Gyorsan peregnek a napok, és hamarosan elérkezik a karácsony! Vannak családok, ahol már most minden készen áll a gyertyagyújtás ünnepi pillanatára, de vannak olyan „angyalkák” is, akiknek még elkél egy kis segítség, az ajándékok beszerzésében. Nekik szeretnénk ötleteket nyújtani újdonságainkkal, amikből persze azok is válogathatnak, akik úgy érzik: már mindent beszereztek az ünnepre. Hiszen egy-két plusz könyv minden karácsonyfa alatt elfér még, és sosem elég belőlük! Jó böngészést, áldott, szép, sokat mesélős-olvasós ünnepet kívánunk!
Tudtátok, hogy egy kisautó hétköznapja nem sokban különbözik egy kisgyerek hétköznapjaitól? Bencus kalandjai minden autórajongót elbűvölnek, a hasonló napi eseményekre való rácsodálkozás pedig hamar könyvrajongóvá varázsolja a kis olvasókat.
Málna egy igazi, vérbeli királykisasszony, aki óvodába jár, rollerje van, tüllszoknyája és egy édes cicája: Vanília. Talán kezdetnek ennyi elég is, hogy felkeltse királylány-rajongó gyermekünk (aki valószínűleg titokban maga is vérbeli királykisasszony) érdeklődését, Málna kalandjai iránt.
Az állatok a barátaink. Vidámmá és boldoggá tesznek bennünket, türelemre és felelősségre nevelnek minket. Melyik gyerek ne rajongana értük? Így van ezzel Kiki is, a nyugdíjas állatmentő tanítónő. Vidám kalandjai biztos, hogy minden kis- és nagyobb óvodás kedvencei lesznek, miközben megerősödik bennük az – általában velük született, és magától értetődő – élővilág iránti rajongás.
Ha már állatok… A Kisfóka és a többiek kihagyhatatlan kötet! A 25 nagyon rövid, vicces kis mese, apró szösszenet a kisállatok (vagy kisgyerekek?) mindennapjaiból, amelynek mindegyikéhez apró, vidám játék is kapcsolódik, hogy komplexebbé és még mókásabbá varázsolhassuk az együtt töltött meseidőt.
Lendületes, kacagtató, kalandos és nagyon izgalmas mesék! A kalózokon kívül tündérek, sárkányok, jedi lovag, sőt még egy beszélő focilabda is felvonul az események során. A mesék (a Mesepogácsa sorozathoz híven) rövidek, mocorgóbb ovisok is könnyen végigülnek egy-egy fejezetet. Ha vidám ünnepekre vágyunk, feltétlenül legyen a fa alatt!
Szintén a Mesepogácsa sorozatban jelent meg a Rókamók és Círmacs kalandjait bemutató kötet. A mesék ebben a könyvben is rövidek, a főhősökben pedig könnyen magukra ismerhetnek a mesét olvasó tesók vagy barátok. Egy kis civakodás, egy kis okoskodás, sok-sok közös játék, és főleg hatalmas szeretet!
Tatu és Patu, a két furavári fickó felbukkanása mindig garantálja a nevetőizmok megtornáztatását. Ezúttal egy régi-új könyvvel jelentkeznek: a Tatu és Patu a munka hevében, évekkel ezelőtt már megjelent magyarul, és most végre ismét elérhető, így aki eddig nem jutott hozzá, az most teljessé teheti a kollekcióját, vagy ha eddig nem tette, elkezdheti a sorozattal való ismerkedést ezzel a kötettel. (Közben persze mindent, de tényleg mindent megtudhat a munkáról, a foglalkozásokról.)
Nemcsak ovisoknak, hanem kis- és nagyobb iskolásoknak is kitűnő választás a sorozat bármelyik része. (Sőt! Biztos forrásból tudjuk, hogy igenis léteznek Tatu-Patu rajongó felnőttek is, őket se felejtsük ki!) A furavári testvérek életművét összegző legfrissebb kötet pont annyi bolondozást tartalmaz, mint az összes többi, és számtalan eddig nem ismert érdekességet tudhatunk meg Tatu és Patu furavári életéről! Vajon kik is ők valójában?
Csupa nagybetű, rövid, egyszerű mondatok, tehát első önálló olvasás-próbálgatásnak tökéletes kötet. Fontos, megkerülhetetlen téma, tehát közös felolvasásra, beszélgetésindítónak szintén tökéletes. A gyönyörű képeket pedig a még olvasni nem tudó kistesó is biztosan szívesen nézegeti!
Egy tejet csenő jeti, Elkódorgott Nemlétező Lények Ügyosztálya, mentőakció… kaland, kaland hátán. Mindehhez könnyen olvasható betűméret, ami lehetővé teszi, hogy ez legyen a már folyékonyan olvasó gyerekünk Első Igazi Önállóan Elolvasott Regénye. Igazán megtisztelő feladat egy könyvnek, segítsük hozzá, hogy teljesíthesse!
A sorozat harmadik részében szokás szerint minden a barátságkristály körül forog, és már megint szokatlan, gyanús és rejtélyes eseménynek zajlanak, és különös alakok bukkannak fel Lencsiék körül. Vajon megbízhatnak-e bárkiben is? Akik olvasták az első két kötetet, biztosan izgatottan várták már a folytatást, akik még nem ismerik a sorozatot, azoknak pedig javasoljuk: vágjanak bele! Alsósoknak-kiskamaszoknak remek választás egy bekuckózós téli szünethez.
A macskák lenyűgözőek, fenségesek, bolondosak, titokzatosak, szeret(get)ni valók! Kijár nekik egy teljes könyv, ami csak róluk szól! Hosszabb-rövidebb, vidám, kalandos, szívet melengető mesék kortárs és klasszikus szerzők tollából és izgalmas cicaillusztrációk minden mennyiségben. Az egész családnak!
Különleges, gyönyörű antológia, igazi kortárs, modern legendárium hazánk gyönyörű természeti kincseihez kapcsolódva. Barangoljuk be együtt Magyarországot, először az izgalmas irodalmi mondákon keresztül, aztán vegyük fel a túrabakancsot, és nézzük meg élőben is, milyen csodákat rejt hazánk! Ebben segít a védőborítóba rejtett térkép is!
Máltára hívjuk kalandozni a kedves kamasz olvasókat, Orsival, aki amíg édesapja napközben kutat, ő felfedezi ezt a csodás, történelmi emlékekkel teli, varázslatos országot. Közben átszel időt és teret, hihetetlen kalandokat él át, életre szóló élményeket és igaz barátokat is szerez.
Orsi ezúttal Spanyolország felé veszi az irányt, ott kell helyt állnia: történelmi ereklye után kutatni, és persze, mint ezt megelőzően is, megoldania egy rejtélyt. Igazi kamaszkönyv kalandról, szabadságról, bátorságról és helytállásról.
Eljött az utolsó, a negyedik vasárnap. Innen már valóban csak pár nap a csodás éjszaka eljövetele. Az utolsó gyertyát gyújtjuk meg az adventi koszorún, ez a vasárnap Keresztelő Szent Jánost idézi, aki Jézus eljövetelét hirdette. A negyedik gyertya a szeretetet jelképezi.
Legyen hát tele szeretettel valamennyiünk szíve adventben, karácsony ünnepén és az esztendő hátralevő részében is. Áldott, békés, mesélős ünnepeket kívánunk!
Hagyomány
Karácsony december 25.
Jézus születésének emléknapja, hagyományosan a család ünnepe. A kántálás, betlehemezés nemcsak a Megváltó születését meséli el, hanem köszöntést, jókívánságokat is magában foglal.
A családi karácsonyi szokásoknak főként egészségvarázsló szerepe van: aki a „karácsonyi vízben”, azaz hideg jeges vízben, melybe egy szép piros almát tettek, megmosdik, egész évben egészséges és serény lesz. Karácsonykor hagyományos étrend kerül az asztalra.
Az időjóslás szerint:
„Fekete karácsony – fehér húsvét, fehér karácsony – fekete húsvét.”
A hagyomány leírása és a mondás megtalálható az alábbi kötetben:
Sarolta néni ötven éve minden karácsonykor egy diós és egy mákos kalácsot sütött Rezső bácsinak. Rezső bácsi ötven éve minden karácsonykor elmondta Sarolta néninek, hogy ő bizony a mákosat nemigen szereti.
Igaz, ami igaz, Sarolta néni is jobban szerette a diósat, ezért az még újév napja előtt elfogyott, a mákosból viszont jutott a farsangi süteményestálra is. Ami még azután is megmaradt, azt március közepén Sarolta néni tejbe áztatta, és odaadta Sándornak, a házőrző pincsinek. Sándor jobban szerette a kolbászt és a szafaládét, az ázott mákos kalácsra csak fintorgott, így az végül, mikor már úgy megszikkadt, hogy Sarolta néni se tartotta jónak semmi másra, kikerült a tyúkok elé, a baromfi udvarba. Szerencse, hogy a tyúkok nem voltak válogatósak, ők húsvétig felcsipegették a karácsonyi kalácsot mind az utolsó mákszemig. Igaz, a tyúkok a vasszeget is megették volna, ha Sarolta néni szórja eléjük.
