December 21.

Andrus Kivirähk: A Fenyő iskolába jár

Karácsonykor a fenyőt bevitték a szobába. Nagyon tetszett neki az új helyen. Korábban az erdőben élt a többi fenyő között, és ez meglehetősen unalmas volt. Balra nézett – fenyők. Jobbra nézett – megint csak fenyők. Semmi mást nem látott. Régóta vágyott arra, hogy izgalmasabb helyre költözzön, és valami hasznosat tanuljon. 

– Iskolába szeretnék járni! – ábrándozott.

Most pedig azt hitte, hogy odakerült. A szobában minden nagyon érdekes volt, és ő pontosan ilyennek képzelte az iskolát. Az emberek feldíszítették, és gyertyákat erősítettek az ágaira. A fenyő kitalálta, hogy ez csak az iskolai egyenruha lehet. Egyensapkát is kapott: arany csillagocskát illesztettek a csúcsára. Csuda büszke volt!

Majd elkezdődtek az órák. Mennyi hasznosat lehetett tanulni az emberektől! Az erdőben a fenyők csak álldogáltak egyhelyben, és lengették az ágaikat, az emberek viszont megállás nélkül nyüzsögtek. Karácsonyi ételeket készítettek: krumplit hámoztak, véres hurkát sütöttek, savanyú káposztát pároltak. A fenyő izgatottan figyelte őket, és mindent pontosan a fejébe vésett. 

© Heiki Ernits

Amikor elkészültek az ételek, mindet feltálalták az asztalon, és meggyújtották a fenyőn a gyertyákat. Kellemes meleg járta át. A gyerekek odamentek hozzá, és karácsonyi dalokat énekeltek. A fenyő egyből tudta, hogy ez az énekóra, és könnyűszerrel megtanulta a dalok szövegét.

Később az emberek még szétosztották az ajándékokat, és tévét néztek. De hogy mi ment a tévében, arra már nem nagyon emlékezett a fenyő, mert annyi minden történt vele, hogy elálmosodott, és hamarosan el is szundított. Nem könnyű ám a tanulás, ha csak egy egyszerű fenyő vagy!

Elmúltak az ünnepek. Leszedték a díszeket, és a fenyőt kivitték az udvarra, a szemeteskuka mellé.

Sok fenyő állt már ott. Valamennyien gondterhelt képet vágtak, néhányan fennhangon panaszolták szomorú sorsukat. 

– Hogy jutunk vissza az erdőbe? – sóhajtoztak. 

– Magunktól nem tudunk hazamenni. 

– Miért kellene visszatérnünk az erdőbe? – csodálkozott a mi fenyőnk. – Most, amikor véget ért az iskola? Maradjunk a városban, itt sokkal izgalmasabb.

 – De mihez kezdünk a városban? – kérdezték a többiek.

 – Természetesen éttermet nyitunk! – jelentette ki a fenyő.

Nem hiába járta ki az iskolát! Végtére is, alaposan megfigyelte, hogyan készítik az emberek a karácsonyi ételeket, kívülről tudta az összes receptet. Erősen hitt benne, hogy jó szakács lesz.

Meg is nyílt az étterem. Az étlapon véres hurka, párolt káposzta és tepsis sült krumpli szerepelt. A többi fenyő beállt hozzá felszolgálónak, és temérdek munkájuk volt, mert annyira finoman főztek, hogy az emberek szinte ostromolták az éttermet.

Amikor már minden vendég előtt ott volt a tányérja, a fenyő a színpadra lépett, mikrofont ragadott, és karácsonyi dalokat énekelt. Azokat, amiket a gyerekektől tanult. Mély, bársonyos hangjával nagy sikert aratott. Voltak, akik csak azért mentek el az étterembe, hogy hallhassák őt énekelni. Még a tévébe is meghívták!

© Heiki Ernits

Egyszóval, a fenyő nem csak híres szakács lett, hanem híres énekes is.

Néha esténként, amikor egyedül maradt, felöltötte az egykori iskolai egyenruháját: díszeket aggatott az ágaira, és meggyújtotta a gyertyákat. Annyira jó volt felidézni a régi szép időket, amikor még iskolába járt!


A mese megtalálható az alábbi kötetben:

December 20.

Boldizsár Ildikó: A Gyöngyszemű Lány

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy leány, akinek két igazgyöngy fénylett a szeme helyén. Nem afféle mesebeli igazgyöngyök voltak ezek, amelyek oly híressé és gazdaggá tették volna, hogy királyok és hercegek versengjenek a kegyeiért. Ó, nem! Ezek az igazgyöngyök szépek voltak ugyan, szebbeket sehol sem találhatnánk kerek e világon, de egy bajuk mégiscsak volt: nem lehetett velük látni.

A leány születése óta sötétben élt, ám mégis olyan fényességet árasztott maga körül, hogy aki látta, megcsodálta. Kislány volt még, amikor az édesanyja észrevette, hogy a parányi igazgyöngyök fényleni kezdenek, és ahogy a kislány nő, egyre erősebb lesz a fényük. A kislány persze mit sem sejtett ebből, hisz azt sem tudta, mi az, hogy igazgyöngy, azt pedig még kevésbé, hogy mi az a fény.

Nem látta soha fölkelni a Napot, és nem tudta, milyen alakú a Hold. A csillagokat is csak maga elé képzelte. Nem tudta megkülönböztetni a villám cikázását a tűz fényétől vagy a gyertya pislákolásától, és nem tudta azt sem, miért más a virággal borított nyári rét, mint a téli hómező. Azt sem ismerte, milyen a sárga, milyen a kék, azt pedig még kevésbé, hogy milyen lehet a zöld és milyen a piros.

