Összeállította: Csörgei Andrea
Bálint-nap
Ha Szent Bálintot emlegetjük, akkor két személy is eszünkbe juthat: egyik a 3., másik az 5. században élt, és a róluk szóló legendák az idők során össze is mosódtak. Az biztos, hogy mindkét Bálint kapcsolódott a gyógyításhoz, így lett Szent Bálint a lelki betegségek, nyavalyatörés és szédülés védőszentje, az efféle kínokkal küzdők hozzá imádkoztak buzgón.
Emellett Bálint a szerelmesek védőszentje is, mert a legenda szerint a 3. században élt Bálint püspök, aki II. Claudius császár idején a szerelmeseket a keresztény szokások szerint megeskette egymással, még a katonákat is, annak ellenére, hogy ők az akkori császári parancsok értelmében nem köthettek volna házasságot. Mint oly sok keresztényt akkoriban, sajnos őt is kivégezték, de még halála előtt meggyógyított egy vak lányt, akinek később egész családja keresztény hitre tért.
Halála előtt Bálint üzenetet küldött a lánynak, „A Te Bálintod” aláírással, és ennek emlékére tartják sok országban világszerte (főleg angolszász területeken) Bálint, azaz Valentin napját a fiatal házasok, a szerelmesek, sőt, egyes helyeken (pl. Finnországban) a barátok napjának, amikor apró ajándékokat, kedves üzeneteket küldenek egymásnak az emberek.
Mivel ez a nap a keresztény világban rendszerint a farsangi időszakra esik, ami amúgy is a mulatságok, a párválasztás ideje, szerelmi varázslások, babonák fűződnek ehhez a naphoz:
Például azok a lányok, akik Bálint-nap előtt éjfélkor kimennek a temetőbe, megláthatják leendő férjüket, mert a szellemek megjelenítik annak alakját. Ezután egy olyan almát kell megennie, aminek kilenc magja van, ezt a kilenc magot pedig a szerelme zsebébe kell csúsztatnia egy óvatlan pillanatban, így élete végéig hű lesz hozzá választottja.
A horvát néphit szerint pedig még a madarak is ezen a napon tartják a menyegzőjüket.[1]
A szerelem pedig nem ismer határokat. Már egészen zsenge korban megérintheti az embert, ahogy Turbuly Lilla versében:
Turbuly Lilla: Haj-baj
Eddig azt hittem, hogy csak a
hosszú hajú lányokat szeretem,
mint például a Vanda. De ma
jött egy új lány az óvodába,
olyan rövid haja van, mint egy
fiúnak, ráadásul Leilának
hívják, mégis tetszik nekem.
Most egy kicsit meg vagyok
zavarodva, de majd megkérdem
Zsoltit a nagycsoportból.
Állítólag ő nagyon ért a nőkhöz.[2]
Játékok
Adja magát, hogy ezen a napon az óvodában, iskolában a párválasztó játékok közül válogassunk. A számtalan körjáték közül talán az egyik legkedveltebb a Fehér liliomszál.
Fehér liliomszál
A szöveg az ősi hiedelemvilág szépség-varázslását és a víz általi megtisztulást idézi. A hiedelem szerint – amely a Csallóközben is ismert volt –, aki nagypénteken hajnalban a harmatban, patakban vagy folyóban megmosakszik, megszépül. A játékhoz a gyerekek körbeállnak vagy összefogózva körbejárnak, s valamennyien énekelnek. Egy közülük a kör közepén áll és eljátssza mindazt, ami a dal szövegében elhangzik. A végén, akinek „megtörölközik” a kötényében, az a választottja, az megy be utána középre.[3]
Zokniszörny
Ha otthon játsszuk, ideális a megszáradt ruhák leszedésére időzíteni a játékot, így könnyen bevonhatjuk a gyerekeket a házimunkába, ha iskolában, óvodában játsszuk, kérjünk meg mindenkit, hogy vigyen be magával egy pár mintás, színes zoknit.
A zoknikat egy kupacban, összekeverve letesszük a földre, és a játékosoknak minél több zoknit kell összepárosítani egy perc alatt. Az nyer, akinek több párja lesz az idő letelte után. (A konfliktusok elkerülése érdekében praktikus, ha egy zoknikupaccal egyszerre csak 1 pár játszik.)
Könyvajándékozás Napja
Ma már nemcsak Szent Bálintra emlékezünk ezen a napon, hanem február 14. a Könyvajándékozás Napja is.