Ahogy az lenni szokott, Sarolta néni idén december huszonharmadikán is kizavarta a konyhából Sándort, aztán elővette a sodrófát és a nyújtódeszkát, mákot és diót darált, tojást tört, élesztőt futtatott, kevert, kavart, nyújtott, sodort, sütött, és mire Rezső bácsi megjött a piacról, az asztalon ott pihent a két aranybarnára pirult kalács. Úgy hasonlítottak egymásra, ahogy csak egy diós és egy mákos kalács tud.
– Micsoda illatok – szimatolt Rezső bácsi.
– Meg se repedt a tetejük – dicsekedett Sarolta néni.
– Alig várom, hogy holnap megkóstolhassam őket – bólogatott Rezső bácsi. – Csak az a kár, hogy a mákosat én bizony nemigen szeretem.
Sarolta néni és Rezső bácsi korán vacsorázott, és Sándor is elropogtatta az esti falatkáit az asztal alatt. A kalácsokról el is feledkeztek mind a hárman, a tyúkok meg eleve nem is tudtak róluk, de abban nincs semmi meglepő, mert a tyúkok általában nagyon keveset tudtak a világról. Ám amikor elsötétedett a ház és a kisszoba megtelt Rezső bácsi horkolásával, a kalácsok halkan mocorogni kezdtek.
– Töri a fonatomat ez a deszka – súgta az egyik.
– Én már nem érzem a töltelékemet – replikázott a másik.
– Sokáig kell még itt feküdnünk? – kérdezte az egyik.
– Holnap délben készíti el Sarolta néni a süteményestálat.
– Legalább egy konyharuhával letakarhatott volna, hogy ne fázzunk meg.
– Engem más is bánt ám, nem csak a deszka – sóhajtott kis idő múltán a másik kalács. – Te alig várod, hogy elfoglalhasd a főhelyet a süteményestálon, de engem sajnos Rezső bácsi nemigen szeret.
– Ne is törődj vele – vigasztalta az egyik. – Sarolta néni szívesen majszol belőled.
– Egy szeletet. Aztán rám un, hagyja, hogy megszáradjon a tésztám, végül odaad az állatoknak. Meglátod, a tyúkketrecben végzem idén is.
Az első kalácsnak erre nem jutott eszébe semmi vigasztaló, de hogy ne tűnjön keményszívűnek, halkan cöccögött.
– Tudod mit? – kérdezte a másik. – Elmegyek világgá.
– Megbuggyantál? Rengeteg veszély leselkedik egy kalácsra odakint!
– Mi a legrosszabb, ami történhet velem? Valaki jóízűen elfogyaszt? Hiszen erre várok ötven éve!
– Beleeshetsz egy pocsolyába, elgázolhat egy biciklis, vagy lelökhet az árokba egy kóbor macska – csóválta a fejét az első kalács. – Aztán nemhogy jóízűen, de fintorogva sem fog megenni senki.
– Igazad van – sóhajtott a második. – De akkor is ki akarom próbálni, hogy máshol nagyobb szerencsém lenne-e. – Azzal óvatosan lecsúszott az asztalról, maga köré tekerte Sarolta néni ibolyás konyharuháját, végigkígyózott az előszobán, és kisiklott az ablakrésen.
A mákos kalács, mert persze csak ő lehetett a szökevény, gondosan elkerülte a tyúkketrecet. Egyenesen a kertkapu felé ment, átkúszott alatta, az utcán körbekémlelt, és mivel mindkét irány pont ugyanolyannak látszott, balra fordult. Néptelen utcácskákon át vezetett az útja. Mindenki otthon készülődött az ünnepre, így a kalácsnak nem kellett biciklisektől tartania. Igaz, nem is jött vele szembe az a valaki, aki pont egy falat mákos kalácsra vágyott.
Sorra belesett a házak ablakán, hátha ki tudja figyelni, kinél üres az asztal. Az egyik lakásban már feldíszítve állt a karácsonyfa, és színesen virítottak rajta a szaloncukrok, a másikban lázas karamellkészítés folyt, a harmadikban nem kevesebb mint nyolc pirosra sült kalács pihent a kockásterítős asztalon.
Az utca végén egy kidőlt-bedőlt házikó állt, kerítése foghíjas, teteje rogygyant, ablakában pedig csak egy pislákoló mécses világított. A kalácsnak megdobbant a szíve. Itt biztosan nincs terített asztal. Itt szívesen látják majd. Felmászott a küszöbön és bekopogtatott. Odabentről halk csoszogást hallott, és kitárult előtte az ajtó. A ház lakója, a morcos szemöldökű Füsti úr körülnézett, de mivel nem látott senkit a tornácon, azt hitte, csak a szomszéd gyerekek szórakoznak vele. Szemöldöke a szokásosnál is morcosabbra húzódott. Hogy elszemtelenedtek az ebadta kölkei! Már karácsonykor sem hagyják békén az embert? Gyorsan be is akarta csukni az ajtót, hogy ne hűljön ki a ház, ám ekkor a kalács megmoccant a lábtörlőn.
– Nohát, ez meg mit keres itt? – kérdezte Füsti úr.
Lehajolt, felvette az ibolyás konyharuhába bugyolált csomagot, és bevitte a szobába. Amikor kibontotta, szörnyen elcsodálkozott.
– Ajándékot kaptam? – morfondírozott magában. – Egy egész karácsonyi kalácsot tett valaki az ajtóm elé? De hát én vagyok a falu legmogorvább embere. Barátaim sincsenek. Ki akarna kedveskedni nekem? Ez az ibolyás konyharuha olyan ismerős, mintha már láttam volna valamikor. No, majd csak az eszembe jut.
Füsti úr kiment a konyhába, keresett egy süteményestálat, és óvatosan rátette a különös ajándékot. A kalács boldogan nyújtózott el a finom porcelánon. Kicsit poros volt a tál, és a szélein talán csorba is, ő mégis úgy érezte, hogy soha nem volt még ilyen elegáns nyugágya. Azt sem bánta, hogy kolbászzsíros volt a kés, amivel Füsti úr felszeletelte.
– Mákos! – kiáltott fel Füsti úr. – Akárki is a titokzatos jóakaróm, tudja, mi a kedvenc finomságom! – Azzal kistányért és villát kerített, és rögvest nekilátott a kóstolásnak.
Füsti úr réges-régen, talán a nagymamája konyhájában evett utoljára ilyen finom mákos süteményt. Nem csoda, hogy az első falattól örömkönnyek gyűltek a szemébe, a másodiktól pedig nevethetnékje támadt. Sarolta néni mákos kalácsa pedig talán még soha nem volt olyan boldog, mint ott, a kidőlt-bedőlt, roggyant tetejű házikó konyhájában, a falu legmogorvább emberének társaságában. Sarolta néni viszont egészen biztosan nem volt még olyan dühös, mint másnap reggel, amikor az egyik kalácsot hiába kereste. A diós ott feküdt a deszkán, ahová előző este tette, de a mákos nyomtalanul eltűnt. Sarolta néni felforgatta a konyhát, a kamrát, kérdőre vonta Rezső bácsit, Sándort és a tyúkokat, végül a csendőrhöz akart szaladni, ugyan, fogja meg a besurranó kalácstolvajt, ám amikor kinyitotta az ajtót, a tornácon majd fellökte az ünneplőbe öltözött Füsti urat.
– Maga meg mit keres itt? – förmedt rá.
Füsti úr most az egyszer egyáltalán nem volt mogorva, sőt, fényesen mosolygott, és egy piros szalaggal átkötött csomagot nyújtott Sarolta néni felé.
– A kedves ajándékért cserébe hoztam egy kis házikolbászt az ünnepi asztalra. Talán azt hitte, nem találom ki, ki kedveskedett nekem azzal a csodálatos, omlós kaláccsal, de a maga jó szívét és az ibolyás konyharuháit mindenki ismeri a faluban. És én most már azt is tudom, hogy a mákos kalácsának nincs párja szerte a világon. – Azzal Füsti úr boldog ünnepet kívánt, sarkon fordult, és elballagott a kertkapu felé.
Sarolta néninek szerencsére a torkára fagyott a tiltakozás, és mire kimondhatta volna, hogy azonnal kéri vissza a mákos kalácsát, kikéri magának, neki nincs is jó szíve, és dehogy akart ő kedveskedni a falu legmogorvább emberének, felkúszott az orrába a fokhagymás házikolbász ínycsiklandó illata. Igaz, ami igaz, gondolta, Rezső bácsi jobban szereti a kolbászt a mákos kalácsnál, sőt, talán még a diósnál is. És miért ne ehetne idén karácsonyra valamit, amit igazán szeret?
– Boldog karácsonyt magának is, Füsti úr! – kiáltott a hívatlan látogató után. – Ha van kedve, nézzen be hozzánk később, hátha akad a kamrában még valami kedvére való.
