Advent első vasárnapja

Az advent a keresztény hagyományban Jézus születésére való várakozás időszaka, a koszorú négy gyertyája mind egy-egy fogalomra vagy személyre utal. Az első vasárnap eszerint Ádámra és Évára emlékezünk, az első emberpárra, akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást, a hét fogalma pedig a hit.1

A keresztény hagyomány mára a mindennapok részévé lett, hiszen világnézettől függetlenül érezzük az évnek ebben az időszakában, hogy szükségünk van a fényre, a figyelemre, az egymás felé fordulásra, az ölelésre, a szeretetre, és gyújtjuk meg várakozva hétről hétre az új gyertyát a koszorún.

Higgyük hát, hogy a közösen eltöltött minőségi idő, a szívmelengető történetek, az ínycsiklandó receptek és a léleksimogató illusztrációk segítenek megtalálni nekünk mindazt, amit keresünk, amire vágyunk és amire igazán szükségünk van. Mi hétről hétre egy-egy ilyen adventi összeállítással szeretnénk szebbé tenni a várakozás időszakát.

Mese

Pifkó Célia: Egy aprócska karácsonyi ének

Bemberi nem szerette a karácsonyt. Maga sem tudta igazán, hogy miért. Bosszantották a teli szatyrokat cipelő, csomagokkal egyensúlyozó, kipirult arcú emberek. Bosszantották a mindenfelől harsogó vidám, karácsonyi énekek. Bosszantotta a havazás is, amiért csak csúszkálva, botorkálva tudott haladni benne.

Hát, még ha tudta volna, hogy az égből hulló hópelyhek között aprócska angyalok is szállnak le észrevétlen a földre.

Egy ilyen aprócska hópehely szállt le azon a napon Bemberi kabátjára is. Olyan finoman érkezett a vállára, mint egy lehelet. Aztán az aprócska angyal ott, a vállán énekelni kezdett, de olyan halkan, hogy Bemberi nem is hallotta, és ettől valahogy észrevétlen arra vitte a lába, amerre az angyal hangja vezette.

Egy kis eldugott utcában találta magát, ahol annak előtte még sosem járt. Mire felocsúdott, a keze már le is nyomta egy aprócska bolt kilincsét, s már visszalépni sem tudott, mert a pult mögött álló eladó mosolyogva üdvözölte:

– Köszöntöm a karácsonyi emlékek boltjában.

Bemberi körbenézett a kis üzletben. A plafonig nyújtózó, végtelen hosszú polcokon mindenhol hógömbök álltak.

– Ez meg miféle bolt? Meglehetősen egyhangú a kínálat – jegyezte meg gúnyosan.

– Ez egy különleges hely, különleges embereknek – válaszolta az eladó rendületlen mosollyal.

– Akkor semmiképp sem nekem való. Bennem aztán nincsen semmi különleges.

– Ha így volna, be sem tévedt volna ide.

– És mitől olyan különleges ez a bolt?

– Itt, a polcokon sorakozó hógömbökbe zárva mindenki megtalálhatja a saját karácsonyi emlékeit. Még azokat is, amelyekről azt gondolja, hogy már régen elvesztek. Csak meg kell ráznia a megfelelő gömböt.

– Ez teljességgel lehetetlen – csóválta a fejét hitetlenkedve Bemberi. – De még ha így is volna, miért éppen a karácsonyokra akarjak emlékezni? Mindenhol tömeg, mindenhol rohanás és kapkodás. Minden csupa latyak és csupa hó. Amúgy is, minden gömb tökéletesen egyforma…

– Egészen biztos ebben? – kérdezte az eladó, majd elindult a polcok mellett. Ujját végighúzta a polcok szélén, majd hirtelen megállt. Leemelt egy gömböt a polcról, és Bemberi kezébe nyomta.

– Nézze csak meg közelebbről! Bátran rázza meg!

Ahogy Bemberi a kezébe vette a hógömböt, különös bizsergést érzett, valahol a gyomra és a szíve közti tájékon. Mintha ismerős lett volna neki ez a furcsa érzés, de nem tudta megmondani, honnan.

– Talán csak az éhség – gondolta, és megrázta a gömböt. A kavargó hópelyhek között álló házikó ajtaja kinyílt.

Bemberi közelebb emelte a szeméhez, hogy beleshessen rajta, aztán döbbenten dadogta:

– De hiszen… de hiszen ez lehetetlen! Ez annak a karácsonynak az emléke, amikor a vágyott távirányítós autó helyett focilabdát kaptam?