„A Könyvajándékozás Napjának története 2012-ben kezdődött, amikor egy angol gyerekkönyves blogger, Amy Broadmoore egy nappal Valentin nap előtt kitalálta, és ismerősei körében javasolta, hogy a szülők, szeretetük jeleként, adjanak könyvet a gyerekeiknek vagy a barátaik gyerekeinek Valentin napra. A közösségi oldalaknak hála a kezdeményezés nemcsak Anglia-szerte, hanem az egész világon követőkre talált.”[4]
És hát miért is ne lehetne akár épp a Bálint-napi ajándék egy jó könyv.
Például az Állat KávéZooban zajló kalandokat nemcsak kicsiknek, de nagyobbaknak is jó szívvel ajánljuk. Íme egy történet a – naphoz illően – a párválasztás nehézségeiről.
Kertész Erzsi: A boldog ara
A fiatal arát Sarah-nak hívták. Külsejét tekintve bizony lepipálta az esőerdő összes többi ara-lányát: tollai valahogy kékebben és sárgábban csillogtak a dzsungel fái közé beszüremlő fényben, mint a többieké. Sarah tudta magáról, hogy a természet igencsak előnyös tollruhával áldotta meg, de úgy érezte, ez a kiváltság jár is neki. Egy szó, mint száz, egy napsütéses délutánon Sarah belibbent a KávéZoo ablakán. Egy üres szék háttámlájára kuporodott, és ott kéklett-sárgállott feltűnően.
Antikát, aki noha elsősorban kolibrirajongó volt, nem hagyta hidegen a díszes tollazat, és sietett készségesen kiszolgálni az új vendéget.
– A vőlegényemet várom – csipogta Sarah. Hangszíne némileg gyengítette a tollazattal kivívott csodálatot, de az összbenyomás még így is kedvező volt. Legalábbis Antika nagyvonalú ízlése számára.
– De addig is – folytatta Sarah –, kérem, hozzon egy diétás krémest! Tudja, fogyózom! – tette hozzá fájdalmas sóhajjal.
– Csak nem? – hökkent meg Antika, hiszen első ránézésre Sarah éppen jó bőrben – illetve tollban – volt.
– De, muszáj… – dünnyögte a papagájlány, miközben élesre fent karmait tanulmányozta. – Hogy beleférjek az esküvői toll-tüllbe. Legújabb modell! Egy álom… – sóhajtotta, s ha nem recsegett volna olyan bántóan a hangja, talán el is érzékenyült volna a jó Antika.
– Tudja – hajolt közelebb bizalmas hangnemre váltva Sarah –, ez egyelőre titok! A vőlegényem csak az esküvő napján pillanthat meg a szépséges ruhámban, babonás kabala okokból kifolyólag.
Egyszer csak felkiáltott.
– Kedvesem! Para!
A kedves Para, az ifjú vőlegény, mindössze pár centivel vétette el a szélesre tárt ablak nyílását. Szárnyával éppen csak horzsolta a keretet, de röppályája így is jócskán módosult, és Para sután végigcsúszott a süteményes pult tetején.
– Helló, Sarah! – krákogta, miközben kikászálódott az alaposan megrongálódott puncsszeletek közül.
– Megjöttem!
– Hát nem cuki? – fordult Sarah Antikához, a boldog tulajdonos büszke mosolyával. – Imádom, ahogy csetlik-botlik!
Amíg Para buzgón sorba rendezte a szétzilált puncsszeleteket, Sarah némileg lehalkított hangon folytatta.
– Sokan kérdezik, ugyan mit eszek rajta – suttogta Antikának. – De nézzen csak rá! Nekem pont ilyen férj kell! Semmi szükségem holmi kiforrott egyéniségekre meg hasonlókra. Otthon én akarom viselni a tollseprűt, és Para e tekintetben a legkiválóbb házastárs.
Antika megértően hümmögött, noha házassági téren eddig viszonylag csekély mennyiségű tapasztalatra tett szert. Eddigi unalmas élete során csupán egyetlen egyszer fordult elő vele, hogy egy bájos antiloplányt szökdécselni hívjon a szavannára, de a lánynak, pechére, sajnos éppen fájt a lába. Antika e rövid, mélabús emlék felidézése után gyorsan visszatért a kávéillatú jelenbe, s elrobogott a diétás krémesért.
Közben Para sikeres landolást hajtott végre a Sarah melletti szék támláján.
– Huh! – nyögte megviselten, miközben a gondos Sarah eltávolított homlokáról egy rózsaszín puncsdarabkát. – Iszonyú erős volt az ellenszél – magyarázkodott –, meg légiforgalmi dugó is volt, ezért késtem.
– Semmi baj, Parabébi! – gügyögte Sarah. – Mindjárt rendelek neked egy Oázis üdítőitalt, attól majd rendbe jössz!
– Mama csomagolt kókusztejet! – jutott eszébe Parának, és a szárnya alól előkotort egy apró butykost, majd matatni kezdett a dugóval.