Így történt, hogy az idei karácsony kicsit más volt, mint a többi. Sarolta néni nem majszolt el egyetlen szelet mákos kalácsot sem, mert azt Füsti úr még karácsonyeste az utolsó morzsáig megette. Füsti úr nem gubbasztott egyedül a sötét kis házikójában, hanem Rezső bácsival kártyázott a fenyőillatú nappaliban. Sándor pedig kapott egy remekbeszabott kolbászvéget a száraz falatkái mellé a kutyatálba. Egyedül a tyúkok nem vették észre a különbséget, de hát abban nincs is semmi meglepő.
A mák nemcsak rontást elhárító szer, de a karácsonyesti mákos gubához szerelmi varázslat is tartozik: ha a leány a bátyja villájáról leemelt mákos gubával kiszaladt a ház elé, megláthatta, ki lesz a férje farsangkor.
Forralj fel 9 dl tejet 2 tasak vaníliás cukorral, 7 evőkanál mézzel és 7 dkg vajjal. Ezt öntsd rá 10 felkarikázott kiflire. Keverj össze 25 dkg őrölt mákot 20 dkg porcukorral és 2 citrom héjával, ezzel a mákos keverékkel forgasd össze a kiflikarikákat.
Kivajazott hőálló tálban süssed, míg megpirul a teteje.
Repül az idő, hamarosan ismét beköszönt az advent időszaka. Bár a karácsony elsősorban családi ünnep, a téli szünet beállta előtt az iskolákba is beköltözik az ünnep…
Elérkezett az öröm vasárnapja! A koszorún ilyenkor gyújtjuk meg a kiemelt, a másik háromtól eltérő színű gyertyát (a hagyományos, liturgikus felosztás szerint a három lila gyertya mellet a harmadik vasárnap gyertyája rózsaszín). Az öröm vasárnapja Szűz Máriára is utal, aki szíve alatt hordhatta és világra hozhatta a Megváltót.
Ebben az esztendőben ez a vasárnap esik legközelebb december 13-hoz, Luca napjához. Ehhez a naphoz kapcsolódik most vasárnapi gyűjtésünk.
Hagyomány
Régebben ez (december 13.) volt a téli napforduló napja – „Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja.”
A néphagyományban egy boszorkányos, rontó nőalakhoz kapcsolódik: ezt a napot gonoszjáró napnak tartották, s ez ellen igyekeztek védekezni (pl. fokhagymával bekenték az állatok fejét, az istálló és a ház ajtaját, vagy lefekvés előtt mindenkinek fokhagymát kellett ennie). Az e napon elkezdett Luca-szék kilencféle fából készül: naponta kellett rajta dolgozni karácsonyig. Aki karácsony éjszakáján erre felállt, felismerte a boszorkányokat.
E napon ültették a Luca-búzát: karácsonyig kizöldült, s belőle a család egészségi állapotára, a várható termésre következtettek.
Luca, Luca, kitty-kotty, kitty-kotty, galagonya kettő, három, száraz körtét várom! Ha nem adnak szalonnát, levágom a gerendát. Ha nem adnak hurkát, elviszem a Julcsát. Luca, Luca, kitty-kotty, kitty-kotty, galagonya kettő, három.
A hagyomány leírása és a versike megtalálható az alábbi kötetben:
Mese a kislányról, aki nem akart boszorkány lenni magyar népmese
Egyszer volt, hol nem volt, valahol a Nevesincs falu szélén élt egy boszorkány. Ronda vasorrú bába volt, félt tőle mindenki, mert rontani tudott. Volt ennek a boszorkánynak három lánya, A két nagyobbik az anyjához hasonlított, míg a legkisebbik elfajzott tőlük, különb volt mindegyiknél. Nem is szívelhették a testvérei, folyton szapulták az anyjuk előtt. A boszorkány sem állhatta ezt a legkisebbiket, és neki parancsolta a legocsmányabb munkát a ház körül, amit a finyákos nővérei röstelltek elvégezni. Az anyjuk mindhármukat meg akarta tanítani a tudományára. A két idősebbik rá is állt, de a kicsi nem akart boszorkánnyá lenni. Kiparancsolta őket éjfélre a keresztútra. Odajött hozzájuk egy kotlós hét fekete csibéjével. Kodált a tyúk szüntelen, a csibék meg ott futkoztak a lábuk között. Mindegyik lánynak meg kellett egyet fogni, és az inge a dugni. A két nagy megcsinálta, de a kicsi nem fogott meg egyet se, inkább elszaladt tőlük messzire. Nagyon mérges lett rá a boszorkány, és otthon jól elagyabugyálta.
Harmadnap fölültette a söprűje nyelére, és elröpült vele a boszorkányok gyűlésére.
– Azért is azt teszed, amit én akarok – mondta neki –, boszorkánnyá kell lenned, innen nem menekülhetsz!
A gyűlésben ettek-ittak, mulattak a boszorkányok. Odahoztak egy nyüves disznót, azt ették. A kicsinek is adtak belőle, de annak le nem ment a torkán egy falat se. Undorodva dobta el, és szaladni kezdett. A boszorkányok rá akartak rontani, hogy visszahozzák, de a főboszorkány visszaparancsolta őket.
– Hadd fusson – mondta –, jó boszorkány úgy se lenne már belőle, ezért inkább ganajtúró bogárrá változtatom, hadd túrja a büdös ganét egész életében !
– Azzal utána köpött, és a kislány azon pillanatban ganajtúró bogárrá változott. Röpült, röpült, ameddig csak tudott, míg végre egy ganédombra lelt, arra szállt rá.
Ott legeltetett a közelben egy pásztorfiú. Éppen délidő volt, a jószág elhevert kérődzni. A fiú meg bóklált a réten, gombát szedett, varázslatos füveket keresett, amikkel az öreg pásztor gyógyítani tudott. Ahogy a ganédombhoz ért, megpillantotta a bogarat. Csillogott, ragyogott az aranyszínű szárnya, ahogy rásütött a nap. Ilyen szép nagy ganajtúrót még nem látott. Megtetszett neki, hát megfogta. Amikor be akarta tenni a katulába, megszólalt a bogár:
– Ne bánts engem, pásztorfiú, csak vigyél magaddal ! Majd meghálálom a jóságodat.
A fiú úgy is tett. Óvatosan a zsebébe tette, és napközben is sokszor kinyitotta a katulát, megnézegette a csillogó bogarat. Estére ki akarta tenni a karámban heverő állatok közé, hogy ott majd talál magának való eleséget, de a bogár újra szabódott neki:
– Ne tegyél ki éjszakára, inkább engedd meg, hogy veled mehessek a kunyhóba, és ha fázom, odabújhassak melléd a meleg takaró alá.
A fiú kicsit furcsállotta a kérést, meg húzódozott is tőle, hogy ezt a ganészagú bogarat magához eressze, de végül is megesett a szíve rajta. Bevitte a kunyhóba, letette a fekhelye mellé. Amint lefeküdt, érezte, hogy a kisbogár odamászik a takarója alá, és odabújik hozzá. Megsimogatta– és lássatok csodát, a ganajtúró bogár visszaváltozott kislánnyá. Még sokkal szebb lett, mint azelőtt volt. A fiú nem hitt a szemének.
– Köszönöm, hogy megszabadítottál – szólt hozzá a lány –, mert csak akkor szabadulhattam meg a boszorkányok rontásától, ha valakinek megesik a szíve rajtam.
Megtetszettek egymásnak, a kislány már el sem ment a pásztortanyáról. Nemsokára megesküdtek, és azóta is boldogan élnek, ha meg nem haltak.
Tegyetek fel egymásnak kérdéseket, pl. ki lennél, ha híres ember lennél, ha regényhős lennél, ha valamelyik családtagod lennél…, mi lennél, ha állat lennél, étel lennél, égitest lennél, növény lennél, hónap lennél, süti lennél, szín lennél… stb.! Próbálj minél izgalmasabb dologra rákérdezni!
Ha többen vagytok, játszhatjátok úgy is, hogy valaki kimegy a szobából, addig ti, többiek, megbeszélitek, hogy kire gondoltok a társaságból. Aki kiment, visszatérte után csak ilyen típusú kérdéseket tehet fel (Mi lenne az illető, ha… lenne?) Próbáljatok együtt válaszolni, megegyezni, szerintetek mi lenne…
Aki kiment, annak ki kell találni, kire gondoltatok.
Egy csipet cukorral elkevert fél liter langyos tejben futtass fel 2,5 dkg élesztőt. 60 dkg lisztet morzsolj el 25 dkg vajjal, keverj bele 25 dkg juhtúrót. 37,5 dkg tejfölt keverj el 2 teáskanál sóval és 1 tojással. Dolgozd össze a lisztet az élesztővel és a tejfölös keverékkel. Egy éjszakára tedd hideg helyre hűtőszekrénybe.
Lisztezett deszkán nyújtsd ki ujjnyi vastagra, rácsozd be a tetejét, majd szaggass belőle apró pogácsákat. 30 percig pihentesd, majd kend le 1 tojással. (Szórhatsz rá egy-egy csipet füstölt sajtot is.)