Egyetlen színt ismert csak: a feketét. Nem látott fákat, madarakat és állatokat, és legnagyobb bánatára nem láthatta édesapja arcát és édesanyja mosolyát sem.

Így igaz, ahogy mondom: soha nem látott még mosolygó arcot, mégis ismerte a mosolyokat. Ha valaki, akárcsak távolról is, rámosolygott, melegség vette körül, és erről a melegségről azonnal fölismerte a mosolygást. És így volt a többi dologgal is. Nem látta soha fölkelni a Napot, de ismerte a Nap érintését, és álmatlan éjjeleken a Hold titkait is kifürkészte. Nem látta a fákat, de ismerte a susogásukat, mert a fák minden éjjel újabb és újabb történeteket meséltek neki.

Nem látott madarakat sem, de a hangjukról fölismerte őket, és a madarak nyelvét is jól értette. Az állatokat is a hangjuk alapján tudta megkülönböztetni, s még véletlenül sem keverte össze a kutyát a macskával, a tehenet a kakassal, vagy a széncinegét a kék cinegével.

A leány a kezével ismerte meg a föld keménységét, a vizek puhaságát meg a homok selymességét. Simogatni tudta a szeleket, mert a szelek megtanították őt simogatni. És kezébe tudta venni a hópelyheket, mert a hópelyhek megtanították őt figyelni, és játszani tudott az esőcseppekkel, mert az esőcseppek megtanították örülni.

A Gyöngyszemű Lány az illatokat és az ízeket ismerte legjobban. Mivel nem látta a színeket, édesanyja azt mesélte neki, hogy a kék égnek vaníliafagylalt-íze van, a kizöldült fű olyan, mint a savanyúalma, a sárga virágok pedig a méz ízére hasonlítanak. A hajnali ébredésnek málna íze volt, az eső a főtt kukorica ízére hasonlított. Ébredéskor málnaszemek gurultak a párnán, az esős napokon főtt kukoricaszemek peregtek ujjai között. A Gyöngyszemű Lány szerette édesanyja meséit, mert úgy érezte, hogy mese közben mindent lát, amiről édesanyja mesél. Nem a szemével látott ilyenkor, de a mesék már csak ilyenek: nem a szemnek mutatják meg magukat.

Azt mondtam, hogy a Gyöngyszemű Lány a szeme nélkül is látott mindent, és ez valóban így volt. Egy valamit azonban nem tudott látni, bárhogy próbálkozott is. És ez a valami nem volt más, mint a karácsony. Édesanyja hiába mesélt neki a fenyők mindenütt keresztet formáló ágairól, hiába adta kezébe a szúrós ágakat meg a csillogó üveggömböket, és hiába sütötte meg a legfinomabb mézeskalácsokat, a Gyöngyszemű Lány sírva mondogatta: „Nem látom! Nem látom! A karácsonyt sehogyan sem látom!”

Akkor az édesanyja az ajándékokról mesélt neki, amelyeket a karácsonyfa alatt találnak az emberek. Elmesélte, hogy vannak gömbölyű, szögletes és összevisszaformájú ajándékok, amelyek különféle színekben pompáznak. A Gyöngyszemű Lány abbahagyta a sírást, és megkérdezte:

– Az ajándék milyen ízű?

– Az attól függ, ki adja és hogyan – felelte az édesanyja. – De azt hiszem, hogy a karácsonyi ajándék más, mint a többi ajándék.

– Miért más? – kíváncsiskodott a kislány.

– Azért – válaszolta töprengve az édesanyja. –, mert a karácsonyi ajándékot akkor is megkapod, ha nem beszélsz róla senkinek.

– Más, mint a születésnapi ajándék?

– Egészen más. A születésnapi ajándékkal téged ünnepelünk. Megünnepeljük azt, hogy mennyit nőttél, mennyit okosodtál egy év alatt. A karácsonyi ajándék pedig olyan…

– Milyen?

– A karácsonyi ajándékkal nem téged ünnepelünk.

– Hanem mit? – kérdezte türelmetlenül a Gyöngyszemű Lány.

Édesanya magához húzta a kislányt.

– Karácsonykor azok a kívánságok teljesülnek, amelyek a szív mélyén rejtőznek. A karácsony a titkos kívánságok titokzatos útja! Senki nem tudja igazán, mi történik ezen az éjjelen… De én azt hiszem, hogy a karácsonyi ajándékokkal a titkos kívánságok titokzatos útját ünnepeljük.

A Gyöngyszemű Lány nem értette pontosan édesanyja szavait. Fejében egyetlen mondat csilingelt: „Karácsonykor azok a kívánságok teljesülnek, amelyek a szív mélyén rejtőznek”.

Az ő szívében is rejtőzött egy titkos kívánság. Látni akarta a karácsonyt! Nem tapintani, szagolni, ízlelni és hallani, mint a többi dolgot, hanem LÁTNI! Életében először látni akart!

