nem hiába járta ki az iskolát! Végtére is, alaposan megfigyelte, hogyan készítik az emberek a karácsonyi ételeket, kívülről tudta az összes receptet. Erősen hitt benne, hogy jó szakács lesz.

Meg is nyílt az étterem. Az étlapon véres hurka, párolt káposzta és tepsis sült krumpli szerepelt. A többi fenyő beállt hozzá felszolgálónak, és temérdek munkájuk volt, mert annyira finoman főztek, hogy az emberek szinte ostromolták az éttermet.

Amikor már minden vendég előtt ott volt a tányérja, a fenyő a színpadra lépett, mikrofont ragadott, és karácsonyi dalokat énekelt. Azokat, amiket a gyerekektől tanult. Mély, bársonyos hangjával nagy sikert aratott. Voltak, akik csak azért mentek el az étterembe, hogy hallhassák őt énekelni. Még a tévébe is meghívták!

Egyszóval, a fenyő nem csak híres szakács lett, hanem híres énekes is.

Néha esténként, amikor egyedül maradt, felöltötte az egykori iskolai egyenruháját: díszeket aggatott az ágaira, és meggyújtotta a gyertyákat. Annyira jó volt felidézni a régi szép időket, amikor még iskolába járt!