Elérkezett az öröm vasárnapja! A koszorún ilyenkor gyújtjuk meg a kiemelt, a másik háromtól eltérő színű gyertyát (a hagyományos, liturgikus felosztás szerint a három lila gyertya mellet a harmadik vasárnap gyertyája rózsaszín). Az öröm vasárnapja Szűz Máriára is utal, aki szíve alatt hordhatta és világra hozhatta a Megváltót.
Ebben az esztendőben ez a vasárnap esik legközelebb december 13-hoz, Luca napjához. Ehhez a naphoz kapcsolódik most vasárnapi gyűjtésünk.
Hagyomány
Régebben ez (december 13.) volt a téli napforduló napja – „Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja.”
A néphagyományban egy boszorkányos, rontó nőalakhoz kapcsolódik: ezt a napot gonoszjáró napnak tartották, s ez ellen igyekeztek védekezni (pl. fokhagymával bekenték az állatok fejét, az istálló és a ház ajtaját, vagy lefekvés előtt mindenkinek fokhagymát kellett ennie). Az e napon elkezdett Luca-szék kilencféle fából készül: naponta kellett rajta dolgozni karácsonyig. Aki karácsony éjszakáján erre felállt, felismerte a boszorkányokat.
E napon ültették a Luca-búzát: karácsonyig kizöldült, s belőle a család egészségi állapotára, a várható termésre következtettek.
Luca, Luca, kitty-kotty,
kitty-kotty,
galagonya kettő, három,
száraz körtét várom!
Ha nem adnak szalonnát,
levágom a gerendát.
Ha nem adnak hurkát,
elviszem a Julcsát.
Luca, Luca, kitty-kotty,
kitty-kotty,
galagonya kettő, három.
A hagyomány leírása és a versike megtalálható az alábbi kötetben:
Lovász Andrea (szerk.)
DÖDÖLLE – Gyerekirodalmi és hagyományőrző kalendárium – Ünnepi receptekkel
Ajánlott korosztály: 6+
Mese
Mese a kislányról, aki nem akart boszorkány lenni
magyar népmese
Egyszer volt, hol nem volt, valahol a Nevesincs falu szélén élt egy boszorkány. Ronda vasorrú bába volt, félt tőle mindenki, mert rontani tudott. Volt ennek a boszorkánynak három lánya, A két nagyobbik az anyjához hasonlított, míg a legkisebbik elfajzott tőlük, különb volt mindegyiknél. Nem is szívelhették a testvérei, folyton szapulták az anyjuk előtt. A boszorkány sem állhatta ezt a legkisebbiket, és neki parancsolta a legocsmányabb munkát a ház körül, amit a finyákos nővérei röstelltek elvégezni. Az anyjuk mindhármukat meg akarta tanítani a tudományára. A két idősebbik rá is állt, de a kicsi nem akart boszorkánnyá lenni. Kiparancsolta őket éjfélre a keresztútra. Odajött hozzájuk egy kotlós hét fekete csibéjével. Kodált a tyúk szüntelen, a csibék meg ott futkoztak a lábuk között. Mindegyik lánynak meg kellett egyet fogni, és az inge a dugni. A két nagy megcsinálta, de a kicsi nem fogott meg egyet se, inkább elszaladt tőlük messzire. Nagyon mérges lett rá a boszorkány, és otthon jól elagyabugyálta.
Harmadnap fölültette a söprűje nyelére, és elröpült vele a boszorkányok gyűlésére.
– Azért is azt teszed, amit én akarok – mondta neki –, boszorkánnyá kell lenned, innen nem menekülhetsz!
A gyűlésben ettek-ittak, mulattak a boszorkányok. Odahoztak egy nyüves disznót, azt ették. A kicsinek is adtak belőle, de annak le nem ment a torkán egy falat se. Undorodva dobta el, és szaladni kezdett. A boszorkányok rá akartak rontani, hogy visszahozzák, de a főboszorkány visszaparancsolta őket.
– Hadd fusson – mondta –, jó boszorkány úgy se lenne már belőle, ezért inkább ganajtúró bogárrá változtatom, hadd túrja a büdös ganét egész életében !
– Azzal utána köpött, és a kislány azon pillanatban ganajtúró bogárrá változott. Röpült, röpült, ameddig csak tudott, míg végre egy ganédombra lelt, arra szállt rá.
Ott legeltetett a közelben egy pásztorfiú. Éppen délidő volt, a jószág elhevert kérődzni. A fiú meg bóklált a réten, gombát szedett, varázslatos füveket keresett, amikkel az öreg pásztor gyógyítani tudott. Ahogy a ganédombhoz ért, megpillantotta a bogarat. Csillogott, ragyogott az aranyszínű szárnya, ahogy rásütött a nap. Ilyen szép nagy ganajtúrót még nem látott. Megtetszett neki, hát megfogta. Amikor be akarta tenni a katulába, megszólalt a bogár:
– Ne bánts engem, pásztorfiú, csak vigyél magaddal ! Majd meghálálom a jóságodat.
A fiú úgy is tett. Óvatosan a zsebébe tette, és napközben is sokszor kinyitotta a katulát, megnézegette a csillogó bogarat. Estére ki akarta tenni a karámban heverő állatok közé, hogy ott majd talál magának való eleséget, de a bogár újra szabódott neki:
– Ne tegyél ki éjszakára, inkább engedd meg, hogy veled mehessek a kunyhóba, és ha fázom, odabújhassak melléd a meleg takaró alá.
A fiú kicsit furcsállotta a kérést, meg húzódozott is tőle, hogy ezt a ganészagú bogarat magához eressze, de végül is megesett a szíve rajta. Bevitte a kunyhóba, letette a fekhelye mellé. Amint lefeküdt, érezte, hogy a kisbogár odamászik a takarója alá, és odabújik hozzá. Megsimogatta– és lássatok csodát, a ganajtúró bogár visszaváltozott kislánnyá. Még sokkal szebb lett, mint azelőtt volt. A fiú nem hitt a szemének.
– Köszönöm, hogy megszabadítottál – szólt hozzá a lány –, mert csak akkor szabadulhattam meg a boszorkányok rontásától, ha valakinek megesik a szíve rajtam.
Megtetszettek egymásnak, a kislány már el sem ment a pásztortanyáról. Nemsokára megesküdtek, és azóta is boldogan élnek, ha meg nem haltak.
A mese megtalálható az alábbi kötetben:
Csörgei Andrea (szerk.) és Kreil Melinda (szerk.)
HAMUPOGÁCSA – Mesekönyv az érzelmekről
Ajánlott korosztály: 5+
Letölthető illusztráció
Hanga Réka illusztrációja a Karácsonynak ünnepe c. antológiából.
Játék
Ki lennél, ha/mi lennél, ha…
Tegyetek fel egymásnak kérdéseket, pl. ki lennél, ha híres ember lennél, ha regényhős lennél, ha valamelyik családtagod lennél…, mi lennél, ha állat lennél, étel lennél, égitest lennél, növény lennél, hónap lennél, süti lennél, szín lennél… stb.! Próbálj minél izgalmasabb dologra rákérdezni!
Ha többen vagytok, játszhatjátok úgy is, hogy valaki kimegy a szobából, addig ti, többiek, megbeszélitek, hogy kire gondoltok a társaságból. Aki kiment, visszatérte után csak ilyen típusú kérdéseket tehet fel (Mi lenne az illető, ha… lenne?) Próbáljatok együtt válaszolni, megegyezni, szerintetek mi lenne…
Aki kiment, annak ki kell találni, kire gondoltatok.
(Hamupogácsa. Mesekönyv az érzelmekről, szerk.: Csörgei Andrea, Kreil Melinda, ill.: Keszeg Ágnes, Cerkabella Kiadó, Szentendre 2022. nyomán)
Finomság
Luca-pogácsa
(Limara receptje)
Egy csipet cukorral elkevert fél liter langyos tejben futtass fel 2,5 dkg élesztőt. 60 dkg lisztet morzsolj el 25 dkg vajjal, keverj bele 25 dkg juhtúrót. 37,5 dkg tejfölt keverj el 2 teáskanál sóval és 1 tojással. Dolgozd össze a lisztet az élesztővel és a tejfölös keverékkel. Egy éjszakára tedd hideg helyre hűtőszekrénybe.
Lisztezett deszkán nyújtsd ki ujjnyi vastagra, rácsozd be a tetejét, majd szaggass belőle apró pogácsákat. 30 percig pihentesd, majd kend le 1 tojással. (Szórhatsz rá egy-egy csipet füstölt sajtot is.)
Forró sütőben süssed szép pirosra.
(Dödölle. Gyerekirodalmi és hagyományőrző kalendárium, Szerk: Lovász Andrea, ill.: Keszeg Ágnes, Cerkabella, Szentendre, 2019.)
„Kaland az emberi elme és az egyéni történelmek világába” – beszélgetés Marisha Rasi-Koskinen finn írónővel
„A humorérzék nagy ajándék” – beszélgetés a Tatu és Patu könyvsorozat szerzőivel
IRODALMI KÁVÉZOO 