Esténként, amikor álomra hajtotta a fejét, másra sem tudott gondolni, mint erre a kívánságára. Elsuttogta a szélnek, a hónak, az ablakot beborító jégvirágnak, és a napsugaraknak: „Látni szeretném a Karácsonyt!” És a szél, a hó, a jégvirág és a napsugár tovább adták a kívánságot. A szél elröpítette, a hó magába zárta, a jégvirág kikristályosította, a napsugár pedig szerteszórta, s mire eljött a karácsony, a Gyöngyszemű Lány suttogása már tizenkétszer bejárta a világot, keresztül-kasul átrepült a jéghegyeken, óceánokon, erdőkön és városokon, megült a házak tetején, a templomtornyokon és a legmagasabb hegyormokon, lezúdult a sebes hegyi patakokkal, és ott volt minden hópehelyben.

Így érkezett el a karácsony. A Gyöngyszemű Lány már reggel ünneplőbe öltözött, aztán odaült az ablak elé, és várta, hogy a kívánsága teljesüljön. Dél lett, és nem történt semmi. Délutánba hajlott az idő, és még mindig nem történt semmi. És az este is eljött, de Gyöngyszemű még mindig nem látta a karácsonyt.

Szeméből apró gyöngyök kezdtek hullani, és sírása az erdőig hallatszott. És akkor történt valami. A szeméből hulló apró gyöngyök gurulni kezdtek a padlón, és egyre fényesebbé váltak. Kopogásuk előbb lágy muzsikává szelídült, majd lassan minden gyöngy olyan messzire zengő hangot hallatott, mint a jégen szánkázó, megannyi széttört jégszilánk. Gyöngyszimfónia vagy jégszimfónia volt ez? Ki tudná megmondani? Olyan zene, ami nem volt még a világban. A könnyek zenéje, ami a fájdalomból fakadt. A Gyöngyszemű Lány hallgatta a muzsikát, és arra gondolt, összeszedegeti a gyöngyöket, berakja mindet egy ládikóba, és ezt teszi a karácsonyfa alá. Letérdelt a padlóra, és kezével egyenként tapogatta ki a gyöngyöket. A gyöngyök a tenyerében is tovább muzsikáltak, és akkor sem hallgattak el, amikor a ládikóba zárta őket.

© Szegedi Katalin

Amikor összeszedte az utolsó darabot is, felállt, és messzire zengő ládikójával a karácsonyfa felé indult. Érezte, hogy a ládikó vezeti, nincs szüksége botra, és nincs szüksége arra sem, hogy a kezével tapogassa a bútorokat. Látott, pedig nem a szemét használta.

És akkor ott, félúton a gyerekszoba és nappaliban álló karácsonyfa között, megértette, hogy a karácsony nemcsak neki, hanem mindenkinek láthatatlan.

Mert nem a fenyők zöldjében, nem a gyertyák fényében, és nem is az ajándékok gömbölyűségében és szögletességében kell keresni, hanem a szív muzsikájában. Ládikóval a kezében így ért a karácsonyfa elé a Gyöngyszemű Lány, aki látni szerette volna a karácsonyt, és akinek azóta is két igazgyöngy fénylik a szeme helyén.


A mese megtalálható az alábbi kötetben:

Napi ajándékunk 30% kedvezménnyel:

Az akció 2021. január 5-ig, valamint a készlet erejéig tart.

December 19.

Zserbós szaloncukor

Keverj össze 30 dkg darált diót 4–5 evőkanál sárgabaracklekvárral, míg összeáll.

Vízgőz felett olvassz meg 10 dkg étcsokoládét, és adagold a masszához, de csak addig, amíg úgy érzed, formálható. Formázz belőle hosszú, hüvelykujjnyi kígyókat. Vágd apró, szaloncukor méretű darabokra, és egy tálcán tedd a mélyhűtőbe addig, amíg megdermednek.

Vond be olvasztott csokoládéval.

Hidegen csomagold selyempapírba.

© Keszeg Ágnes

A recept megtalálható az alábbi kötetben:

Lovász Andrea (szerk.)
DÖDÖLLE

Ajánlott korosztály: 6+

Napi ajándékunk 30% kedvezménnyel:

Az akció 2021. január 5-ig, valamint a készlet erejéig tart.

December 24.

Mesés advent a Cerkabellával – Ádám és Éva – Szenteste, Mákos és diós bejgli (Mautner Zsófi receptje)

December 18.

Finy Petra: Az eszkimógyerekek és a fénymadár

Az északi lundák izgatottan várták a fiókák kikelését. A barna foltos tojások héjai sorra repedeztek, a vékony mészhártyán apró rianások keletkeztek. A tojásokban egymás után jelentek meg a pöttöm, fekete lundafejek.

Ám az egyik tojásból egy fehér madár lépett elő. Nem is fehér volt, inkább ragyogásszínű, úgy festett, mintha napba mártották volna. A fekete lundaszülők szörnyülködve fordultak el tőle, megtagadták szeretetüket a furcsa szerzettől.

– Még hogy egy sötét tollú lundának ilyen szikrázóan fehér tollú gyereke legyen! Ilyet se látott még a világ, se Jéganya, se Égapa! – dohogták a kegyetlen szülők.

Amint ezt meghallotta a napként világító lundafióka, sírva menekült el a többiektől.

De a hideg már ott ólálkodott körülötte, mint egy kiéhezett jegesmedve, és félő volt, hogy végleg megkaparintja magának.

Ám a kis lunda vidám hangokra lett figyelmes: eszkimógyerekek játszottak a jégkunyhójuk előtt. A fióka tőlük sem számított sok jóra, de a gyerekek kedvesen hívogatták. Megmelengették, halfalatokkal kínálták. Derűs szavaik úgy örvénylettek, mint ahogy a sarki fény kavarog a fekete égen.

© Szegedi Katalin

A különleges fénymadár onnantól kezdve az eszkimók között élt. Amikor eljött a sötét évszak, és nappal is olyan sötét lett, mint éjjel, akkor a lunda világított az eszkimóknak: szikrázó testével olyan volt a kunyhók között, mint egy furcsán totyogó nap.

Az eszkimók azóta is emlegetik ezt a csodálatos fénymadarat.


A mese megtalálható az alábbi kötetben:

Napi ajándékunk 30% kedvezménnyel:

Az akció 2021. január 5-ig, valamint a készlet erejéig tart.

December 22.

Mesés advent a Cerkabellával – Scheer Katalin: Elfelejtett lények boltja

December 21.

Mesés advent a Cerkabellával – Andrus Kivirähk: A Fenyő iskolába jár (ford. Segesdi Móni)

December 20.

Mesés advent a Cerkabellával – Boldizsár Ildikó: A Gyöngyszemű Lány

December 17.

Szabó T. Anna: Hóhullásban

Hóhullásban sok pihe hull:
egy pihe sem lesz így egyedül.
Egyedül nem jön, nincsen kedve:
egyedül a hópihe csak dideregne.

Egymaga nem jön: százan jönnek,
kavarog a sok pihe, hullanak, esnek,
kavarog százezer, hull millió,
perdül és táncol és kanyarog a hó.

A földre leérve összefogóznak,
tolldunnának, lágy takarónak,
belepik az utcát, a tereket, a várost,
Szentendrét és Budafok-Hárost.

Belepik a ligetet, belepik a szigetet,
összefogózva már nem didereg,
már nem fázik a sok pihe-csillag,
tollpuha paplana csillog-villog.

Alszik alatta a rét meg az erdő,
könnyű a dunna, pihepuha felhő,
alszik a föld és a földben a búza,
hótakaróját magára húzza.

Csend van, csend van, semmi se moccan,
ág sem roppan, cipő se koppan,
nyugszik és alszik a tér meg a táj,
csak a hó, csak a hó, csak a hó muzsikál.

© Rofusz Kinga

A mese megtalálható az alábbi kötetben:

Lovász Andrea (szerk.)
DÖDÖLLE

Ajánlott korosztály: 6+

Napi ajándékunk 30% kedvezménnyel:

Az akció 2021. január 5-ig, valamint a készlet erejéig tart.

December 18.

Mesés advent a Cerkabellával – Finy Petra: Az eszkimógyerekek és a fénymadár

December 16.

Mesés advent a Cerkabellával – Sami Toivonen – Aino Havukainen: Hóangyal

December 16.

Sami Toivonen – Aino Havukainen: Hóangyal


A játék megtalálható az alábbi kötetben:

Napi ajándékunk 30% kedvezménnyel:

Az akció 2021. január 5-ig, valamint a készlet erejéig tart.

December 15.

Mesés advent a Cerkabellával – Kányádi Sándor: Csikorgó, a fagykirály

December 15.

Kányádi Sándor: Csikorgó, a fagykirály

Csikorgó, a fagykirály nagyon szigorú uralkodó lehetett a maga idejében. Átkozták is eleget az alattvalói. Egy darabig még örültek is neki, kivált a szűcsök s a csizmadiák, mert úgy ellátta őket munkával, hogy ki sem látszottak belőle. Örültek a gyerekek is persze, mert kedvükre szánkázhattak, korcsolyázhattak a ropogós havon s a fényes jégen. De hát nemcsak szűcsökből, vargákból áll a világ, nemcsak szánkázásból, csúszkálásból az élet. Elkezdtek gondolkodni az alattvalók, hogy Csikorgó uralmának miképpen vethetnének véget.

Fújták a körmüket erősen, s toporogtak. De hiába. Fűtöttek, pipáltak. De csak nem akart vége lenni fagykirály rettentő uralmának.

– Üzenni kéne a fecskéknek – vélte egy bölcs öreg, aki még emlékezetében tartotta a fecskéket. – A fecskék jóban vannak a nappal, ha megjöhetnének, a napot is elhoznák magukkal.

Hogy s hogy nem, sikerült is üzenni a fecskéknek. El is jött nemsokára egy villás farkú, fecsegő madárka. Cikázott erre-arra a befagyott folyók, tavak felett. De majdnem rossz vége lett a kirándulásnak. Alighogy rálibbent a zúzmarás telefondrótra, dermedten földre koppant. Még szerencse, hogy valaki kézbe kapta, s a markában életre melengette.

– Egy fecske nem csinál tavaszt – csikorogta Fagykirály kárörvendve.

S olyan fagyot lehelt a környékre, hogy még a farkasok is üvöltöttek kínjukban. (Innen származik az a mondás a farkasordító hidegről.)

© Kismarty-Lechner Zita

– Nem bizony, egy fecske nem csinál tavaszt – szomorodtak el a vacogó, topogó, körmüket fújó alattvalók.

– Nem is csinálhat, mert túl alacsonyan száll – mondta egy másik öreg. – Olyan követ kellene, aki nemcsak fecseg-ficseg, rovarászgat, de ereje, hatalma van a dalának. S van bátorsága átfúrni magát a jeges felhőkön, föl a naphoz. 

– Azt mondom én – folytatta a bölcs –, szerezzünk egy pacsirtát.

– Ugyan már, az még a fecskénél is kisebb! – vetette ellen az az öreg, aki fecskéért üzent volt.