Szeretnénk segíteni még boldogabbá tenni a nyarat, így az alábbi köteteket 40% kedvezménnyel kínáljuk július 25. és augusztus 7. között! Varázslatos történetekkel teli nyarat kívánunk!
Advent második vasárnapja, amit bronzvasárnapnak is szoktunk nevezni, általában Szent Miklós, azaz Mikulás ünnepéhez esik közel, így gyakran ezen a hétvégén találkozhatunk vele a különböző közösségi helyszíneken is (például Szentendrén, a Parti Medve könyvesboltban). A hagyomány szerint az ezen a vasárnapon meggyújtott gyertya a zsidó népre utal, akiknek Isten megígérte, hogy közülük származik majd a Megváltó, a vasárnap fogalma pedig a remény.1
Várjuk hát reményteljesen az egyre közeledő ünnepeket: a karácsonyt és a Mikulás érkezését egyaránt!
Mese
Mészöly Ágnes: A Mikulás sapkája
– Az egész világ az ünnepre vár! – dörzsölte elégedetten a kezét Mikulás, és letelepedett a kandalló melletti karosszékbe. – Még egy kávé, és indulhatunk! Nem gondoljátok, hogy készülődnötök kellene?
A szikrázó gyertyákkal bevilágított szalonban tucatnyi fura figura üldögélt. Az ebédlőasztalnál pár színes ruhás, kócos suhanc, a négy Karácsonyi Cimbora kártyázott. A könyvespolc mellett, egy sárga állólámpa fénykörében négy elegáns hölgy teázgatott: Szent Lucia épp lelkesen magyarázta Boszorkány Befanának, Sznyegurocskának és Arie néninek a tökéletes magyar beigli receptjét. A fal mellé terített pokrócon Jollopukki, a Karácsonyi Kecske rágcsált egy csokor csalánt, és közben megpróbált nem tudomást venni a szőrét rángató Kisjézusról és a hátán ugráló Julenissen Törpéről. Gwizador, a Csillagember egy tükörben igazgatta hideg sugarakból font koronáját, kicsivel arrébb egy barna ruhás szerzetes, Hotei-Osho mély meditációban készült az előtte álló munkanapra: nemcsak az arcán lévő két, de a tarkóján elhelyezkedő harmadik szemét is lehunyta, hogy tökéletesen összpontosíthasson – ami sokkal könnyebb lett volna, ha mellette iszogató Gyed-Maroz, a Fagyapó pipafüstje miatt nem kellett volna percenként tüsszentenie.
Senki nem válaszolt Mikulás sürgetésére.
– Hé, nem halljátok? A gyerekek várnak minket! – ismételte meg Mikulás.
– Ugyan, még ráérünk. Minden elő van készítve… Északon nagy pelyhekben hull a hó, puha takaróként borítja az erdőt, a mezőket és a városokat. Délen szikrázóan süt a nap, mindenkit megtölt szeretettel és életörömmel. A városok ünnepi díszbe öltöztek, csillog-villog a világ – nézett fel Angyalka a könyvéből. Ő is órák óta a tűz mellett üldögélt már, ölében a csendesen doromboló macskával. – Az emberek felállították a karácsonyfákat, készül az ünnepi vacsora, égnek a gyertyák, ragyognak a csillagok, megszólalnak a csengettyűk… felesleges rohannunk.
– Én mindenesetre nemsokára indulok, hogy reggelre minden kisgyerek megtalálhassa az ajándékát a zoknijába rejtve – mondta nem titkolt nehezteléssel hangjában Mikulás.
– Nekünk nem kell annyira sietnünk – mondta félig teli szájjal Jollopukki.
– Mióta bevállaltad a szereplést abban az üdítőreklámban, mindenki tőled várja a meglepetést – tette hozzá kicsit sértődötten Gyed-Maroz, és felhajtott még egy kis pohárnyi vizecskét.
– Azért maradt még nekünk is bőven dolgunk – békítette őket Hotei-Osho lehunyt szemmel.
– De ezt a partit még befejezzük – intett a lapokból fel sem nézve az egyik Karácsonyi Cimbora.
Mikulás lemondóan nézett végig a munkatársain. Tudta, hogy van igazság abban, amit mondanak. Néhány évtizede még egyenlőbben oszlott el közöttük a karácsonyi ajándékok kihordásának gondja, de manapság sokukról elfeledkeztek a gyerekek. Míg ő évről évre több levelet, videóüzenetet és ímélt kapott, a többieknek egyre kevesebb feladat jutott. Angyalka és Kisjézus nem panaszkodhatott, de például Boszorkány Befanára vagy Gwizadorra, a Csillagemberre már csak a leghagyománytisztelőbb családok emlékeztek egy-egy kis ország néhány megyéjében.
– Nincs mit tenni, a népszerűség felelősséggel és sok munkával jár – szúrt egy gonosz megjegyzést Mikulás felé Boszorkány Befana.
– A szeretet a fontos, nem az ajándék, és főleg nem az, hogy ki viszi az… – kezdte Mikulás. Jól tudta, hogy néhányan neheztelnek rá, de képtelen volt haragudni a barátaira. Kitöltött inkább magának egy hatalmas bögre kávét, nehogy elaludjon a hosszú úton, ráérősen megitta, aztán elbúcsúzott a többiektől, az előszobában belelépett a csizmájába, belebújt a nagykabátjába, feltette a fejére a sapkáját… Azaz csak feltette volna, de a sapkája nem volt a helyén.
– Rudolf, nem láttad a sapkámat? – kérdezte kedvenc rénszarvasát.
– Sajnos nem láttam – felelt a rénszarvas egykedvűen.
– Ez bizony nagy baj – vakarta a fejét Mikulás. – Ha nincs meg a sapkám, nem tudok elindulni. Ha nem tudok elindulni, a gyerekek nem kapják meg az ajándékukat. Hiába szól a csengettyű, hiába égnek a gyertyák, hiába ragyognak a csillagok, hiába készítették ki a zoknijaikat, ha nincs meg a sapkám… persze, a szeretet a lényeg, de ajándék nélkül mégsem lehet karácsony!
– Tudod mit, Mikulás! – prüszkölt Rudolf. – Kérdezd meg a manókat! Ők összevissza csellengenek a házban, valamelyik biztosan látta a sapkádat is!
Szaladt hát Mikulás a manókhoz, akik épp a vacsoraasztalnál ültek. Az asztalon égtek a gyertyák, a szoba csillagokkal, fényfüzérekkel és papírvirágokkal volt díszítve. Néhány manó csengettyűkkel muzsikált, mások karácsonyi dalokat énekeltek a világ összes nyelvén, a többiek pedig töltött káposztát ettek szilvás pudinggal és kovászolt hallal, és fülig maszatosak voltak, mert a manók szeretik összekeverni a dolgokat.
– Szeretett manóim, nem láttátok a sapkámat? – kérdezte Mikulás.
– Mi az, hogy szeretett manóim?! Egy órája még lusta banda voltunk! – kiabáltak a manók egymás szavába vágva. – Egyébként nem láttuk! És nem segítünk megkeresni, így is rengeteget túlóráztunk már, mire megpakoltuk a szánodat!
– Ez bizony nagy baj – sóhajtott nagyot Mikulás. – Ha nincs meg a sapkám, nem tudok elindulni. Ha nem tudok elindulni, a gyerekek milliói nem kapják meg az ajándékukat… persze, a szeretet a lényeg, de ajándék nélkül mégsem lehet karácsony!
– Kérdezd meg Betlehemi Csillagot! – visított egy manó, de olyan hangosan, hogy Mikulásnak be kellett fognia a fülét. – Ő fenn világít a Karácsony-ház tetején, és mindent lát!
Mikulás megkereste a leghosszabb létrát, odatámasztotta a ház falának és felmászott Betlehemi Csillaghoz. Csillag nagyon meglepődött, mert bár régebben jóban volt a Mikulással, az utóbbi száz évben nem jutott eszébe egykori barátjának, hogy meglátogassa.
– Drága Csillag, nem láttad a sapkámat? – kérdezte Mikulás.
– Tavaly ilyenkor még a fejeden volt – mondta a csillag kicsit sértetten. – Egyébként örülök, hogy eszedbe jutottam.
– Ne haragudj, mostanában rengeteg a dolgom – szabadkozott Mikulás.
– Most is mennem kéne, de ugye sapka nélkül… Viszont, ha nem tudok elindulni, a gyerekek milliói nem kapják meg az ajándékukat… persze, a szeretet a lényeg, de ajándék nélkül mégsem lehet karácsony!
– Sajnálom – felelt Betlehemi Csillag –, de talán kérdezd meg a többieket… velük mégiscsak jóban vagy.
– Nem is tudom… valahogy nem hiszem, hogy lelkesen segítenének a sapkakeresésben – sóhajtott Mikulás.
Betlehemi Csillag megszánta egykori barátját.
– Tudod mit? A pincében lakik egy kisegér! Néha felmászik ide beszélgetni… Ő minden titkos zugot ismer a házban, biztosan tudja, hol lehet a sapkád!
Mikulás nyögdécselve lemászott a létrán, és elindult le, a ház pincéjébe. Magával vitt egy gyertyát is, hogy nehogy lebucskázzon a sötét lépcsőn, mert ha eltöri a lábát, akkor tényleg ajándék nélkül marad több millió gyerek. A kisegér épp egy szalonnabőrt rágcsált, amit a manóktól csent el. Kicsit megijedt, amikor Mikulás döngő lépteit meghallotta, és bebújt egy poros láda mögé, de végül mégis kidugta az orrát.
– Szervusz, kisegér, nem láttad a sapkámat? – kérdezte kedvesen Mikulás.
– Azt a szép pirosat, nagy fehér pomponnal? Nem láttam – mondta a kisegér, még mindig remegve.
– Ó, micsoda szerencsétlenség – kiáltott Mikulás, mire a kisegér megint megijedt, és megint visszabújt a láda mögé. – Ha nincs meg a sapkám, nem tudok elindulni és gyerekek milliói nem kapnak ajándékot… persze, a szeretet a lényeg, de ajándék nélkül mégsem lehet karácsony!
– A macska nagyon szereti a pomponokat – cincogott az egérke a láda mögül. – És néha elcsen ezt-azt… én a helyedben a körmére néznék!
Mikulás tehát fogta a gyertyáját, és visszamászott a sötét lépcsőn. Az egész házat felkutatta a macskáért, de nem találta sehol. Végül eszébe jutott, hol látta utoljára. Kelletlenül kilépett a csizmájából, visszaakasztotta a fogasra, Angyalka szárnyai és Csillagember kék palástja közé a piros nagykabátját, és visszament a szalonba. A többiek még mindig beszélgettek, olvasgattak, kártyáztak vagy iszogattak. Észre sem vették, hogy belépett.
– Neked nem kellene már órák óta úton lenned? – nyitotta ki végül a tarkóján lévő szemét Hotei-Osho.
– Mi lesz az ajándékra váró gyerekek millióinak örömével? – kekeckedett Jollopukki.
– Nem pattansz fel csomagokkal teli szánod tetejére, nem füttyentesz Rudolfnak, hogy indulás? – kérdezték a Karácsonyi Cimborák.
– De, de mindjárt, csak… Angyalka, nem láttad a macskát? – hebegett Mikulás.
– Persze, hogy láttam, itt ül az ölemben! Miért keresed? – kérdezett vissza Angyalka.
– Az egér szerint ő vihette el a sapkámat – felelt Mikulás.
– Nem hiszem – mosolygott az angyal. – Egész délután itt ült az ölemben.
– Ez bizony nagy baj – mondta Mikulás. – Tudjátok, ha nincs meg a sapkám, nem tudok elindulni, és akkor… persze, a szeretet a lényeg, de ajándék nélkül mégsem lehet karácsony!
– Tényleg nagy baj – bólintott Kisjézus.
– A legjobb lesz, ha segítünk megkeresni! Úgyis rémes a lapjárás az utolsó két körben – dobta az asztalra a kártyát az egyik Karácsonyi Cimbora. Sznyegurocska, Arie néni és a többiek kihörpintették az utolsó korty teát a csészéikből, Angyalka óvatosan letette az alvó macskát a szőnyegre, és mindenki nekilátott, hogy megkeresse Mikulás sapkáját. Benéztek minden szekrénybe, minden asztal alá, felhajtottak minden szőnyeget – de így is fél órába telt, mire Jullenissen Törpe a karosszék alatt megtalálta a sapkát.
– Hurrá! – kiáltott Gwizador, a Csillagember.
– Na, kapd össze magad, aztán indulás! – húzta Mikulás ősz kobakjára a sapkát Gyed-Maróz, a Fagyapó.
– Ha gondolod, átvehetünk egy-két területet – javasolta Hotei-Osho.
– Szólok az apróságoknak, hogy segítsenek átpakolni – indult a manókhoz Szent Lucia.
– Mi pedig csinálunk gyorsan egy beosztást – javasolták a Karácsonyi Cimborák.
– Megmentitek az ünnepet! – hálálkodott tiszta szívből Mikulás.
– Persze, a szeretet a lényeg, de ajándék nélkül mégsem lehet karácsony! – dörmögött Gwizador, a Csillagember.
A manók persze nem örültek, hogy teli hassal megint munkához kell látniuk, de pillanatok alatt lepakolták az ajándékok nagy részét Mikulás szánjáról, és átrakodták Gyed-Maroz zsákjába, Gwizador tarisznyájába, Boszorkány Belfana batyujába, Hotei-Osho szákjába, Jullenissen Törpe puttonyába és Angyalka légikocsijába.
– El sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok nektek! – lelkendezett Mikulás.
– Nem tesz semmit – mondta nagyvonalúan Kisjézus.
– Majd, ha végeztünk, meghívsz minket egy kör üdítőre – kacsintott az egyik Karácsonyi Cimbora.
– De most induljunk! – támaszkodott a botjára Arie néni. Boszorkány Belfanával együtt a hátukra vették a batyuikat, és egy csettintéssel eltűntek a többiek szeme elől.
Így esett, hogy ezen a karácsonyon sem maradt meglepetés nélkül egyetlen gyerek sem. Mert persze a szeretet a lényeg, de ajándék nélkül – akár a piroskabátos Mikulás hozza, akár a kék palástos Gwizador, a Csillagember, akár a hófehérbe öltözött Angyalka, akár Boszorkány Belfana, fekete köpenyben – nem az igazi a karácsony.
Ha a Mikulás megkérdi, jók voltunk-e az elmúlt évben mindig illik az igazat megmondani neki. De van olyan játék, amikor füllenthetünk is magunkról:
Annál vidámabb, minél többen játsszuk! Mondj három dolgot magadról vagy egy olyan dologról, amit láttál-hallottál, és a többiek nem tudhatják. Kettő igaz legyen ezek közül, egy pedig hamis.
Ki kell találni a hallgatóságnak, hogy mely állításaid igazak, és melyik a hamis.
Egy tálban keverj össze 10 dkg mazsolát, 20 dkg aranymazsolát, 10 dkg vegyes, kandírozott gyümölcsöt, 1 citrom héját és 1 teáskanál őrölt fahéjat. Az egészet locsold meg 1 dl rummal, és hagyd állni néhány órát (lehet egy egész éjszakát is).
Keverj simára 17,5 dkg lisztet, 2 teáskanál sütőport, 10 dkg porcukrot, 1 tasak vaníliás cukrot, 3 tojást és 10 dkg lágy vajat, majd add hozzá a gyümölcsöket is. Sütőpapírral bélelt formában, közepes tűznél, kb. 1 óráig süssed.
Csörgei Andrea írása Talán még sosem volt ekkora szüksége a világnak arra, hogy a történeteken keresztül is megerősítést kapjunk: az emberi kapcsolatok, a család, a generációk közti párbeszéd, az érzelmek és az egymásra figyelés mindenekfelett való ajándék. Nőnap alkalmából most egy olyan lányregényre szeretnénk felhívni a figyelmet, amely épp ezeket az értékeket hangsúlyozza úgy, hogy…
Az advent a keresztény hagyományban Jézus születésére való várakozás időszaka, a koszorú négy gyertyája mind egy-egy fogalomra vagy személyre utal. Az első vasárnap eszerint Ádámra és Évára emlékezünk, az első emberpárra, akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást, a hét fogalma pedig a hit.1
A keresztény hagyomány mára a mindennapok részévé lett, hiszen világnézettől függetlenül érezzük az évnek ebben az időszakában, hogy szükségünk van a fényre, a figyelemre, az egymás felé fordulásra, az ölelésre, a szeretetre, és gyújtjuk meg várakozva hétről hétre az új gyertyát a koszorún.
Higgyük hát, hogy a közösen eltöltött minőségi idő, a szívmelengető történetek, az ínycsiklandó receptek és a léleksimogató illusztrációk segítenek megtalálni nekünk mindazt, amit keresünk, amire vágyunk és amire igazán szükségünk van. Mi hétről hétre egy-egy ilyen adventi összeállítással szeretnénk szebbé tenni a várakozás időszakát.
Mese
Pifkó Célia: Egy aprócska karácsonyi ének
Bemberi nem szerette a karácsonyt. Maga sem tudta igazán, hogy miért. Bosszantották a teli szatyrokat cipelő, csomagokkal egyensúlyozó, kipirult arcú emberek. Bosszantották a mindenfelől harsogó vidám, karácsonyi énekek. Bosszantotta a havazás is, amiért csak csúszkálva, botorkálva tudott haladni benne.
Hát, még ha tudta volna, hogy az égből hulló hópelyhek között aprócska angyalok is szállnak le észrevétlen a földre.
Egy ilyen aprócska hópehely szállt le azon a napon Bemberi kabátjára is. Olyan finoman érkezett a vállára, mint egy lehelet. Aztán az aprócska angyal ott, a vállán énekelni kezdett, de olyan halkan, hogy Bemberi nem is hallotta, és ettől valahogy észrevétlen arra vitte a lába, amerre az angyal hangja vezette.
Egy kis eldugott utcában találta magát, ahol annak előtte még sosem járt. Mire felocsúdott, a keze már le is nyomta egy aprócska bolt kilincsét, s már visszalépni sem tudott, mert a pult mögött álló eladó mosolyogva üdvözölte:
– Köszöntöm a karácsonyi emlékek boltjában.
Bemberi körbenézett a kis üzletben. A plafonig nyújtózó, végtelen hosszú polcokon mindenhol hógömbök álltak.
– Ez meg miféle bolt? Meglehetősen egyhangú a kínálat – jegyezte meg gúnyosan.
– Ez egy különleges hely, különleges embereknek – válaszolta az eladó rendületlen mosollyal.
– Akkor semmiképp sem nekem való. Bennem aztán nincsen semmi különleges.
– Ha így volna, be sem tévedt volna ide.
– És mitől olyan különleges ez a bolt?
– Itt, a polcokon sorakozó hógömbökbe zárva mindenki megtalálhatja a saját karácsonyi emlékeit. Még azokat is, amelyekről azt gondolja, hogy már régen elvesztek. Csak meg kell ráznia a megfelelő gömböt.
– Ez teljességgel lehetetlen – csóválta a fejét hitetlenkedve Bemberi. – De még ha így is volna, miért éppen a karácsonyokra akarjak emlékezni? Mindenhol tömeg, mindenhol rohanás és kapkodás. Minden csupa latyak és csupa hó. Amúgy is, minden gömb tökéletesen egyforma…
– Egészen biztos ebben? – kérdezte az eladó, majd elindult a polcok mellett. Ujját végighúzta a polcok szélén, majd hirtelen megállt. Leemelt egy gömböt a polcról, és Bemberi kezébe nyomta.
– Nézze csak meg közelebbről! Bátran rázza meg!
Ahogy Bemberi a kezébe vette a hógömböt, különös bizsergést érzett, valahol a gyomra és a szíve közti tájékon. Mintha ismerős lett volna neki ez a furcsa érzés, de nem tudta megmondani, honnan.
– Talán csak az éhség – gondolta, és megrázta a gömböt. A kavargó hópelyhek között álló házikó ajtaja kinyílt.
Bemberi közelebb emelte a szeméhez, hogy beleshessen rajta, aztán döbbenten dadogta:
– De hiszen… de hiszen ez lehetetlen! Ez annak a karácsonynak az emléke, amikor a vágyott távirányítós autó helyett focilabdát kaptam?
– Csak ennyire emlékszik? Rázza még egy kicsit a gömböt! – hunyorgott rá az eladó.
Bemberi újra megrázta, és nagyon figyelt.
– Nos? – kérdezte az eladó, és le sem vette a szemét róla.
– Igen, már látom – bólogatott Bemberi. – Látom, ahogy lecsúszunk a szánkóval a dombról, és ott a hóember, amit együtt építettünk, és mintha – szimatolt bele a levegőbe –, mintha érezném a narancs és a mézeskalács illatát is – mondta Bemberi, és lehunyta a szemét. Mikor újra kinyitotta, odanyújtotta az eladónak a hógömböt:
– Megveszem – jelentette ki.
Az eladó mosolyogva bólintott, és selyempapírba csomagolta a gömböt. Mikor Bemberi kilépett az utcára, egészen különösen érezte magát. Mintha már nem is bosszantották volna annyira az ajándékokkal siető emberek. Egyszer csak arra eszmélt, hogy egy karácsonyi dallamot dudorászik, és ahogy hazafelé lépkedett a hóban, egy cseppet sem zavarta, hogy csak nehezen tud haladni benne. Elgyönyörködött abban, ahogy a gyémántfényű hópelyhek békés csendben szállingóznak le a földre, és aztán ott, összekapaszkodva puha, fehér takaróval fedik be a várost.
– Milyen szép! – sóhajtott Bemberi, a kabátján ücsörgő aprócska hópehely pedig beleolvadt a karácsonyi csendbe.
A szép emlékek, ízek, illatok valamennyiünket felvidítanak. Gyűjtsünk össze minél többet: nézzünk körül először a lakásunkban, majd a kertben vagy az utcán, egy kiránduláson! Az egész család segíthet a gyűjtögetésben! Advent minden napján írjunk, rajzoljunk, vagy fotózzunk le minél több dolgot, eseményt, és rendezzük egy füzetbe! Ezt később bármikor elővehetjük, ha kicsit rossz kedvünk támadna.
Jaj, mennyi mézeskalácsot rontottam el, mire Ilus mamától Zalából megkaptam ezt a mézeskalács receptet! Ez a változat azonnal puha, ízes, illatos, előre megsüthető!
HOZZÁVALÓK: • 1 kg liszt • ½ kg méz • 4 db tojássárgája • 1 ek szódabikarbóna • mézeskalács fűszerkeverék (szegfűszeg, gyömbér, fahéj, narancshéj) • 25 dkg margarin
MÁZHOZ: • 1 db tojásfehérje • 10 dkg porcukor
ELKÉSZÍTÉS: A margarint elmorzsolom a liszttel, majd a többi hozzávalóval egy nagy tálban alaposan öszszegyúrom. Sima, egynemű, lágy tésztát kapok, két órára beteszem a hűtőbe. A hűtőből kivéve négy részre osztom, nyújtom (nyújtás közben hajlamos morzsolódni, de ez nem baj!), szaggatom. 160 fokon, maximum 8 percig sütöm. Kifejezetten gyorsan sül, és könnyű kiszárítani, ezért résen kell lenni!
A cukormázhoz alaposan elkeverem a tojásfehérjét a porcukorral, ezzel díszítjük a mézeseket. Teszteltem a bolti „sütésállónak” reklámozott díszeket, jelentem, egy csillagpöttynyit sem sütésállók.
Február 2. jeles nap a naptárban, több népszokás, hiedelem is fűződik ehhez a naphoz. Összeválogattunk néhány mesét, verset, játékot, amelyek segítségével könnyen megemlékezhetünk erről a napról akár otthon, akár az óvodában, iskolában.
November vége felé vágyunk a fényre, a reményre, az ünnepre, ezért különös örömmel üdvözöljük az adventi időszakot. Érezzük, mennyire fontos, hogy ezeket a heteket a család tartalmasan, egymás felé fordulva töltse el, így készítve méltó helyet szívünkben a közelgő ünnepnek. És mi más is lehetne az egyik legszebb, legbensőségesebb adventi tevékenység, mint a közös mesélés, felolvasás?! Összebújni, együtt bebarangolni képzeletben az egész mesevilágot, a nagyobbakkal felolvasni egymásnak és nagyokat kacagni, örülni. Ezekhez a tartalmas percekhez szeretnénk ötleteket nyújtani könyvajánlónkkal, kívánva áldott, szép adventet és mesékkel teli karácsonyt!
Az advent a várakozás, az elcsendesedés, a meghittség időszaka. Jusson minden napra egy-egy közösen elolvasott mese vagy vers, tegyük tartalmassá és varázslatossá velük a napokat!
Szerzők: Szabó T. Anna, Nemes Nagy Ágnes, Máté Angi, Kertész Erzsi, Somfai Anna, Csukás István, Kiss Judit Ágnes, Weöres Sándor, Pifkó Célia, Kiss Ottó, Zágoni Balázs, J. és W. Grimm, Mészöly Ágnes, C. C. Moore, Czigány Zoltán, Gimesi Dóra, József Attila, Visky András, Egyed Emese, Molnár T. Eszter, Várfalvy Emőke, Majoros Nóra, Győrei Zsolt, A. A. Milne Illusztrálták: Hanga Réka, Horváth Ildi, Monszport Vivien, Zsoldos Réka
Az évkör minden ünnepét ízesebbé, tartalmasabbá tehetjük a kötetben található receptek segítségével, melyek közt olyan is akad, amit ajándékba is elkészíthetünk. A közös családi főzőcskézést pedig a könyvben megtalálható játék-ötletek és mesék tehetik még meghittebbé.
Szerzők: Berg Judit, Grecsó Krisztián, Kertész Erzsi, Kiss Ottó, Lackfi János, Máté Angi, Mészöly Ágnes, Molnár Krisztina Rita, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina Receptek és fotók: Harmath Eszter Illusztrátor: Mándi-Kövesdi Dóra Játékok: Lovász Andrea
A teljes évkört felölelő kalendáriumban mesék, versek, néphagyományok és játékok valamint különféle ízletes receptek váltják egymást. Tartalmas, nélkülözhetetlen kötet, akár a fa alá, akár, ha az ünnepi előkészületekhez szeretnénk ötletet meríteni.
