Szabó T. Anna: A nagy forgás

– Nagymama, baj van! – szaladt ki a kertbe Lili.

Nagymama épp a madáretetőt szedte le a fáról, tavasszal nem lesz rá szükség.

– Mi a baj, Lilikém? Miért vagy ilyen szomorú?

– Hanna nem akar velem táncolni. Kiküldött a szobánkból, azt kiabálja, egyedül akar maradni, ne is szóljak hozzá.

– Ne búsulj – nagymama letette az etetőt, és megsimogatta Lili fejét. – Hanna tizennégy éves, úgy érzi, kilökték a világból, és nagyon dühös. Nem érti, mi történik vele. Mintha vihar tombolna benne, nem tud megkapaszkodni semmiben.

– Miért nem fogja meg a kezem? Régebben minden reggel ugráltunk!

– Ő most táncolni is csak haragosan tudna. Tényleg jobb békén hagyni.

– Hogy vigasztalhatnám meg?

– Nem tudom… – nagymama tanácstalanul körülnézett, de hirtelen felvidult: – Nézd csak! Itt az első méhecske! Már virágport is hozott!

Csakugyan: az almafa bimbós ágára egy méh telepedett, a lábán sárgán virított a virágporgombóc. Lili odahajolt, beszélni kezdett hozzá:

– Ne szomorkodj, kicsi, itt vagyok, vigyázok rád.

– Nincs egyedül – mosolygott nagymama. – Mindjárt hazaér a kaptárba, ott rengetegen várják. Ő az első hírnök. Tudtad, hogy táncolni fog a többieknek?

– Táncolni? Kivel?

– Egyedül, de mindenki őt nézi majd. Körbe-körbe forog, térképet rajzol a tánccal, mindenkinek megmutatja a szerzeményét. A többi méh ebből tudja meg, hogy indulhat nektárért. Ilyen a méhtánc, nézd csak! – azzal nagymama előadta a méhkeringőt.

Lili nevetett, a méh pedig riadtan elrepült.

A váratlan vigadozásra előkerült a bokrok alól Miska cica, és amikor nagymama végre megállt, dörgölőzve-dorombolva keringeni kezdett a lába körül, a reggelijét követelve.

– Ő is táncol! – kiáltott fel Lili. – És még énekel is hozzá!

– Táncoljam el a macskatáncot is? – ajánlkozott nagymama, és már kezdte is, de csak a dörgölőzést tudta utánozni, a dorombolást sehogy sem sikerült, és ettől mind a ketten akkorát nevettek, hogy a csapat cinke, ami az etető leszerelését figyelte a szomszéd kertből, sértődötten röppent fel.

– Én fészektáncot is tudok! – rikkantott fel Lili. – Amikor a cinke elkészül a házával, így fészkelődik el benne, nézd csak! – azzal Lili nagymama ölébe ugrott, és jól elfészkelődött. Miska macska olyan féltékeny képet vágott, hogy még jobban kellett nevetniük. Hanyatt estek és ide-oda gurultak a fűben. Miska elfordította a fejét, és feltartott farokkal ballagott el a ház felé. Ettől még jobban gurguláztak és göcögtek, belülről csiklandozta őket a tavaszi jókedv. 

Már fájt az oldaluk, mire abba bírták hagyni. Akkor érezték csak meg, milyen hideg a föld, még kabátban is borzongató volt. Gyorsan felálltak, és leporolták magukat. 

– Fázom, menjünk be – kérte Lili. – Jön a szél!

Ahogy megindultak Miska után, felettük kavarogni kezdtek az ágak, suhogtak a kis kerti tó körül a bambuszok. Nagymama megtorpant, elmosolyodott és susogva hajladozni kezdett, körbe-körbe-körbe.

– Bambusztánc, értem – vigyorgott rá Lili. – De ezt sokan kell csinálni, egyedül nem hatásos. Egy bambusz nem bambusz.

– Bambusztánc… könnyed, tajcsizó bambuszok… – tűnődött nagymama, és a mozdulatai folyékonnyá és lassúvá alakultak. Elhallgatott, megkomolyodott. Szertartásosan lebegtette a karját, és hajladozni kezdett, ahogy a tajcsi órán tanulta.

– Milyen szép – sóhajtott fel Lili. Nem lepődött meg, mert már látta nagymamát a többiekkel mozogni a parkban, de soha nem gondolt arra, hogy olyan együtt az a sok idős ember, mint a szélben hajladozó bambuszliget. Nem is próbálta utánozni: tudta, hogy sokat kell tanulnia még.

Nagymama egy kecses mozdulattal befejezte a gyakorlatot, és azt mondta:

– Ha Hanna megint táncolna, nem lenne többet szomorú. Ha ráhangolódna megint a világra.

– Én ismerem ezt a táncot – jelentette ki Lili.

– Ő már nem, mert elfelejtette – szólt csendesen nagymama, ahogy a házhoz értek. A szélvédett tornácon leült a nádszékre, oda, ahol mesélni szokott. Lili a lábához telepedett a lócára. Egy ideig hallgattak. Aztán nagymama azt mondta: – Bizony, minden táncol, csak észre kell venni. Minden énekel, csak rá kell hangolódni. A méhek zümmögésére, a gerlék püpögésére, a varjak együttfordulására a meleg légáramlatban. A víz körkarikáira, az árnyékok lengésére a fák alatt. Fúj a szél, elül és feltámad újra, fut-fut körbe a földön, zuhog az eső és felpárállik a víz, a magból fa lesz, a fából mag, kinek lassú az ideje, kinek gyors a ritmusa, de mind együtt vagyunk az ég alatt, együtt hallgatjuk a csillagok cirpelését a nyári éjszakákon, a hópelyhek pici neszeit télen, ahogy kavarognak és földet érnek. És fordul az ég is, táncolnak a bolygók a Nap körül, keringünk, együtt táncolunk mind, űrkörtánc, fénykeringő. Soha senki nincs egyedül, minden ember, minden létező lény a földön együtt forog az atmoszféra törékeny üveggömbjében. Ez a nagy forgás a legszebb körtánc a világon.

– Táncoljunk! – suttogta Lili, de nem mozdult, csak megszorította nagymama kezét.

---

Intézményi ajánlat

Szeretnénk a pedagógusok, könyvtárosok és az oktatási-nevelési intézmények könyvvásárlását megkönnyíteni, ezért számukra 40% kedvezményt biztosítunk folyamatosan könyveink árából. A kedvezmény érvényesítéséhez kérjük, először regisztráljanak ITT, majd, ha a regisztráció megtörtént, jelezzék azt levélben a timea.konya@cerkabella.hu e-mail címen. Kérjük, a levélben tüntessék fel az oktatási-nevelési intézmény nevét, amelyben dolgoznak.