– Többet ér az egy sereg fecskénél. Majd meglátjátok.

Mit volt mit tenni, beleegyeztek.

– Jöjjön a pacsirta.

Meg is érkezett nemsokára. S azon nyomban föl is parittyázta magát a magasba. Visszhangzott énekétől a jeges égbolt. És meg is repedt egy tenyérnyi helyen. A résen meg besütött a napsugár.

Megszeppent erre Csikorgó, a fagykirály. Próbálta betömni a rést, de hiába. Visszacsurgott a tömés a nyakába. S a lába alatt meg elkezdett kásásodni a hó, ripegett-ropogott a tavak, patakok, folyók hátán a jég. Csermelyek cincogtak, jégcsapok, csatornák csordultak. Csikorgó meg szedte az irháját, s inalt a dombok-hegyek, a havasok irányába.

Ott ül a magas bérceken örökös számkivetésben, s csak akkor látogat el régi birodalmába, amikor a pacsirta szabadságra megy. Olyankor aztán hetvenkedik, legénykedik, gorombáskodik, kitombolja magát, de már közel sem olyan kegyetlen, mint annak előtte. Rá sem hederít senki. Még örülnek is neki. Kivált a szűcsök s a csizmadiák, no meg a gyerekek is. Mosolyogva fújják a körmüket, mert tudják, hogy a pacsirta jövetelének már a hírére is Csikorgó szedi a sátorfáját, mert irtózik a magas kék égtől, de kiváltképp a pacsirta gyönyörű énekétől.

© Kismarty-Lechner Zita

A mese megtalálható az alábbi kötetben:

Lovász Andrea (szerk.)
MACSKAMUZSIKA

Ajánlott korosztály: 3+

Napi ajándékunk 30% kedvezménnyel:

Az akció 2021. január 5-ig, valamint a készlet erejéig tart.

Mesés ünnepek – Karácsonyi könyvajánló

© Keszeg Ágnes

Pásztor Csörgei Andrea írása

A téli szünet és az év végi ünnepek igazán remek alkalmat nyújtanak a bekuckózásra, a lassításra, az együttlétre és arra, hogy hosszú estéket, délutánokat (vagy akár egész napokat is) átolvassunk. Így több más kiadó mellett, mi is nagy örömmel csatlakoztunk a Magyar Gyerekkönyv Fórum kezdeményezéséhez, hogy karácsonykor minden fa alá kerüljenek (gyerek)könyvek. A választáshoz szeretnénk segítséget nyújtani ajánlónkkal.

Ovisoknak

Akárha testvérek volnának – olyan szeretgetősen, zsörtölődősen, versengősen, egymásra figyelősen telnek Rókamók és Círmacs mindennapja. A finom szarkasztikus humorral megírt történetek biztos, hogy már az egészen kicsiket is elvarázsolják, Gyöngyösi Adrienn képeivel együtt.


A világ talán legszebb és legismertebb történetét, a Kisjézus születését dolgozta fel Lackfi János ebben a kötetben, a tőle megszokott lendületes, lenyűgöző stílusban, ám mégis hűen az eredeti történethez. Horváth Ildi finom, meleg színekben tobzódó illusztrációi tökéletes kiegészítői a szövegnek.


Nincs karácsony Tatu és Patu nélkül! Illetve, lehet ugyan, de kár lenne kihagyni azt a felhőtlen kacagást, amit a két furavári fickó történeteinek olvasása vált ki az olvasóból, mesehallgatóból. Ezúttal például az az eset, amikor elindulnak barátjukhoz, Verához karácsonyozni, ám eltévesztik a házszámot…. Nem csak ovisoknak!


Autóbolond rokonaink részére elmaradhatatlan ajándék. Az előző kötetben megismert három Zoli most is lenyűgöző bravúrral oldja meg a hozzájuk forduló járművek legkülönfélébb panaszait. Orosz Annabella derűt sugárzó képei pontosan visszaadják a mesék hangulatát.

6-8 éves kisiskolásoknak

Van-e nagyobb ajándék annál, mint teljesen egyedül elolvasni egy egész könyvet? Ehhez nyújt segítséget a csupa nagybetűvel szedett Betűzgető-sorozatunk. Legfrissebb részében a meglehetősen lusta cicából válik vagány macska… de vajon hogyan? Fiatalabb, olvasni még nem tudó, illetve már tudó, ám a cicához hasonló habitussal bíró gyerekek számára felolvasva is igazi élményt nyújt a két kis történet akárcsak Maros Krisztina meseszép illusztrációi.


Holle anyó meséje örök érvényű, sokrétű, álomszép történet, amit Boldizsár Ildikó, népszerű mesekutató, meseterapeuta és író tolmácsolásában olvashatunk most, aminek köszönhetően a jól ismert mese még sokkal szerethetőbb és személyesebb lett. Szegedi Katalin pihe-puha varázsvilágot idéző illusztrációi teszik teljessé az élményt.


Önmagában is olvasható kötet, az Én boldog életem Tinájának legújabb kalandjáról.  Akárcsak a sorozat többi részében, itt is finom érzelmi szálak bonyolódnak a barátság, a családi kapcsolatok és az iskolai élet körül. Az oldalpárokon található szöveg mennyiségének köszönhetően nemcsak felolvasásra, de kezdő olvasók önálló olvasmányaként is megállja a helyét.