– Mama, mama… – dünnyögte elégedetlenül Sarah, de Para nem figyelt fel a hangsúlyra.
– Azt kérte, hogy siessek haza, mert valami meglepetést fog készíteni vacsorára. – Para szeme izgalomtól csillogott. – Szerinted mi lesz az, Sarah?
– Fogalmam sincs, mit kotyvaszt ma Aranka – jegyezte meg epésen Sarah. – Azt hittem, hogy ma együtt uzsonnázunk.
– De hiszen itt vagyok, ahogy ígértem! – nézett rá meglepve Para. – Csak tudod, sok a dolgunk, mert mama szerint el kell kezdenünk a csomagolást!
Sarah megenyhülve bólogatott.
– Hát, bizony, holnapután egybekelünk! Már alig várom, hogy beköltözzünk abba a szép társas-pálmába!
– Elábrándozott. – Micsoda nagyszerű élet vár ránk, Para! Neked semmire nem lesz gondod! Én majd vezetem a háztartást, és nevelem a gyerekeket. Később persze munkát is vállalok, mert nem bírom a semmittevést. Meg hát, élni is kell valamiből… De te csak írd a könyvedet, Para, drágám! Tényleg, mi is a címe?
– Pamparam – motyogta az alkotó szemérmességével Para. – Tudod, egy híres hadvezérről szól, aki megmenti a dzsungel állatait a globális felmelegedéstől.
– Ó, igen, persze! – dünnyögte szórakozottan Sarah, s nekilátott az időközben asztalra került diétás krémesnek. – Nagyszerű könyv lesz, szívem! Viszik majd, mint a cukrot! Hmm, de hiányzik ebből egy kis cukor! – elégedetlenül turkált csőrével a krémesben.
Para gondolatai még mindig a könyv körül forogtak.
– Mama szerint nem elég hangzatos a címe – jegyezte meg tétován.
– Aranka aztán csak tudja! – csattant hirtelen Sara hangja.
Para sietett védelmébe venni a mamát.
– De Sarah! Te is tudod, milyen jó ízlése van a mamának! Érdemes megfogadni a tanácsait! Ja! Erről jut eszembe! Azt üzeni, hogy a fejdísszel ne legyen gondod, mert csodálatos tollbóbitát készít neked az esküvőre!
Sarah apró köhintéssel félrenyelte a növényi alapú tejszínhabot.
– Hogyan? De Para! Már megvan a ruhámhoz illő fejdíszem!
– Csak nem akarod visszautasítani a mama ajándékát? – rémült meg Para. – Négy hónapja ezen dolgozik! Kérlek! – kétségbeesve pislogott.
Sarah élénkzöldben játszó feje búbján égnek meredt a toll.
– Aranka igazán nagyon figyelmes – sziszegte meglehetősen szűk csőrnyílással. – De kislánykorom óta önállóan öltözködöm. – Hangja közben szinte rikácsolássá erősödött. – Azt még elnéztem, hogy az étlapot, a vendéglistát és az énekkart ő szervezze meg! Na de hogy amenyasszonyi ruhámat is ő varrja?!
– Csak a fejdíszt! – hebegte szerencsétlenül Para. – Elég, ha egy-két órácskát viseled. A szertartás meg a gratulációk alatt. Utána majd leveszed. Esetleg mondhatod, hogy nyomja a fejedet. Igazán nem szabad megsértenünk a mamát. Tudod, hogy milyen érzékeny!
Sarah fejét szemlátomást már most is nyomta valami.
Kurtán Antika felé biccentett.
– Pincér! Egy szénsavmentes Oázis üdítőt kérünk!
Azután Parához fordult.
– Beszélni fogok édesanyáddal!
Para elszörnyedő pillantását látva, megenyhülve folytatta:
– Ne félj szívem, nem csípem le a fejét, csak tisztázom vele ezt a bóbita-kérdést.
Para azonban nem tűnt nyugodtnak. Aprót kortyolt az Oázisból, majd idegesen a napóra irányába pislogott.
– Mennem kell lassacskán – recsegte. – Tudod, a csomagolás!
Sarah a költözés gondolatára nyomban felvidult, és úgy érezte, igazán gyakorolhat némi nagylelkűséget.
– Persze, persze, menjél csak, Paramuci! Pakolj ügyesen, drágám! Majd holnap este beugrok, átnézzük, hogy minden megvan-e!
– Ó, a mama felügyeli a csomagolást! – nyugtatta meg aráját Para, de Sarah arckifejezését látva gyorsan hozzátette:
– Persze, jobb ha te is megnézed, nehogy valami fontosat otthagyjunk! Bár az új lakó biztos örülne neki!
– Új… lakó? – Sarah hangjából elképedés csendült ki.
Para vidáman folytatta.