– Csak ennyire emlékszik? Rázza még egy kicsit a gömböt! – hunyorgott rá az eladó.

Bemberi újra megrázta, és nagyon figyelt.

– Nos? – kérdezte az eladó, és le sem vette a szemét róla.

– Igen, már látom – bólogatott Bemberi. – Látom, ahogy lecsúszunk a szánkóval a dombról, és ott a hóember, amit együtt építettünk, és mintha – szimatolt bele a levegőbe –, mintha érezném a narancs és a mézeskalács illatát is – mondta Bemberi, és lehunyta a szemét. Mikor újra kinyitotta, odanyújtotta az eladónak a hógömböt:

– Megveszem – jelentette ki.

Az eladó mosolyogva bólintott, és selyempapírba csomagolta a gömböt. Mikor Bemberi kilépett az utcára, egészen különösen érezte magát. Mintha már nem is bosszantották volna annyira az ajándékokkal siető emberek. Egyszer csak arra eszmélt, hogy egy karácsonyi dallamot dudorászik, és ahogy hazafelé lépkedett a hóban, egy cseppet sem zavarta, hogy csak nehezen tud haladni benne. Elgyönyörködött abban, ahogy a gyémántfényű hópelyhek békés csendben szállingóznak le a földre, és aztán ott, összekapaszkodva puha, fehér takaróval fedik be a várost.

– Milyen szép! – sóhajtott Bemberi, a kabátján ücsörgő aprócska hópehely pedig beleolvadt a karácsonyi csendbe.


A mese megtalálható az alábbi kötetben:

Lovász Andrea (szerk.)
KARÁCSONYNAK ÜNNEPE

Ajánlott korosztály: 4+


Letölthető illusztráció

Horváth Ildi illusztrációja a Karácsonynak ünnepe c. antológiából.


Játék

Vidámító napló

A szép emlékek, ízek, illatok valamennyiünket felvidítanak. Gyűjtsünk össze minél többet: nézzünk körül először a lakásunkban, majd a kertben vagy az utcán, egy kiránduláson! Az egész család segíthet a gyűjtögetésben! Advent minden napján írjunk, rajzoljunk, vagy fotózzunk le minél több dolgot, eseményt, és rendezzük egy füzetbe! Ezt később bármikor elővehetjük, ha kicsit rossz kedvünk támadna.

(Hamupogácsa. Mesekönyv az érzelmekről, szerk.: Csörgei Andrea, Kreil Melinda, ill.: Keszeg Ágnes, Cerkabella Kiadó, Szentendre 2022. nyomán)


Finomság

RÖGTÖN PUHA MÉZESKALÁCS
Harmath Eszter receptje

Jaj, mennyi mézeskalácsot rontottam el, mire Ilus mamától Zalából megkaptam ezt a mézeskalács receptet! Ez a változat azonnal puha, ízes, illatos, előre megsüthető!

HOZZÁVALÓK:
• 1 kg liszt
• ½ kg méz
• 4 db tojássárgája
• 1 ek szódabikarbóna
• mézeskalács fűszerkeverék (szegfűszeg, gyömbér, fahéj, narancshéj)
• 25 dkg margarin

MÁZHOZ:
• 1 db tojásfehérje
• 10 dkg porcukor

ELKÉSZÍTÉS:
A margarint elmorzsolom a liszttel, majd a többi hozzávalóval egy nagy tálban alaposan öszszegyúrom. Sima, egynemű, lágy tésztát kapok, két órára beteszem a hűtőbe. A hűtőből kivéve négy részre osztom, nyújtom (nyújtás közben hajlamos morzsolódni, de ez nem baj!), szaggatom. 160 fokon, maximum 8 percig sütöm. Kifejezetten gyorsan sül, és könnyű kiszárítani, ezért résen kell lenni!

A cukormázhoz alaposan elkeverem a tojásfehérjét a porcukorral, ezzel díszítjük a mézeseket. Teszteltem a bolti „sütésállónak” reklámozott díszeket, jelentem, egy csillagpöttynyit sem sütésállók.

(Pehelykönnyű ünnepek. Mesék, receptek, játékok. Szerk.: Lovász Andrea, receptek, fotók:Harmath Eszter, ill.: Mándi-Kövedi Dóra, Cerkabella, 2022, Szentendre)

1 Forrás: Advent 1. vasárnapja. katolikusradio.hu, 2016. november 25., https://www.katolikusradio.hu/hirek/advent-1-vasarnapja )

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt szereti: