December 23.

Visky András: Betlehetmi éjszaka

Azon az éjszakán sehogyan sem jött álom Bari ben Bárány szemére. Ahogy leszállt az est, és a tiszta égbolton egyenként fölgyújtották apró lámpáikat a csillagok, máris elcsitult a megfáradt nyáj, csak a kutyák jártak körbe, így ellenőrizték még egyszer a létszámot, vajon nem kóborolt-e el akár egyetlen bárány is a reájuk bízott százból. Az egyikük rá is szólt Bari ben Bárányra látva, hogy alvás helyett inkább gondolataiba mélyed:

–Aludj, Bari, szárazak a legelők, holnap ismét útra kelünk, ki kell pihenned magad.

De ő mégsem hunyta le a szemét. Sőt, miután a kutyák is megtalálták helyüket, hangtalanul odalopakodott Bence ben Juhhoz, a legjobb barátjához, és csendesen felköltötte őt is.

– Mit akarsz? – kérdezte Bence némi rosszallással a hangjában.

– Tudod, azon gondolkozom…

– Ne haragudj, kedves barátom – emelte fel a hangját Bence ben Juh –, nem tudnád holnapra halasztani a gondolataidat?

– Hát ez az, nem bírom elhessegetni őket.

– Elmondtad az esti imát? – próbált megszabadulni tőle Bence ben Juh.

– Bizony el, még többször is. És mégsem tért békesség a szívembe.

Bence ben Juh feltápászkodott a helyéről, és elindult a Beszélgetés Kősziklája irányába. Jól ismerte barátját: ha egy nyugtalanító gondolat befészkeli magát a szívébe, beszélgetés nélkül nem tud dűlőre jutni.

A Beszélgetés Kősziklájának Bari ben Bárány és Bence ben Juh adta ezt a nevet, mert legelészés közben többször is meghúzódtak az árnyékában megpihenni vagy beszélgetni, és mert olyan hatalmasan ragyogott Betlehem mezejében, mintha egyenesen az égből pottyant volna oda még a teremtés első napján.

– Ma, amikor a pásztorok közelében legeltem, az Öreg Pásztor azt mondta a társának, hogy ebben az évben engem, Bari ben Bárányt jelöltek ki áldozati báránynak az engesztelés ünnepére.

Nagy csend ereszkedett közéjük. Bari nem folytatta, hiszen mit is mondhatott volna többet, Bence pedig meg sem tudott szólalni.

– Nos, csak tudtodra akartam hozni – törte meg a csendet Bari. – Ha majd az Öreg Pásztor az ölébe vesz, és elindul velem, akkor arra gondolj, mi ketten többé nem látjuk egymást.

– Hacsak nem történik addig valami – mondta Bence ben Juh nem nagy meggyőződéssel, de valamit mégis mondani kellett a barátjának.

– Ugyan, mi történhetne? – kérdezett vissza Bari ben Bárány, de kérdésére nem jött semmi válasz, és ismét csend telepedett közéjük.

– Tudod – folytatta nagy sokára Bari –, én elhiszem az Öreg Pásztornak, hogy az áldozat a Világ Ura rendelése, de azért amikor meghallottam, hogy én következem, mégis megtelt a szívem szomorúsággal.

– Bari ben Bárány! – szólította meg barátját szokatlan ünnepélyességgel, de őszinte elhatározással Bence. – Én szívesen vállalnám helyetted az áldozatot.

– Köszönöm, barátom. Nekem ennyi is elég – mondta Bari ben Bárány, és a szomorúság mellé odaférkőzött a szívébe egy csepp hála is.

Alighogy elhallgattak, a magasban nagy fényesség támadt. Egy angyal jelent meg előttük. Lassan szállt alá, mint egy ragyogó felhő, előbb a Beszélgetés Kőszikláján telepedett meg, aztán egészen közel jött hozzájuk, és ezt mondta:

– Bari ben Bárány! Bence ben Juh! Jó hírt hoztam nektek. Megszületett a Messiás, akit régen megígért nektek a Világ Ura.

© Rofusz Kinga

– A Messiás? Várjunk csak… – próbált kutakodni az agyában Bari ben Bárány, de semmit nem talált ott, csak azt, hogy őt nemsokára fel fogják áldozni.

– Jó hír? Mit is jelent ez? Úgy érted, hogy… hogy… – próbálkozott Bence ben Juh is, de nem jutott ő sem semmire.

– Menjetek, költsetek fel mindenkit, én addig itt várok – mondta az angyal, és komótosan visszarepült a Beszélgetés Kősziklájára.

Bari és Bence szó nélkül engedelmeskedett, az angyalnak, maguk sem értették, miért. Előbb az Öreg Pásztort rázták fel, aki, mikor meghallotta a hírt, örömrivalgásban tört ki, és úgy rikoltozott, úgy táncolt az angyal előtt, mintha tizenkét éves volna ismét.

– Megszületett a Messiás! Halljátok, báránykáim? A Világ Ura elküldte végre a Jó Pásztort, aki életét adja az ő juhaiért! Többé senki nem fog feláldozni benneteket!

– Megmenekültél – mondta Bence ben Juh Bari ben Báránynak.

– Megmenekültem – mondta Bari ben Bárány Bence ben Juhnak.

– Megmenekültünk! Megmenekültünk! – kiáltotta az egész nyáj a fényes, betlehemi éjszakában.


A mese megtalálható az alábbi kötetben:

Lovász Andrea (szerk.)
DÖDÖLLE

Ajánlott korosztály: 6+

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt szereti: