December 5.

Várfalvy Emőke: A Mikulás szánja

Mivel már minden csomag készen volt, a Mikulás és a manók elkezdtek bepakolni. Telt, telt a csomagtartó, meg-megnyikordult a szán.

– Nem egy mai darab – mosolygott magában a Mikulás.

Amikor az utolsó adag is felkerült, zutty, oldalra fordult a szánkó. A Mikulás és a manók rémülten fogták körül a felborult járművet. Nem kellett sokáig keresni a bajt: a talpat tartó egyik csavar törött el.

A manók ijedten néztek a Mikulásra, szerencsére ő cseppet sem volt megrémülve:

– Átmegyek a szervizbe, megkérem a szerelőt, jöjjön, és hozza rendbe.

Csak egy csavar. Néhány perc alatt kész lesz! – mondta a Mikulás, és azonnal útnak indult.

Ahogy a szervizhez ért, meglepődve látta, hogy az ajtaja zárva és minden ablaka sötét. Ez állt az ajtón:

Nyitva: Munkanapokon 7:00–16:00

A Mikulás órája 16 óra 17 percet mutatott. Gyorsan körbenézett. A szomszéd ház ablakaiban világítottak a lámpák. Becsengetett:

– Jó napot, a szerelő urat keresem.

– Én vagyok – mondta a szerelő rosszkedvűen –, de mára bezártam. Jöjjön vissza holnap.

– Ne haragudjon, hogy zavarom, de fontos ügyről lenne szó.

– Mindenki ezt mondja, jöjjön vissza holnap reggel, addig csak várhat.

– Sajnos nem. Tudja, én a Mikulás vagyok, és ma kéne kivinnem az ajándékokat. Eltörött egy csavar a szánomban, így nem tudok elindulni. Segítsen, kérem!

A szerelő megnézte a csavar letört fejét, amit a Mikulás előrelátóan magával hozott.

– Ilyenem nincsen most. De, ha szerez, elmegyek, és kicserélem. Ennyit tudok segíteni.

A Mikulás gyorsan megkereste a legközelebbi barkácsboltot. Az üzletben meglepően sokan voltak, így a Mikulásnak jó ideig kellett várni, hogy végre sorra kerüljön.

– Jó estét, ilyet keresek – tette le a pultra a törött csavart.

Az eladó ránézett a csavarra, aztán a Mikulásra, és csak ennyit mondott:

– Nincs.

– Egy se? – kérdezte csalódottan a Mikulás.

– Utánrendeltük. Már egy hete ide kellett volna érnie – mondta az eladó barátságtalanul –, jöjjön vissza holnap.

– De nekem ma kellene – mondta a Mikulás.

– A vevőknek minden ma kell – morogta az eladó.

– Megértem, hogy fáradt – kezdett bele barátságosan a Mikulás – és higgye el, szívesen várnék holnapig, de muszáj szereznem egy ilyen csavart, mivel csak azzal tudja a szerelő megjavítani a szánom, amivel elvihetem az ajándékot a gyerekeknek. Kérem, segítsen!

Az eladó kis türelmet kért, és hátrament az irodába. Néhány perc múlva egy papírral a kezében jött vissza:

– Kiderítettem: a csomag már a postán van. Én nem mehetek érte, de ezzel a papírral odaadják. Ha elhozza, soron kívül kiadom. Ennyit tudok segíteni.

A Mikulás, ahogy csak bírt, rohant a postára. A csomagablaknál az ügyintéző a fejét csóválta:

– Nem adhatom ki, sajnálom.

– De miért nem? – kérdezte kétségbeesetten a Mikulás.

– Mert ez így nem szabályos – mondta az ügyintéző.

– De nekem szükségem van arra a csomagra – nézett a Mikulás kérlelő szemekkel.

– Nem lehet. A főnököm biztosan leszidna érte, ez karácsony előtt nem hiányzik – mondta az ügyintéző határozottan.

– Hol a főnöke? – kérdezte a Mikulás új erőre kapva.

– Már hazament. Jöjjön vissza holnap.

– Örömmel megtenném, de nem lehet. Ha nem szerzem meg ma a csomagot, a barkácsboltos nem tud nekem csavart adni, amivel a szerelő meg tudná javítani a szánom talpát. És, ha nincs szánom, nem tudom elvinni az ajándékot a gyerekeknek. Kérem, segítsen!

Az ügyintéző egy pillanatig gondolkodott, majd egy kis cetlire felírta a főnöke címét.

– Meg ne mondja, hogy én küldtem. Aztán, ha aláírja a papírját, siessen vissza. A posta pontban 18:00 órakor bezár, utána nem tudunk segíteni.

A Mikulás hatalmas léptekkel sietett a postavezető házához. Legalább háromszor csengetett, mire kijött valaki:

– Jó estét! Elnézést, hogy zavarom, de csak akkor adnak ki nekem egy fontos csomagot, ha aláírja ezt a papírt – hadarta a Mikulás.

A posta vezetője rosszkedvűen forgatta a papírt.

– Ezt így nem jó. Majd holnap kiküldjük a csomagot a kézbesítővel, de így nem lehet átvenni.

– Sajnálom, holnap késő – kezdte magyarázni a Mikulás kedvesen. – Ha aláírná ezt a papírt, az ügyintéző kiadná a csomagot, a boltos eladhatná nekem a csavart, amivel a szerelő megszerelhetné a szánom, és én el tudnám vinni az ajándékot a gyerekeknek. Kérem, segítsen!

A postavezető csak a fejét rázta. Neki már lejárt a munkaideje, épp a vacsora mellől állították fel, esze ágában sem volt segíteni. Épp rá akarta csukni az ajtót a Mikulásra, amikor megjelent mellette a kisfia.

– Apa, apa, ez itt a Mikulás! – lelkendezett a kisfiú. – Hoztál nekem ajándékot Mikulás bácsi?

– Még nem, de ha apukád ezt a papírt aláírja, akkor nemsokára visszajövök a szánommal és hozom a csomagodat!

– Hallod, apu? Segítesz a Mikulásnak, ugye?

Nem volt mit tenni. A posta vezetője gyorsan aláírta a papírt, amivel a Mikulás még pont beért zárás előtt a postára. Ott megkapta a csomagot, amivel visszarohant a barkácsboltba. Az eladó leblokkolta a csavart, amivel a Mikulás szinte repülve szaladt a szerelőhöz, aki kapta a kabátját, és néhány perc alatt visszaszerelte a szánkó talpát a helyére.

A Mikulás végre elindulhatott. Elsőként a postavezető kisfiához ment, hiszen nélküle egy gyerek sem kapott volna ajándékot azon az éjszakán.