Igazi „alapdarab”, amihez mindig újra és újra visszatérhetünk egy kis böngészés erejéig. Kortárs mesék, népszokások, hagyományos, gyerekekkel együtt is elkészíthető receptek gyűjteménye az esztendő jeles napjai köré szerkesztve. És természetesen Keszeg Ágnes légies, meseszép illusztrációi.

8-11 éves kiskamaszoknak

A boldogság keresésének örök klasszikusát álmodta-szőtte új szövegbe Gimesi Dóra. Igazi csodákkal telt, varázslatos könyv, bekuckózós téli estékre tökéletes családi olvasmány. Rofusz Kinga sejtelmes, titokzatos világa arra csábít, hogy hagyjuk magunkat belesüppedni ebbe a mesevilágba…


Kertész Erzsi már a Labirintóban bebizonyította, hogy otthonosan mozog a legmisztikusabb regényhelyszíneken is. Ebben a kötetben az Éjszakai kertbe kalauzolja a fiatalabb korosztályt, egy lebilincselően izgalmas nyomozás keretében.  A szerzőtől már megszokott szarkasztikus humorral átszőtt történetet Zsoldos Réka illusztrációi teszik még sejtelmesebbé.


Andrus Kivirähk észt szerző mindig kicsit szürreális, meghökkentő ugyanakkor igazán mulatságos világba repít minket. A Mumus és a Facebook történetei majdnem egy teljes évet ölelnek fel, februártól karácsonyig.  A különálló mesékből álló gyűjteményben jól megférnek egymás mellett az emberek és a varázslények, a varázsvilág keveredik a hétköznapok egyhangúságával. Remek választás, ha valami igazán vagány olvasmányra vágyunk.


A Barátságháló című kötet szereplői ismét egy nagy izgalmas kalandba keverednek. Ezúttal egy hétköznapinak indult iskolai múzeumlátogatás válik elképesztő történetté, esőerdővel, mágikus tárgyakkal, lényekkel fűszerezve. És persze a gonoszt mint mindig, most is le kell győzni. A fantázia lendületbe hozását a lebilincselő szöveg mellett Horváth Ildi illusztrációi is segítik.

12-16 éves kamaszoknak

Ki gondolná, Budapesten járva, hogy a hatalmas bérházak kupolái különös lényeket rejtenek? Ki gondolná, hogy vannak olyanok, akik képesek őket látni és kommunikálni velük? És ki gondolná, hogy egy híres és gazdag üzletember kihasználja létezésüket piszkos tervei megvalósításához? Az meg végképp elképzelhetetlen, hogy ennek megakadályozására egy csapat tinédzser lesz hivatott. De Mészöly Ágnes regényében semmi sem elképzelhetetlen. Letehetetlen, igazi „beszippantós” történet.


Az elősző részben megismert csapat életébe új izgalmak jönnek. Egy játékkészítő startup cég keresi meg őket, hogy teszteljék az új terméküket. De vajon meddig ér a valóság és honnan kezdődik a virtuális világ? Képesek lesznek szétválasztani? Egyáltalán, szét lehet választani? Izgalmas kérdések, a pergő cselekmény, nem is kell mellé más, csak egy pokróc, forró tea és a téli szünet.


A kamaszok zöme már szívesen serénykedik a konyhában. A közeledő ünnepek és a téli szünet ráérős tempója pedig igazán remek alkalmat nyújt arra, hogy hagyjuk, hogy besegítsenek a sütés-főzésben, illetve egyedül is próbálkozzanak. A Múmin szakácskönyv északi ízeket idéző receptjeiben számtalan jobbnál jobb ötletet találnak erre.

Felnőtteknek

Harmath Eszter szakácskönyve különleges helyzetben született. A tavaszi járvány alatt a karantén a legtöbb háziasszonyt próbatétel elé állította: hogyan lehet változatosan, minél több friss alapanyag felhasználásával, egészséges ételeket főzni a családnak naponta, úgy, hogy közben igyekszünk minél kevesebbszer bevásárló körútra indulni? Ráadásul a szerzőnél két egészen kicsi gyerek is nehezítette ezt a mutatványt. A könyvben megmutatja, hogy mindez bármelyikünk számára kivitelezhető, ráadásul nem csak karantén idején.


Nemcsak egy lenyűgöző klasszikus ízletes receptekkel teli szakácskönyv ez, hanem számtalan családi történet, anekdota gyűjteménye is. Emberléptékű, szívet melengető történetek, gyönyörű fotók, amik egy varázslatos erdélyi tájat, életet varázsolnak elénk.


Ez is egy olyan könyv, aminek minden irodalmat, olvasást kedvelő család polcán ott a helye. Bár a cím szerint lexikonnal van dolgunk, annál azért jóval többről van szó. A színes fotókkal, illusztrációkkal gazdagon díszített kötetben a szerzők életrajzán kívül egy-egy művükből részletet is olvashatunk, így tulajdonképpen a könyv komplex szöveggyűjteményként is megállja a helyét.


Akár Rofusz Kinga, akár Szegedi Katalin mesés naptárját választjuk, biztos, hogy a gyönyörű illusztrációk látványa mindennap megmelengeti majd a szívünket, ha rápillantunk a falon. Talán legjobb rögtön mindkettőt beszerezni.

December 10.

Mesés advent a Cerkabellával – Mészöly Ágnes: Ancsa néni és a karácsonyi bevásárlás

December 14.

