Összeállította: Csörgei Andrea
Február 2. jeles nap a naptárban, több népszokás, hiedelem is fűződik ehhez a naphoz. Összeválogattunk néhány mesét, verset, játékot, amelyek segítségével könnyen megemlékezhetünk erről a napról akár otthon, akár az óvodában, iskolában.
Gyertyaszentelő Boldogasszony napja[1]
A régi paraszti társadalomban kiemelt szerepet tulajdonítottak a megszentelt gyertyának, a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az ember életét.
Tudtad például, hogy a keresztelésig az újszülött mellett világított, hogy a kis „pogánykát” ki ne cseréljék a gonosz szellemek, de gyertyát égettek a súlyos beteg, és a halott mellett is, hogy „annak fényénél múljon ki a világból”. Voltak vidékek, ahol súlyos égzengés, vihar idején gyújtottak szentelt gyertyát, és akadt, ahol az épülő házba is falaztak egyet-egyet.
És természetesen a mai napig a nagyobb ünnepeinknek (húsvét, karácsony) nélkülözhetetlen kelléke. Este, napnyugta után gyújtsatok ti is gyertyát, és gyertyafény mellett költsétek el a vacsorát vagy az uzsonnát! Ugye, milyen hangulatos?
[1] Forrás: Paládi-Kovács Attila (szerk): Magyar Néprajz, VII., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979. https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/MagyarNeprajz-magyar-neprajz-2/
Időjós medve
Február 2-a időjósló nap is volt. Úgy tartották a régiek, hogy ha ezen a napon kisüt a nap, és a medve meglátja az árnyékát, akkor visszabújik és még negyven napig hideg lesz. Komoly dilemma ez egy medvének, töprenghet róla eleget.
Weöres Sándor: A medve töprengése
Jön a tavasz, megy a tél,
barna medve üldögél:
– Kibujás vagy bebujás?
Ez a gondom óriás!
Ha kibujok, vacogok,
ha bebujok, hortyogok;
ha kibujok, jót eszem,
ha bebujok, éhezem.
Barlangból kinézzek-e?
fák közt szétfürkésszek-e?
lesz-e málna, odu-méz?
ez a kérdés de nehéz![2]
[2] Lovász Andrea (szerk.): Válogatós, Cerkabella, Szentendre, 2016.
Menjünk medvét vadászni!
Emlékeztek? A Rókák panasza című mesénél már egyszer „vadásztunk medvét”. Most is vágjunk neki, nézzük meg, a töprengő medve vajon békésen alszik-e a barlangjában!
(A „Medvevadászat” egy viszonylag jól ismert és kedvelt energetizáló játék. A gyerekek körben állnak, majd ütemesen helyben menetelni kezdenek, miközben az alábbi versikét ütemre szavalják. A játékvezető mondja (mondatonként) előre, a gyerekek pedig megismétlik, tartva a menetelés ritmusát.)
– Menjünk medvét vadászni!
– Ninini!
– Olálá!
– Mit látok?
– Hiszen ez egy híd!
– Keljünk át!
(futást imitálva átdübörögünk a képzeletbeli hídon)
– Átértünk.
– Menjünk tovább!
– Ninini!
– Olálá!
– Mit látok?
– Hiszen ez egy mocsár!
– Keljünk át!
(itt cuppoghatunk, játszhatjuk, hogy a lábunk beleragadt a mocsárba, kihúzhatjuk egymást stb.)
– Átértünk!
– Menjünk tovább!
– Ninini!
– Olálá!
– Mit látok?
– Hiszen ez egy folyó.
– Ússzunk át!
(úszást mutatunk, megijedünk a krokodiloktól, gyorsabban ússzunk)
– Átértünk!
– Menjünk tovább!
– Ninini!
– Olálá!
– Mit látok?
– Hiszen ez egy hegy!
– Másszunk át!
(mászást imitálunk, egyre nagyobbakat kapaszkodva, a túloldalon elég lecsúszni)
– Átértünk! – Menjünk tovább!
– Ninini!
– Olálá!
– Mit látok?
– Hiszen ez egy barlang.
– Menjünk be!
Lassan, mintha sötét lenne a barlangban, csukott szemmel „megyünk be”, majd mintha valakinek a fejét tapogatnánk, mondjuk: „Nagy, szőrös feje van, nagy szőrös füle van, jujj, de éles a foga, hatalmas a mancsa… HISZEN EZ EGY MEDVE!”
FUSSUNK! (kiáltjuk, majd futunk ki a barlangból, át a hegyen, a folyón, a mocsáron, a hídon. A végén fantáziánk szerint utolérhet a medve, vagy leszakad a híd, vagy megmenekültünk.)
Reméljük, mindenki megmenekült! De vajon Fény Sebestyénnek is szerencséje lesz a hatalmas grizzlyvel? Kiderül a következő történetből!
