2021. december 15.

Somfai Anna: Barátságháló – A képzelet órái

Lencsi úgy érezte, mintha meleg kéz érintené meg. Monalizának igaza van: nem zuhanhat magába, mindent meg kell tennie Miráért. A kristályból erő és melegség áramlott a tagjaiba, és Lencsi lassan, de határozottan biccentett Hanszólónak, hogy készen áll az indulásra.

– Nem akarod itt hagyni a kristályt? – fogta suttogóra Hanszóló a hangját.

Lencsi habozott. Fülöpön kívül még soha nem bízta másra a barátságkristályt, és akkor is csak Gyömbér, a beszélő cica tanácsára. Ráadásul bármikor szüksége lehet rá, ha Füstös Tükör vagy a követői újra felbukkannának. Viszont ha Mira után kérdezősködnek, feltűnhet valakinek a különleges nyaklánca.

– Megőrzöm a szertárban, és órák után visszakapod – ígérte Hanszóló.

Lencsi belátta, hogy a tanárnak igaza van, és kissé vonakodva a tenyerébe helyezte a kristályt.

Az igazgatói szobában már ott ült Horkai, Lencsi meglepetésére Sárával az oldalán, és roppant idegesnek látszott. Volt barátnője sápadtnak, de szintén izgatottnak tűnt. Hamarosan megérkezett Sárdi Kálmán, az iskola igazgatója, akit nem mindennapi dühkitörései miatt a háta mögött egyszerűen Sárkánynak becéztek. Indulatos természete ellenére a diákok mégsem tartottak tőle igazán, mindenki tudta, hogy csak az a negyedóra iszonyú, amíg kiadja a mérgét, és valójában vajszíve van.

Sárkány most is fújtatott, és Lencsi látta, hogy komoly a helyzet. Amit alátámasztott az is, hogy nem egyedül érkezett, hanem egy bőrkabátos, fülbevalós, zselézett hajú alak kíséretében.

– Bemutatom Zsoldos hadnagyot – mondta Sárkány, amint mindannyian helyet foglaltak a tárgyalóasztal körül. – Mint ahogyan bizonyára már hallottátok – folytatta emelkedő hangerővel –, egyik diákunk, Németh Mira a hatodik céből – itt Sárkány szemrehányóan Horkaira pillantott, aki erre zavartan megigazította a szemüvegét –, tegnap délután eltűnt.

– Zsoldos hadnagy a rendőrségtől érkezett, hogy meghallgassa, tudunk-e bármilyen információval szolgálni Miráról – mondta emelt hangon Sárkány.

Zsoldos biccentett, majd körbehordozta világoskék, ideoda ugráló tekintetét az egybegyűlteken.

– Ha lehet, mindenkivel egyenként szeretnék beszélni – szólalt meg kissé gunyoros, de parancsoló hangon.

– Rendelkezzen velünk, detektív úr – felelte Hanszóló, mire Sárkány figyelmeztető horkantást küldött felé. – Viszont úgy tudom, a diákokat csak a szüleik jelenlétében lehet kihallgatni.

– Nem is kihallgatásról, pusztán információgyűjtésről van szó – válaszolt megfontoltan a nyomozó.

– Ha valamelyikünk a diákok mellett maradna, a szülők sem nyugtalankodnának – vetette fel Hanszóló, és Sárkány, aki mindig is kiállt a diákjaiért, nagyot fújt, és egyetértően megköszörülte a torkát.

– Rendben – biccentett Zsoldos, és alaposan megnézte magának az akadékoskodó tanárt.

Zsoldos a belső irodában először az igazgatóval, aztán Horkaival beszélt, akik ezután mindketten sietve távoztak az órájukra. Ezt követően Hanszóló Sárát kísérte be a hadnagyhoz. Lencsi magára maradt a hatalmas tárgyalóasztal mellett. Hiába hallgatózott, a párnázott ajtó mögül egyetlen szó nem sok, annyi sem szűrődött ki. Vajon hogy kerül ide Sára, és mi az, amit Miráról tud, amikor egyébként ki nem állhatja őt? Talán neki is feltűnt a mágikus zsebóra, gondolta Lencsi. Biztos volt benne, hogy Mira eltűnésének valamiképp köze van az órához, de fogalma sem volt, ebből mennyit mondjon el a nyomozónak.

Nyílt az ajtó, és Sára lépett ki rajta. Nem nézett Lencsire, de ahogyan elhaladt mellette, félénken megsimította a karját. Lencsi meglepődött, ezt igazán nem várta, éppen tőle. De nem maradt ideje töprengeni, Hanszóló intett, hogy ő következik.

Lencsi leereszkedett a székre Zsoldossal szemben, és érezte, hogy a nyomozó hidegkék tekintete minden mozdulatát ragadozóként pásztázza. Megborzongott, de Hanszóló bátorító pillantást küldött felé.

– Úgy tudom, te vagy Mira legjobb barátnője – indította Zsoldos a beszélgetést.

Lencsi bólintott, és készségesen eldarálta, mikor látta Mirát utoljára. Még azt is hozzáfűzte, hogy rajzóra alatt üzenetet küldött neki, mert aggódott érte.

– Volt valami okod az aggodalomra? – kérdezte a nyomozó, és Lencsi keze egyszerre hideg és verejtékes lett, a lába pedig mintha megdermedt volna.

Hanszóló óvatosan megérintette a vállát. A meleg érintés felidézte Monaliza szavait, és feloldotta a merevségét.

– Mira gyakran késik, de az első órára mindig beér. És tegnap nem látszott rajta, hogy beteg lenne – válaszolta.

– Mondott valami különöset tegnap az iskolában vagy a vásár alatt? Úgy tudom, valamiféle órát nézegettetek együtt.

– Mirának van egy régi zsebórája, amit mostanában vásárolt.

– Szokatlan tárgy egy tizenkét évesnek – hümmögött Zsoldos.

Lencsi mostanra erőt gyűjtött a gondolatból, hogy segítenie kell. A tanárai és legfőképpen Mira számítanak rá. Viszont úgy érezte, a barátnője titkát mégsem adhatja ki ennek az ismeretlen, hideg tekintetű rendőrnek. Nagy levegőt vett hát, és előadta a hadnagynak az osztálykarácsonyt, és tőle szokatlan módon csak beszélt és beszélt, míg félbe nem szakították. A hadnagy előhúzta a telefonját, és Lencsi orra alá tolt egy képet egy fekete számlapú zsebóráról, egyetlen mutatóval.

– Meg tudnád mondani, hogy Mira órája hasonlított ehhez?
Lencsi a fejét rázta.

– Mira órája inkább tűnt réginek, a számlapja közepén még a fogaskerekek is látszottak. És rendes mutatói voltak.

– Köszönöm – dőlt hátra a hadnagy, és kissé csalódottnak látszott. – Felírtam a számomat – nyújtott aztán át egy cetlit Lencsinek. – Ha eszedbe jut még valami, ami fontos lehet, hívj fel bármikor. Akár az éjszaka közepén is – szegezte tekintetét a lányra.