2021. december 17.

Somfai Anna: Barátságháló – A képzelet órái

2.5 Sára története

Lencsi egyedül baktatott vissza az üres folyosókon át az osztályterembe. Még soha nem érezte ilyen kihaltnak az iskolát, minden saroknál azt várta, hogy az egyik oszlop mögül, üres teremből vagy lépcsőzugból elébe toppan Mira, és mintha mi sem történt volna, elmeséli, hogyan esett tűzlidércek, kardfogú koboldok vagy minitgoblinok fogságába. Lencsinek nem volt kedve visszamenni az osztályba, úgy döntött, helyette végigjárja a közös helyeiket, hátha a barátnője hagyott valami üzenetet. A kedvenc kék szalamandrás padjukon azonban már ült valaki: Sára volt az, és bátortalanul rámosolygott. Lencsinek semmi kedve sem volt beszélgetni, hátat fordított, és másfelé vette az irányt.

– Várj! – kiáltott utána Sára, mire Lencsi kelletlenül megfordult.

– Mondanom kell neked valamit – hadarta izgatottan.

– Miráról? – szűkült össze Lencsi szeme.

– Én – kezdte Sára, és nagyot nyelt –, véletlenül hallottalak benneteket tegnap délután, az osztályteremnél.

– Véletlenül?!

– Jó, nem volt egészen véletlen – hajtotta le a fejét Sára. – Hallottam, hogy egy barátoddal beszéltél, és szerettem volna megtudni, ki az.

– Semmi közöd hozzá! – csattant fel Lencsi.

– De van – keményedett meg Sára hangja. – Tegnap, amikor az a fura hóesés kezdődött, láttam Mirát elmenni. Egy fiú várta őt az iskola előtt, talán ugyanaz, akivel korábban a teremben beszéltetek.

Lencsi tágra nyílt szemmel bámult Sárára, a fejében vadul cikáztak a gondolatok. Sára talán kitalálta ezt az egészet, de miért tette volna? Mirában azonban tökéletesen megbízott. Miért akart volna a barátnője nélküle találkozni Fülöppel?

– Honnan tudod?

– Hát… vártam valakit, akinek akkor kellett volna megérkeznie.

Ez igaz volt. Lencsi emlékezett rá, hogy nem sokkal később, amikor maga is hazaindult a vásárról, látta Sárát az iskola előtt téblábolni.

Egyszerre tört rá a feszültség, és érezte, hogy futnia kell, el Sárától, minél messzebb. Hallotta, hogy Sára kiabál utána, de nem törődött vele. Rohant a hosszú folyosókon, el a fogasig, magára kapta a kabátját, és ki az udvarra, annak is a legtávolabbi sarkába.

Közben kicsengettek, néhányan kijöttek levegőzni, aztán megint be, és kiürült az udvar, de Lencsi csak állt a téglafal mellett, háttal mindenkinek, és a lepotyogott vakolatot rugdosta. Ki kell derítenie, mi történt, és előkerítenie Mirát. Nem hihet csak úgy Sárának, de ha az igazat akarja tudni, Fülöpöt sem hívhatja most segítségül. Gyömbér! Ez az, visszakéri a kristályát Hanszólótól, és megkeresi Gyömbért. Neki mindent elmondhat.

– Lencsi!

Tomi hirtelen bukkant fel, mintha a semmiből termett volna mellette.

– Mi volt Sárkánynál? És mi történt Mirával? – kérdezte. – Sára azt híreszteli, hogy megszökött valakivel, aki ráadásul a te barátod.

Lencsi ettől azonnal magához tért.

– Ráismerek Sárára – vágta oda.

– Kit érdekel az a pletykagép? Az a lényeg, hogy mi van veled, és… – Tomi zavartan félrenézett – a barátoddal, vagy volt barátoddal meg Mirával.

– Nincs semmiféle barátom! – mondta Lencsi. – Mira eltűnt, és senki sem tudja, hol lehet – öntötték el a szemét a könnyek.

Tomi elkerekedett szemmel bámult Lencsire.

– Eltűnt? Szóval senki sem tudja, hová ment és miért? Akár el is rabolhatták? – hebegte, aztán nagyot nyelt, és gyorsan félrenézett.

Lencsi is elfordult, ám hamarosan a karján érezte Tomi kezét.

– Gyere – húzta magával a fiú határozottan. – Veszünk egy forró csokit az automatából, és kitalálunk valamit.

A történetet december 19-én folytatjuk!

---