Kertész Erzsi: Fény Sebestyén (részlet)[3]
Fény Sebestyén és a félelmetes grizzlymedve
Sebestyén a Föld bolygón találkozott elsőként az érzelmek sokszínű világával. Itt élt át először szomorúságot, örömet és haragot, és ezeket mind-mind nagyon furcsának és szokatlannak találta. A műszerei kijelzői rendszeresen kiakadtak, folyton bekapcsoltak a vészvillogók, és hibaüzenetek generálódtak. Sebestyén nem győzte javítani magát két látogatás között. Noha a Szerviz Egység munkatársai nyomatékosan felszólították, hogy a saját érdekében ne utazzon többet a Föld bolygóra, erről hallani sem akart. Sebestyén számára minden érzelmi megterhelés közül az egyik legemlékezetesebb a félelem volt.
Az egész úgy kezdődött, hogy Sebestyén éppen a Föld bolygó egyik macskaköves utcáján sétált. Egyszer csak egy ember rohant feléje, kezében egy bőrszíjjal hadonászva, és azt kiabálta:
– Nem látott erre véletlenül egy megvadult grizzlyt?
– Nem láttam – válaszolta nyugodtan Sebestyén.
– De kérem, ha maga lát egyet, szóljon nekem is, szívesen megnézném.
Sebestyén mindenre nyitott, kíváncsi ufó volt.
– Elment az esze?! – kiabált tovább a földlakó. – Inkább keressen magának egy búvóhelyet! A grizzly kiszökött a cirkuszi lakókocsiból!
Sebestyén ekkor még nem tudta, hogy mi az a cirkusz, sem azt, hogy vajon mi lehet a grizzly. A hangját azonban hamarosan meghallotta. Iszonytató, félelmetes bömbölés csapott fel egy közeli utcából. Lábak dobogó zaja, kétségbeesett kiáltozás hallatszott, majd Sebestyén mellett rémült földlakók csoportjai rohantak el. Mind azt kiabálta:
– Segítség! Meneküljünk!
Sebestyén kezdte kényelmetlenül érezni magát. Kisvártatva feltűnt az utca végén a hangosan morgó grizzly-készülék is. Rettenetes látványt nyújtott! Egyik mancsában tövestül kicsavart szemeteskukát lóbált, éles fogai vakítóan villogtak, miközben tátott szájjal hörgött. Két hátsó lábára ágaskodva, csurgó nyállal éppen Sebestyén felé tartott.
Szóval ez a félelem – gondolta Sebestyén, akinek sajnos ezen kívül semmi más nem jutott eszébe. – Milyen kellemetlen állapot − gondolta kicsit később, és utolsó logikus döntésként gyorsan átkapcsolt a „Váratlan helyzetek szakszerű kezelése”-üzemmódba.
A grizzly szemét forgatva közeledett a földbe gyökerezett földönkívülihez. A többi földlakó természetesen már réges-régen fedezékbe vonult, s ablakokból, lámpaoszlopok és fák tetejéről figyelték a vérfagyasztó fejleményeket. Közben a „Váratlan helyzetek szakszerű kezelése”-üzemmód azt a megoldási javaslatot generálta, hogy Sebestyén kezdeményezzen beszélgetést a grizzlyvel. Sebestyén megkönnyebbült. Ennyi az egész?
– Helló – mondta grizzlyül. – A nevem Fény Sebestyén.
Ez grizzlyül valahogy így hangzott: „Hörr! Grrr!” De a grizzly – bár értette – nem reagált kedvezően arra, hogy az anyanyelvén szólították meg. Fenyegetően lengette a kukát Sebestyén felé. Sebestyén, akinek már izzottak az áramkörei a félelemtől a 2-es számú megoldási tervre váltott, amely így szólt: „Kínáld meg a grizzlyt egy kis nyers hallal!” Könnyű azt mondani! Sebestyén körülnézett, de sehol nem látott nyers halat. A kukából kipotyogott ugyan egy száraz kiflivég, némi narancshéj és még valami, amire Sebestyén inkább nem is akart tippelni, de biztos, hogy nem nyers hal volt.
– A 3-as számú tervet kérem – mondta elfúló hangon.
– „Okozz meglepetést a grizzlynek, például csavard meg az orrát!” – javasolta a program.
Sebestyén ezt a tervet már átgondolni sem tudta, olyan közel ért hozzá a medve, ezért szinte öntudatlanul követte az utasítást: csavart egyet a nagy szuszogó orron. Több se kellett a grizzlynek! Óriási üvöltés kíséretében földhöz csapta a kukát, és két mancsával felkapta Sebestyént, aki alig hallhatóan azt pihegte:
– A 4-es számú tervet kérem. Végre-valahára a program összeszedte magát.
– „Menekülj!” – tanácsolta.
– De hogyan?! – Sebestyén a nagy ijedtségben észre sem vette, hogy még mindig grizzlyül beszél. Valahogy így: hrrrbrrrgrrr.
A program szorgalmasan tovább dolgozott, mialatt a grizzly kitátotta félelmetes állkapcsát. Feltett szándéka volt, hogy a furcsán villogó-kattogó zsákmányát – akkor is, ha beszélte az anyanyelvét, és nem is rosszul – most kettőbe vagy négybe harapja. Az utolsó pillanatban a program előrukkolt egy utolsó megoldási javaslattal:
−„Használd ki a testi fölényedet!” – recsegte.