Berg Judit: A zöldlábú angyal

Ciska már nagyfiú volt, majdnem iskolás, de szeretett volna hinni a csodákban. Ám ez néha cseppet sem volt könnyű. Az óvodai Mikulásnak például fehér tornacipője volt piros csizma helyett, és a keze egyáltalán nem tűnt öregnek. Otthon apukája elmagyarázta Ciskának, hogy nem tud a Mikulás minden óvodába személyesen elmenni, annyi dolga van az ablakokba kitett csizmákkal, a rénszarvasokkal, a krampuszokkal. Talán egy fiatalabb barátját küldte helyettesíteni, aki véletlenségből tornacipőt vett fel.

Aztán ott az a rengeteg karácsonyfadísz, szaloncukor és fenyőfa, amit a városban árusítanak az ünnepek előtt. Miért cipelte haza a szomszéd bácsi azt a kis fát, mikor Jézuska hamarosan mindenkinek hoz feldíszített karácsonyfát? Otthon anyukája elmagyarázta Ciskának, hogy Jézuska és az angyalkák általában csak a gyerekes házakba visznek karácsony estére csillagszórós, gyertyás, tarka díszes fenyőt. Mindenki más maga vehet és díszíthet magának, ha akar. Apu munkahelyén is állítottak karácsonyfát, hogy mindenkinek jó kedve és karácsonyi hangulata legyen, de azt a portás Zoli bácsi hozta, és Magdi néni, a titkárnő díszítette fel. Ciska megnyugodott. Ez neki magától eszébe sem jutott. De aztán átjött estefelé nagymama, és Ciska megint úgy érezte, nehéz elhinni minden csodát.

Nagymama ugyanis azt állította, hogy karácsony napján Jézuska legfőbb segítője a zöldlábú angyal.

– Azt én is tudom, hogy angyalkák díszítik a fát, ők rakják fel a díszeket és a habcsókot – bólogatott Ciska. – De miért volna zöld a lábuk? Olyan a békáknak szokott lenni.

– Egyedül csak a zöldlábú angyal lába zöld – emelte fel a mutatóujját titokzatosan nagymama. – A többiek csupasz lábbal repkednek, vagy fehér selyemharisnyát húznak.

– De miért kell, hogy valakinek zöld legyen a lába? És miért zöld egyáltalán? Én ezt egyáltalán nem értem – okvetetlenkedett Ciska.

Nagymama nem tudott minden kérdésre megfelelni, és ez egyáltalán nem volt megnyugtató. Ő is csak gyanította, hogy a zöldlábú angyalnak zöld a harisnyája. Türkiz vagy mohaszínű lehet talán. De hogy pontosan mit csinál, senki sem tudja. Csak annyit, hogy ő Jézuska legfőbb segítője. Az a dolga, hogy minden rendben legyen. Ne keveredjen össze a gyerekek ajándéka, ne törjenek össze szállítás közben az üveggömbök, zselés legyen a szaloncukor, ne kávés. Mindenkinek teljesüljön a szíve legtitkosabb vágya.

Másnap Ciska az óvodában megkérdezte a barátait, mit tudnak a zöldlábú angyalról. Egyikük sem tudott semmit. Még az óvó néni sem hallott róla. Délelőtt karácsonyi képet festett a csoport, és Ciska a fa mellé pingált egy ezüstszárnyú, aranyhajú, zöld cipős, zöld harisnyás angyalkát. De a gyerekek kinevették. Fanni szerint az angyalok inkább rózsaszínű harisnyát húznak fehér lakkcipővel. Ciska megbántódott, és a szíve mélyén kicsit nagymamára is neheztelt. Miért mesélt olyat, ami nem is létezik? De azért mégsem hagyta nyugodni a dolog.

© Szulyovszky Sarolta

Elhatározta, hogy még egy levelet ír Jézuskának. Egyet már küldött, amiben felsorolta, hogy minek örülne leginkább. Piros, távirányítós terepjárót kért, legót és markolót. Filctollat és mesekönyvet, meg egy nagy plüssdínót az elveszett maci helyett. De most még valami eszébe jutott. Megírja neki, hogy szeretne közebbit tudni a zöldlábú angyalról. Eljöhetne hozzá, vagy üzenhetne neki. Csak hogy biztosan tudhassa: nagymama nem tévedett. Aztán meggondolta magát. Az előző levelet is a nővére írta, ő csak diktálta a kívánságait. Most viszont nem akarta Jankának elárulni, mekkora fejtörést okoz neki a zöldlábú angyal. Lehet, hogy nem is értené, vagy kinevetné, esetleg mindent elmesélne nagymamának. És Ciska ezt nem akarta. Inkább addig gondolkozott, míg végül nagy döntésre jutott. Próbára teszi a zöldlábú angyalt. Ha tényleg ő a legfőbb segítő, a titkos vágyak teljesítője, biztosan teljesíti Ciska kérését is.

Még akkor is, ha a kívánságát nem papírra írja, csak a szívébe. Behunyta a szemét, maga elé képzelte az óvodai festményét, és gondolatban megkérte a zöldlábú angyalt, hogy személyesen látogasson el hozzá. Aztán elszaladt játszani, és többé nem is gondolt a kívánságára.

Legközelebb csak karácsonyeste jutott eszébe a kérése, amikor ünneplő ruhába öltözve, izgatottan és kicsit megilletődve várták Jankával a csengettyűszót, ami a karácsonyfa és az ajándékok érkezését jelzi. Nagymama is ott volt velük, együtt ünnepelt minden évben a család.

