2021. december 19.

Somfai Anna: Barátságháló – A képzelet órái

3. fejezet,
amelyben Tomi és Kornél nyomozást indít,
és Monaliza a Macskabagolyba látogat

3.1 A tiltott folyosón

A kávéautomata a tanári mögötti tiltott félfolyosón helyezkedett el. Külön lépcső vezetett hozzá, a lépcső előtt pedig tábla jelezte, hogy diákoknak tilos a belépés. Noha magához a lépcsőhöz csak a tanári előtt elhaladva lehetett eljutni, a folyosót a biztonság kedvéért még rácsos ajtóval is lezárták. A diákok azonban pontosan tudták, hogy délelőttönként valamelyik tanár biztosan nyitva felejti a nehézkesen, csikorogva záródó ajtót. Zizi néni, a mindig szétszórt magyartanárnő például köztudottan sosem fáradt vele, hogy rázárja. Így a tiltott folyosó remek helynek bizonyult titkos találkákhoz és megbeszélésekhez, bár arra azért ügyelni kellett, nehogy véletlenül bezáródjon. Lencsi korábban egyetlenegyszer járt itt Mirával, Tomiról azonban tudta, hogy már többször beszökött ide forró csokiért.

Alighogy bekucorodtak a kávéautomata melletti eldugott sarokba, trappoló léptek közeledtek. Lencsinek összeszorult a gyomra, és Tomira pillantott. A fiú arcán először bosszúság, aztán megkönnyebbülés futott végig, amikor Kornél bukkant fel a lépcsőn.

– Végre megvagytok! – zuttyant melléjük olyan lendülettel, hogy csaknem feldöntötte a kispadot. – Horkai igazolatlant ír be, ha nem kerülsz elő – címezte Tominak, és nyugtalanul vizsgálta Lencsit.

– Mit számít? – vont vállat Tomi. – Mira eltűnt, és senki sem tudja, mi történt vele.

Kornél vonásai megfeszültek, aztán lehajtotta a fejét.

– Amióta megláttam a folyosón azt a nyomozót, ettől tartottam – suttogta rekedten.

Jó darabig mindhárman hallgattak. Lencsinek egyre nőtt a gombóc a torkában, elfordult, és beharapta az ajkát, hogy visszatartsa a könnyeit.

– Nem lehet, hogy mégis a könyvesboltban került bajba? – emelte fel a fejét Kornél valamivel később. – Azt hittük, fantáziált, vagy kitalálta az egészet, de talán inkább mi voltunk figyelmetlenek, és nem vettünk észre valamit. Valami lényegeset – mormolta maga elé.

Lencsi mélyen egyetértett Kornéllal. Elhatározta, hogy minden részletet megoszt a barátaival, hátha együtt, mint valami nagy puzzle-t, összerakják, mi történhetett. Nagy levegőt vett tehát, és belekezdett a Luca-napon történtekbe.

Ahogyan mesélt, mindvégig magán érezte Tomi tekintetét.

– Nem értem, miért kellett Fülöpöt Óváradról iderángatnotok! – tört ki végül a fiúból.

– Már régóta nem beszéltünk. És arra gondoltam, mivel ő őrzi a másik kristályt, jó volna tudni, hogy minden rendben van-e – magyarázkodott Lencsi.

Azt mégsem akarta bevallani, hogy nem kizárólag a kristályért aggódott. De ezt Tomi így is kitalálhatta, mert nem szólt semmit, csak magában fortyogott.

– Nem hiszem, hogy egy zsebóra képes lenne teleportálni bárkit is – terelte nyugodtabb vizekre a beszélgetést Kornél.

– Hacsak nem a kristálylények birodalmából, az Átjáróból származik ez is – vetette ellen Lencsi.

– Sokkal valószínűbb, hogy Mira titokban idehívta Fülöpöt, és úgy tett, mintha a zsebórát használná.

– Nem volt nehéz kitalálnia, kire gondolsz majd – morogta Tomi.

– Mirától bármilyen meglepetés kitelik, de biztos vagyok benne, hogy a zsebóra mágikus szerkezet.

Azzal Lencsi elmondta Kornélnak meg Tominak, miképpen idézte elő Mira a rendkívüli hóesést.

– Monaliza is látta – tette hozzá. – Véletlenül ő is észrevette, ahogyan Mira az órát tekergeti.

– Hihetetlen – tátotta el a száját Kornél. – Bár még Horkai is azt állította, hogy semmiféle logikus magyarázatot nem talál arra a havazásra.

– Kivételesen igaza volt – vigyorodott el Tomi.

– Örülök, hogy adsz a véleményemre, Tomi – hallotta meg a lépcső aljáról az osztályfőnök hangját, mire a fiú arcáról lefagyott a vigyor. – Persze nem bánnám, ha ez az iskolai munkádra is vonatkozna.

Horkai ráadásul nem egyedül érkezett, Sárkány is vele volt.