– Igen, képzeld, sikerült eladnunk az odút! Ugyan minek tartogassuk ezután?
Sarah csőrében megdermedt a tejszínhab.
– Jól értem? – kérdezte vészterhes, gyanakvó hangon. – Aranka új odúba költözik?
Para értetlenül bámult rá.
– Hát, kedvesem… hiszen tudod! Persze, hogy új odúba költözik! Velünk…
Sarah, eredeti szépségét vesztve, most leginkább egy kitömött madártrófeára hasonlított. Para pedig tovább hebegett-habogott.
– De, szívem! Csak nem gondoltad, hogy otthagyom a mamát! Hát ő maga is megmondta, hogy belepusztul, ha elmegyek! Ezt te sem akarhatod, hogy szegény mama, mindazok után, amit értem tett…
– Nem! Nem akarom! – rikácsolta Sarah, és ideges köröket repült az asztal körül. – Semmiképp sem akarom! – harsogta aztán, s az ablakpárkányra repült. Onnan kiabálta az elképedt Parának:
– Csókoltatom Arankát! De ne fáradjon a bóbitával! Felbontom az eljegyzést! – Azzal lehúzta lábáról az apró gyűrűt, és nagy lendülettel Parához vágta. Fém koppant a vőlegény csőrén. Para feljajdult.
– Juj, Sarah! Ne dobálj! Ez fáj!
Sarah azonban már nem hallotta. Hangos szárnysuhogás hallatszott, aztán a szép arát elnyelte a dzsungel mélye.
S nem telt bele néhány hét, a csinos aralány már egy jóvágású, határozott fellépésű arafiúval randevúzott az Állat KávéZooban. Antika nem győzött csodálkozni, mikor ezt hallotta Sarah csőréből: – Ahogy szeretnéd, Karakán! Nekem jó lesz az, amit te rendelsz, drágám!
Könyvajánló
Az alábbi listában pedig biztos találunk ízlésünknek megfelelőt, ha barátságról, szerelemről (is) szeretnénk olvasni.
Rose Lagercrantz – Eva Eriksson (ford. Maria Larsson)
AZ ÉN BOLDOG ÉLETEM (sorozat)
Vajon megmaradhat az igaz barátságuk a távolság ellenére? Két kislány kapcsolatának alakulását a sorozat kötetein keresztül kísérhetjük végig.
Kerstin Lundberg Hahn – Maria Nilsson Thore (ford. Csepányi Zsuzsanna)
MANDULASZÍV, SZERENCSESÜTI
A svéd szerzőnő kötetei a barátságról, első szerelemről és persze a kiskamaszkor nehézségeiről szólnak.
Igaz barátság, ha bármit megteszünk a barátunk egészségéért. Mint a mesebeli Szofi Boldizsár jó kedvéért.
Könyvsorozat arról, amikor csak az igaz barátság mentheti meg a világot.
Antika és Lopez a két antilop nemcsak barátok, hanem üzletfelek is. Annak minden előnyével és hátrányával.
Egy csapat tinédzser, közös kaland, ami barátságokat, szerelmet szül.
Vajon megmaradhat az igaz barátságuk a távolság ellenére? Két kislány kapcsolatának alakulását a sorozat kötetein keresztül kísérhetjük végig.
Intézményi ajánlat
Szeretnénk a pedagógusok és az oktatási-nevelési intézmények könyvvásárlását megkönnyíteni, ezért számukra 40% kedvezményt biztosítunk folyamatosan a könyveinkből. A kedvezmény érvényesítéséhez kérjük, először regisztráljanak ITT, majd, ha a regisztráció megtörtént, jelezzék azt levélben a timea.konya@cerkabella.hu e-mail címen. A levélben kérjük, feltétlenül tüntessék fel az oktatási-nevelési intézmény nevét, amelyben dolgoznak.
[1] Forrás: Bálint Sándor ÜNNEPI KALENDÁRIUM I. A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyomány világából (december 1. – június 30.) Budapest, Neumann Kht., 2004, https://mek.oszk.hu/04600/04656/html/unnepiki0042/unnepiki0042.html
Balatoni Múzeum https://balatonimuzeum.hu/blog/valentin-a-megoszto-balint-napi-nepszokasok/
Városi Múzeum Kecel http://kecelmuzeum.hu/?page_id=827
[2] Forrás: Lovász Andrea (szerk.) Dödölle, Cerkabella, Szentendre, 2019.
[3] Forrás: Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet – Dunaszerdahely https://csemadok.sk/nepzenei-adatbazis/feher-liliomszal-ugorj-a-dunaba-4/
[4] Forrás: https://egigero.hu/nemzetkozi-konyvajandekozas-napja-februar-14#sthash.rGdeC8dM.dpbs
IRODALMI KÁVÉZOO 