– Talán pont a zöldlábú angyal rázza meg a csengőt – gondolta hirtelen Ciska, de nem kérdezte meg nagymamát.

Amikor a nagyszobában felcsendült a várva várt hang, kézen fogva, együtt léptek be az ajtón. Ott ragyogott a gyönyörű fenyő, ágain mézeskalács illatozott, színes díszek csillogtak a gyertyafényben. Körülötte pedig rengeteg csomag. Ciska óvatosan körülnézett. Azt remélte, hogy a karácsonyfa csúcsán, vagy a függönykarnison ücsörögve megpillantja a zöldlábú angyalt. De angyalnak nyoma sem volt.

Az ajándékok kibontása előtt néhány dalt énekeltek, és boldog ünnepeket kívántak egymásnak a családtagok. Ciska éberen figyelt, de a zöldlábú angyal a könyvek közül sem leskelődött. Aztán végre meg lehetett nézni, mi rejtőzik a titokzatos dobozokban. Ciska még a zöldlábú angyalról is megfeledkezett, olyan izgatottan bontogatott. A távirányítós autót megkapta, a legó viszont közös volt Jankával. Markolót nem hozott Jézuska, és a plüssdínó helyett egy foltos párduc volt a csomagban. Vagy inkább jaguár? Összességében azért nem volt rossz a helyzet, főleg, hogy a filctoll és mesekönyvek mellé dínós könyvet is kapott.

Amikor már azt hitte, hogy minden ajándékát megtalálta, még egy icipici csomagra bukkant. Olyan csöpp volt, hogy akár a zsebébe is rejthette volna. Ciska izgatottan dobogó szívvel bontotta ki. Egy apró aranycsengő volt benne, amire zöld szalaggal kis címkét kötöttek. De a papíron semmilyen felirat nem állt, éppen csak egy folt. Egy furcsa formájú zöld paca. Türkiz. Vagy talán moha-színű? Ciska hunyorogva nézte. Vajon mit jelenthet? Hirtelen nagyot ugrott örömében. Végre megértette. Nem akármilyen folt került a papírra, hanem egy lábnyom. Egy apró kis zöld cipő lenyomata!

© Szulyovszky Sarolta

Ebben a pillanatban nagymama lépett Ciska mellé.

– Teljesültek a kívánságaid? – kérdezte.

Ciska elmosolyodott.

– Igen. Még a legnagyobb is, amit pedig csak a szívembe írtam!


A mese megtalálható az alábbi kötetben:

Napi ajándékunk 30% kedvezménnyel:

Az akció 2021. január 5-ig, valamint a készlet erejéig tart.

December 8.

Mesés advent a Cerkabellával – Andrus Kivirahk: Adventi naptár a padláson (ford. Segesdi Móni)

December 7.

Mesés advent a Cerkabellával – Nyulász Péter: Kamor varázsló csillagos ötöse

December 6.

Mesés advent a Cerkabellával – Szent Miklós napja és szamosújvári mézespogácsa

December 13.

Luca napja

Régebben ez volt a téli napforduló napja – „Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja.

A néphagyományban egy boszorkányos, rontó nőalakhoz kapcsolódik: ezt a napot gonoszjáró napnak tartották, s ez ellen igyekeztek védekezni (pl. fokhagymával bekenték az állatok fejét, az istálló és a ház ajtaját, vagy lefekvés előtt mindenkinek fokhagymát kellett ennie).

Az e napon elkezdett Luca-szék kilencféle fából készül: naponta kellett rajta dolgozni karácsonyig. Aki karácsony éjszakáján erre felállt, felismerte a boszorkányokat.

E napon ültették a Luca-búzát: karácsonyig kizöldült, s belőle a család egészségi állapotára, a várható termésre következtettek.

Luca, Luca, kitty-kotty,
kitty-kotty,
galagonya kettő, három,
száraz körtét várom!
Ha nem adnak szalonnát,
levágom a gerendát.
Ha nem adnak hurkát,
elviszem a Julcsát.
Luca, Luca, kitty-kotty,
kitty-kotty,
galagonya kettő, három.

© Keszeg Ágnes

Luca-pogácsa

(Limara receptje)

Egy csipet cukorral elkevert fél liter langyos tejben futtass fel 2,5 dkg élesztőt.

60 dkg lisztet morzsolj el 25 dkg vajjal, keverj bele 25 dkg juhtúrót. 37,5 dkg tejfölt keverj el 2 teáskanál sóval és 1 tojással.

Dolgozd össze a lisztet az élesztővel és a tejfölös keverékkel. Egy éjszakára tedd hideg helyre hűtőszekrénybe.

Lisztezett deszkán nyújtsd ki ujjnyi vastagra, rácsozd be a tetejét, majd szaggass belőle apró pogácsákat.

30 percig pihentesd, majd kend le 1 tojással. (Szórhatsz rá egy-egy csipet füstölt sajtot is.)

Forró sütőben süssed szép pirosra.


A vers és a recept megtalálható az alábbi kötetben:

Lovász Andrea (szerk.)
DÖDÖLLE

Ajánlott korosztály: 6+

Napi ajándékunk 40% kedvezménnyel:

Az akció 2020. december 13-ig, valamint a készlet erejéig tart.

Finy Petra
ÚSZÓSULI. A NAGY ÁLOM

Ajánlott korosztály: 10+

December 5.

Mesés advent a Cerkabellával – Várfalvy Emőke: A Mikulás szánja