Sebestyén majdnem elnevette magát, bár inkább sírni lett volna kedve, látva a vérben forgó szemeket. Milyen testi fölényét? De aztán mégiscsak eszébe jutott, hogy van a bal bokáján egy gomb, amit még sosem használt, egyszerűen azért, mert fogalma sem volt, mire való. Na, azt a gombot nyomta most meg. Jól tette. A bokájába épített rejtett hangszóró ugyanis rögtön rázendített egy dalra, ami valahogy így szólt:
„Táncolj mackó, rázd a lábad, kapsz nyers halat, kettőt-hármat! Ha csinálsz egy pukedlit, hozok neked hokedlit, azon ehetsz nokedlit!”
Körülbelül így hangzott a dal, ami Sebestyént kimentette a grizzly karmaiból. Arról ugyan fogalma sem volt, mi lehet a hokedli vagy a nokedli, de a pukedlit mindjárt megnézhette, mert a medve, miután óvatosan letette őt a földre, roggyantott néhány aprót, és elkezdte jobbra-balra ingatni hatalmas testét.
Az ablakokban, a fák meg a villanyoszlopok tetején kapaszkodó emberek hangosan éljeneztek, és hamarosan a grizzly gazdája is megérkezett. Rácsatolta védence nyakára a pórázt, majd elvezette az immár engedelmes állatot.
A kalandot követően Sebestyén három napot tartózkodott a Szerviz Egységben, és csak hosszabb pihenő után tért vissza ismét a Földre. Előtte megnézte a Kékbolygó Értelmező Szótárban, hogy mit jelent a nokedli, és hogy a Föld mely tájain fordulnak elő a leggyakrabban grizzlymedvék.
[3] Lovász Andrea (szerk): Dödölle, Cerkabella, Szentendre, 2019.
Medvetáncoltató
Akárcsak Fény Sebestyén, mi is „táncoltassunk” medvét. Tanuljuk meg ezt a kis dalt a táncoltatáshoz:
Ha sokan vagyunk, az alábbi játékszabály szerint játszhatjuk a játékot:
Tulajdonképpen a „Bújj, bújj, zöld ág“ és a „Nyisd ki, rózsám, kapudat“ játékok változata. Páros számban játsszák. Választanak két „kapust“. Ezek egymással szembeállnak, s kezükkel „kaput“ alkotnak. A többiek a kapu mögött felsorakoznak. Közben a kapusok fejüket összedugják, s halkan, hogy társaik meg ne hallják, nevet választanak maguknak. Leggyakoribb névpárok a következők: aranyalma-aranykörte, aranyfülbevaló-aranygyűrű, aranycipő-aranypapucs, farkas-róka, mókusmacska, csillag-rózsa stb. Ezután a sor elindul; a kapu alatt, illetve a kapusok körül nyolcas alakban járkálva az alábbi dalocskát éneklik:
Bújj, bújj, medve,
Gyere ki a gyöpre!
Ha kijöttél szép csendesen,
Hogy a vadász meg ne lessen,
Bújj, bújj, medve,
Gyere ki a gyöpre!
Az ének végén a kapusok lecsukják a kaput. A kapuban maradó játékostól megkérdezik (pl.):
– Hová mész: aranykastélyba vagy aranyvárba?
A kérdésre adott felelettől függően az illető játékos egyik vagy a másik kapus háta mögé áll.
Ezután a kapusok újabb nevet választanak, s a játékot a leírt módon ismétlik. A kapusok háta mögé kerülő játékosok, mihelyt párjuk akad, szintén kaput alkotnak, s ők is nevet választanak. A sorban maradó játékosoknak így egyre több kapust kerülgetve kell bujkálniuk.
Ha már nincs kinek bujkálnia, a játék véget ér.
Diószeg, 1970 / Horváth Mária (13), Kövesi Mária (14)
Otthon szűk családi körben a nótát fújva körbejárhatjuk a lakást vagy a kertet: cammoghatunk lassan, mint a medve, vagy osonhatunk, mint egy vadász, de nyargalhatunk is, mint egy vadász elől futó medve, vagy medve elől futó vadász (persze a lakásban csak óvatosan!). Mindig igazítsuk a dal ritmusát a mozgásunk ritmusához.
Ha jól elfáradtunk, keressük meg a kedvenc plüssmackónkat, és pihenjünk meg vele!
Intézményi ajánlat
Szeretnénk a pedagógusok és az oktatási-nevelési intézmények könyvvásárlását megkönnyíteni, ezért számukra 40% kedvezményt biztosítunk folyamatosan a könyveinkből. A kedvezmény érvényesítéséhez kérjük, először regisztráljanak ITT, majd, ha a regisztráció megtörtént, jelezzék azt levélben a timea.konya@cerkabella.hu e-mail címen. A levélben kérjük, feltétlenül tüntessék fel az oktatási-nevelési intézmény nevét, amelyben dolgoznak.
IRODALMI KÁVÉZOO 