Szerzők: Balázs Imre József, Békés Márta, Békés Pál, Benedek Elek, Berg Judit, Birtalan Ferenc, Both Gabi, Csoóri Sándor, Dénes György, Fecske Csaba, Fekete Vince, Gryllus Vilmos, Halász Bálint, Havasi Attila, Hervay Gizella, Jász Attila, Kántor Péter, Kányádi Sándor, Kertész Erzsi, Kollár Árpád, Lackfi János, Lakatos István, Lengyel Dénes, Majoros Nóra, Maksai Kinga, Markó Béla, Mészöly Ágnes, Mészöly Miklós, Miklya Luzsányi Mónika, Milne, A. A., Nyulász Péter, Parti Nagy Lajos, Páskándi Géza, Rákos Sándor, Sarkady Sándor, Schein Gábor, Szabó Imola Julianna, Szabó T. Anna, Szép Ernő, Szijj Ferenc, Szilágyi Domokos, Szulyovszky Sarolta, Tarbay Ede, Tóth Krisztina, Turbuly Lilla, Utassy József, Várfalvy Emőke, Varró Dániel, Veszpi Gyula, Visky András, Zalán Tibor, Zelk Zoltán Illusztrátor: Keszeg Ágnes
Ha nagyobb gyerekeinkkel, illetve felnőtt családtagjaikkal szeretnénk az adventi estéket közös felolvasással, illetve közös sütés-főzéssel tölteni, akkor forgassuk gyakran Gáll Tímea könyvét, aki egy valódi-varázsos mesevilágba kalauzol bennünket ízes, erdélyi családi történetei és családi receptjei segítségével.
Igazi interaktív könyv a legkisebbeknek, ami vidámmá teszi akár a karácsony estét, akár az azt megelőző várakozás időszakát. A könyvet meg kell érinteni, paskolni, simítani ahhoz, hogy a szöveg és a képek „életre keljenek”hogy a csodafát végigkísérhessük az évkörön. Közös olvasás, közös családi élmény!
Lackfi János szívet melengető és a szerzőre jellemző humorral fűszerezett meséje Miklós püspök eredeti legendáján alapszik, így hozva közelebb a kicsikhez az ünnep valódi eredetét.
Az Igaz mese… – sorozat másik kötete a betlehemi születéstörténetet dolgozza fel. Lackfi János elbűvölő szövegét Horváth Ildi csodás illusztrációi teszik még meghittebbé.
Máté Angi álomszép, lelket simogató történetei újra kaphatók. A mesék varázslatossága, bölcsessége nemcsak az adventi időszakban aktuális, de ilyentájt nélkülözhetetlen az esti közös felolvasások alkalmával.
Bár az advent az elcsendesedés időszaka, ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne egy-egy közös, összebújós olvasás alkalmával jókat kacarászni. Ehhez erősen ajánlott Tatu és Patu karácsonyi kalamajkáit olvasgatni.
Gyönyörű kötet, 40 mese Habakuk király 40 leányáról. Bár valamennyien királylányok, egyikük sem hétköznapi! Zalán Tibor népmesei ihletésű, mégis valódi minőségi kortárs irodalmi, finoman humoros, csavaros meséi, nemcsak a jelenlegi és leendő királylányokat bűvölik majd el, hanem az egész családot. Nem hiányozhat a fa alól!
Csupa-csupa remek nép- és irodalmi mese, amik segítenek a gyerekeknek megtanulni kifejezni az érzéseiket, beszélni róluk. Ahhoz, hogy ez minél jobban sikerüljön, a beszélgetésindító kérdések mellett, játékötletek és hangulatkártyák is találhatók a mesékhez kapcsolódóan.
A kötet szerzői: Berg Judit, Dániel András, Gimesi Dóra, Kiss Judit Ágnes, Kollár Árpád, Lackfi János, Maksai Kinga, Mészöly Ágnes, Molnár Krisztina Rita, Somfai Anna, Szabó Imola Julianna, Várfalvy Emőke Illusztrátor: Keszeg Ágnes Hangulatkártyák, pszichológiai tanácsadás: Kertész Erzsi
A szorongás sok kisiskolás életét keseríti meg, különösen, ha az ember lánya mindig igyekszik jól tanulni, de egy rossz jegy becsúszik. És a közelgő karácsonyi fellépés sem könnyíti meg ezt a helyzetet. Szerencsére mindig akad, aki segít a bajban. Letehetetlen, szorongásoldó kisregény nem csak kisiskolásoknak.
Kerstin Lundberg Hahn | Maria Nilsson Thore SZERENCSESÜTI
Barátság, első szerelem, kezdődő kamaszkor, nehezen kezelhető szülők és a tetejében még egy iskolai karácsonyi ünnepség komplikálják a főhős, Oscar életét. Kiskamaszoknak és szüleiknek egyaránt ajánlott olvasmány.
Ezt a letehetetlen krimit biztosan nagyon szívesen olvassák majd a 9-12 év körüli gyerekek, de ne feledjük el, az adventi időszakban és a hosszú téli szünetben talán nekik is jól esik egy –egy közös esti, délutáni felolvasás. És miért ne lehetne ezt egy épp őket és a felnőttet is lebilincselő könyvből megtenni?!
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy leány, akinek két igazgyöngy fénylett a szeme helyén. Nem afféle mesebeli igazgyöngyök voltak ezek, amelyek oly híressé és gazdaggá tették volna, hogy királyok és hercegek versengjenek a kegyeiért. Ó, nem! Ezek az igazgyöngyök szépek voltak ugyan, szebbeket sehol sem találhatnánk kerek e világon, de egy bajuk mégiscsak…
Repül az idő, hamarosan ismét beköszönt az advent időszaka. Bár a karácsony elsősorban családi ünnep, a téli szünet beállta előtt az iskolákba is beköltözik az ünnep.
Ezeknek a pillanatoknak a meghitté tételéhez ajánljuk szeretettel az Elfelejtett lények boltja című hangoskönyvünk meséit, verseit, ha pedig az ünnepi műsort egy kis színdarabbal színesítenénk, jó szívvel ajánljuk a címadó mese diákszínpadi átdolgozását, aminek előadásában akár az egész osztály részt vehet.
Vidám, békés, reményteli várakozást kívánunk!
Az Elfelejtett lények boltja c. mese diákszínpadi átdolgozása letölthető IDE KATTINTVA.
Napsütés, meleg, szabadság, vakáció… Sosem lehet annyira tele a bőrönd nyaralás előtt, és sosem lehet annyira tele a polc otthon vagy a nagyiéknál, hogy ne jusson hely még egy-két új olvasmánynak. Mert olvasni boldogság! Szeretnénk segíteni még boldogabbá tenni a nyarat, így az alábbi köteteket 40% kedvezménnyel kínáljuk július 25. és augusztus 7. között! Varázslatos történetekkel teli nyarat kívánunk!
Alighanem a királylányok mindennapjai sem sokban különböznek más kisgyerekek mindennapjaitól. Legalábbis mi így gondoljuk. Hogy helyesen-e, az kiderül a könyvből.
Szerző: Somfai Anna || Illusztrátor: Gyöngyösi Adrienn
A Rókadomb két kis lakója Rókamók és Círmacs. Szeretik egymás, néha civakodnak, aztán kibékülnek, biztatják egymást, zsörtölődnek, együtt nevetnek. Szívmelengető rövid mesék.
Szerző: Szabó Imola Julianna || Illusztrátor: Gyöngyösi Adrienn
Sárkány, Jedi-lovag, beszélő focilabda, tündér és még ki tudja mi minden egy kötetben! Meghökkentő és vidám kalandra vágyó kalózrajongóknak kötelező olvasmány.
Szerző: Veszpi Gyula || Illusztrátor: Mándi-Kövesdi Dóra
Ne csak meséljétek, játsszátok is el Angelina történetét a könyvben található kihajtogatható papírszínház segítségével. Nemcsak balett-rajongóknak, de nekik mindenképp!
Szerző: Katharine Holabird || Illusztrátor: Helen Craig
Te mit tennél meg a legjobb barátodért, ha egy nap elveszítené a kedvét? Lennél elég bátor, hogy harcba szállj a Morcokkal érte a saját Cseréptündéred oldalán? És vajon Szofi lesz ilyen bátor Boldizsár kedvéért? Kiderül ebből az elbűvölő kalandos meseregényből.
Szerző: Scheer Katalin || Illusztrátor: Csíkszentmihályi Berta
Egy nagycsalád mindennapjait követhetjük nyomon egy éven keresztül ebben a meseregényben. A hétköznapi eseményeket azonban kicsit felforgatja, hogy egy erdei manó lesz a vendégük ebben az esztendőben, sőt, még a szomszéd bácsiról is kiderül egy súlyos titok…
Vitathatatlan, hogy a két furavári fickó kalandjainak hatalmas rajongó tábora van az óvodás, kisiskolás és kiskamasz gyerekek (és szüleik) körében. Ha valami igazán szórakoztató, a világot sajátos szempontból láttató, mégis fontos témákat érintő könyvre vágyunk, feltétlenül szerezzük be a sorozat köteteit. Vigyázat, függőséget okozhat!
Szerző és illusztrátor: Sami Toivonen és Aino Havukainen
Kiki nyugdíjas tanító néniként igazi állatmentő, állatotthonának sok kis lakója van, mindegyik izgalmas történettel. Ugye, ti is kíváncsiak vagytok rájuk?
Egy nagycsalád mindennapjait követhetjük nyomon egy éven keresztül ebben a meseregényben. A hétköznapi eseményeket azonban kicsit felforgatja, hogy egy erdei manó lesz a vendégük ebben az esztendőben, sőt, még a szomszéd bácsiról is kiderül egy súlyos titok…
Szeretnénk a pedagógusok és az oktatási-nevelési intézmények könyvvásárlását megkönnyíteni, ezért számukra 40% kedvezményt biztosítunk folyamatosan a könyveinkből. A kedvezmény érvényesítéséhez kérjük, először regisztráljanak ITT, majd, ha a regisztráció megtörtént, jelezzék azt levélben nekünk aztimea.konya@cerkabella.hu e-mail címen. A levélben kérjük, feltétlenül tüntessék fel az oktatási-nevelési intézmény nevét, amelyben dolgoznak.
Az utolsó napokat éljük az iskolában. Gyerek és pedagógus egyaránt fárad, és számolja a napokat az évzáróig, amikor kézbe kerülnek a bizonyítványok, és remélhetőleg mindenkinek jut egy-egy remek könyv is mellé, amivel aztán neki lehet vágni a nyárnak: bepakolni bőröndbe, túrazsákba, strandtáskába, készíteni mellé egy jó hűvös limonádét, belefeledkezni, és hagyni, hogy elvarázsoljon.
Úgy gondoltuk, ebben az évben olyan könyvsorozatokat ajánlunk, amelyekből bátran lehet válogatni év végi jutalomkönyvet, bízva abban, hogy egy kötet nem lesz elég, hanem újabb és újabb részeket kell majd a nyári napokra beszerezni, és szeptemberre igazi betűfalókkal lesz tele minden iskola.
Csodaszép vakációt kívánunk minden kedves Olvasónknak!
A legkisebbeknek, illetve a betűkkel nehezen barátkozóknak ajánljuk szeretettel a Betűzgető könyvsorozatunkat. Mindegyik kötet csupa nagybetűvel szedett, és két kedves, humoros történetet tartalmaz egy-egy mókás állat kalandjairól. Abbahagyhatatlan.
A Göröngyös Úti Iskola sorozat minden része ugyanannak az iskolának ugyanabban az osztályában játszódik, ám mindig más-más gyerek a főszereplő. Így ismerhetünk meg részről részre haladva mindig más élethelyzetet, ügyeket-bajokat, gondokat, örömöket, új kalandokat. Nagyon mai, nagyon olvasmányos, minden rész önálló kisregényként is olvasható.
A Barátságháló igazi kalandregény-sorozat kiskamaszoknak. Izgalmas, varázslatos, rejtélyekkel teli történetfolyam, utazás térben és időben, miközben újra meg újra meggyőződhetünk róla, hogy minden megoldható, ha van barátság, együttműködés, csapatszellem. Belemerülős olvasmány.
Önálló regényekből álló sorozat, melyek két család közös nyaralásait, kalandjait mutatja be. A történetetek a múlt század Erdélyébe visznek bennünket, ahol izgalmas, fordulatos és különösen kacagtató, elsősorban vakációs kalamajkáknak lehetük tanúi. Irodalmi nyelven megírt, mégis lendületes, friss szövegek, a mai kor olvasóinak igényei szerint.
Szintén önálló kalandregényekből álló sorozat, azonos főszereplővel, Orsival. Egyszerre modern és misztikus történetekbe merülhetünk bele, miközben nyomon kísérjük Orsit Máltára, Spanyolországba, vagy York városába. És míg a varázslatos eseményekben elmerülünk, észrevétlen sok izgalmas dolgot tudunk meg a helyszínekről is. Letehetetlen olvasmány.
Szeretnénk a pedagógusok és az oktatási-nevelési intézmények könyvvásárlását megkönnyíteni, ezért számukra 40% kedvezményt biztosítunk folyamatosan a könyveinkből. A kedvezmény érvényesítéséhez kérjük, először regisztráljanak ITT, majd, ha a regisztráció megtörtént, jelezzék azt levélben nekünk aztimea.konya@cerkabella.hu e-mail címen. A levélben kérjük, feltétlenül tüntessék fel az oktatási-nevelési intézmény nevét, amelyben dolgoznak.
A nyuszifészekben gyakran találhatunk apróbb ajándékokat is a piros tojások mellett. Szerintünk persze a legpompásabb meglepetés csakis egy jó könyv lehet. De vajon miféle könyv kerüljön a nyuszifészekbe?
A sokszor hallott bibliai történet egy kicsit új köntösben, ahogy azt már Lackfi János, a sorozatban megjelent korábbi köteteinél (Igaz mese a karácsonyról, Igaz mese a Mikulásról) megszokhattuk és megszerethettük. A történetet most is Horváth Ildi rajzai teszik teljesen kerekké.
Rövid, elbűvölő történetek az élet apró csodáiról, lenyűgöző irodalmi nyelven. Örökérvényű mesék, nemcsak a kicsiknek, hanem nagyobbaknak, felnőtteknek is szép ajándék.
Civakodás, évődés és nagy-nagy szeretet. Rókamók és Círmacs (majdnem) testvérek, és a viselkedésük bármilyen egyezése a valós testvérpárokéval (nem) csupán a véletlen műve!
Érzelmiintelligencia-fejlesztés, önkifejezés mesékkel, játékokkal, kézműveskedéssel és sok-sok beszélgetéssel. Könyv az egész családnak, hogy a meseolvasás közös, tartalmas program lehessen.
Kalandok, izgalmak, humor az eltűnt tej, no meg a jetik nyomában. A könyv idén felkerült az Év Gyerekkönyve Díj shortlistjére. Az eredményhirdetésig még pont van elég idő elolvasni, akár önállóan is a gyerekeknek.
Csupa kortárs legenda hazánk gyönyörű tájairól, egyetlen kötetben, amelyek nemcsak vidámak és ámulatba ejtők, de tényleg arra hívogatnak, hogy a szünetben kössük fel a túrabakancsot, és barangoljuk be közeli és távolabbi vidékünket.
Maurice Maeterlinck klasszikusát új köntösbe bújtatta Gimesi Dóra, így lett – megőrizve az eredeti szöveg minden kincsét – még lendületesebb, még csodásabb és még szívet melengetőbb.
A Lemezbolt a Szent János utcában című kötet után Orsi kalandjai folytatódnak, egy olyan történettel, amiben minden benne van, ami egy kamaszt rabul ejthet: misztikum, történelem, kaland, barátság… Az út ezúttal Spanyolországba vezet..
Akármelyik kötet legyen is, amelyik helyet kap végül a nyuszifészekben, mindenképpen boldog, kikapcsoló, gondolatban messzire repítő olvasást, és persze áldott, békés húsvétot kívánunk!
Talán még sosem volt ekkora szüksége a világnak arra, hogy a történeteken keresztül is megerősítést kapjunk: az emberi kapcsolatok, a család, a generációk közti párbeszéd, az érzelmek és az egymásra figyelés mindenekfelett való ajándék.
Nőnap alkalmából most egy olyan lányregényre szeretnénk felhívni a figyelmet, amely épp ezeket az értékeket hangsúlyozza úgy, hogy közben cseppet sem válik sem didaktikussá, sem negédessé.
Mia és Maja története szakít a sztereotípiákkal, és nem csupán egy tinilány életének eseményeit követhetjük nyomon, hanem vele párhuzamosan egy idősödő hölgyét is. A két szál pedig a történet egy adott pontján összefonódik, és közösen fut tovább. A félárva, a kamaszkor minden komplikáltságát megélő Miának jót tesz az életet minden viszontagság ellenére könnyedén szemlélő Maja bölcsessége, a lány pedig a fiatalságot csempészi vissza Maja mindennapjaiba.
Az egész szöveget átszövi a természetesség, még akkor is, ha nehéz, kényes helyzetről esik szó, az olvasó pedig rácsodálkozhat, hogy mennyire hasonló gondok és kérdések foglalkoztatják az ember lányát, akkor is, ha tizenöt éves és akkor is, ha hetven.
Ha igazán szívet melengető, reményt adó, szeretnivaló könyvet ajándékoznánk nőnapra, a Mia és Maja tökéletes választás, nemcsak kamaszoknak, de szülőknek, nagyszülőknek, kamaszokkal foglalkozó pedagógusoknak is.
Az akció 2022. március 13-ig, valamint a készlet erejéig tart.
Intézményi ajánlat
Szeretnénk a pedagógusok és az oktatási-nevelési intézmények könyvvásárlását megkönnyíteni, ezért számukra 40% kedvezményt biztosítunk folyamatosan a könyveinkből. A kedvezmény érvényesítéséhez kérjük, először regisztráljanak ITT, majd, ha a regisztráció megtörtént, jelezzék azt levélben atimea.konya@cerkabella.hu e-mail címen. A levélben kérjük, feltétlenül tüntessék fel az oktatási-nevelési intézmény nevét, amelyben dolgoznak.
IRODALMI KÁVÉZOO 