Miklós püspökről sok legenda szól, ezek közül az egyik, mikor éjjel, titokban ajándékozott meg egy szegény családot. Innen ered a Miklós-napi ajándékozás hagyománya. A Mikuláskísérő krampuszok alakja is a püspök legendáiból ered: Szent Miklós sokszor megszégyenítette, elűzte az ördögöt.
20 dkg mézet forralj fel 20 dkg porcukorral, majd forrázz le vele 45 dkg lisztet. Ha kihűlt, gyúrj hozzá 2 tojást, 1 kiskanál őrölt fahéjat, egy csipetnyi sáfrányt (ez el is maradhat) és 1 kiskanál szódabikarbonátot. Jól dolgozd ki, majd nyújtsd kisujjnyi vastagra. Kisebb pogácsaszaggatóval szaggasd ki, majd mindegyik tetejébe tegyél egy-egy szem mandulát vagy mogyorót. Sütőpapírral bélelt tepsiben pihentesd fél órát, majd középmeleg sütőben süssed pirosra. Jól zárható dobozban tárold, napok múltával egyre puhább lesz!
Foglalkozásterv Kertész Erzsi Éjszakai Kert című könyvéhez 3. osztályosoknak. Készítette: Budácsik Éva Korosztály: a foglalkozásterv 3. osztályos gyerekeknek készült A foglalkozásterv Kertész Erzsi Éjszakai Kert című könyve alapján készült Változatos, kreatív, gondolkodtató feladatok, amelyek mentén kiválóan feldolgozható a könyv. A feladatok a meseregény nagyobb egységeihez kapcsolódnak, így végigmenve rajtuk valóban lefedik az egész történetet. Töltsétek…
Amikor az utolsó adag is felkerült, zutty, oldalra fordult a szánkó. A Mikulás és a manók rémülten fogták körül a felborult járművet. Nem kellett sokáig keresni a bajt: a talpat tartó egyik csavar törött el.
A manók ijedten néztek a Mikulásra, szerencsére ő cseppet sem volt megrémülve:
– Átmegyek a szervizbe, megkérem a szerelőt, jöjjön, és hozza rendbe.
Csak egy csavar. Néhány perc alatt kész lesz! – mondta a Mikulás, és azonnal útnak indult.
Ahogy a szervizhez ért, meglepődve látta, hogy az ajtaja zárva és minden ablaka sötét. Ez állt az ajtón:
Nyitva: Munkanapokon 7:00–16:00
A Mikulás órája 16 óra 17 percet mutatott. Gyorsan körbenézett. A szomszéd ház ablakaiban világítottak a lámpák. Becsengetett:
– Jó napot, a szerelő urat keresem.
– Én vagyok – mondta a szerelő rosszkedvűen –, de mára bezártam. Jöjjön vissza holnap.
– Ne haragudjon, hogy zavarom, de fontos ügyről lenne szó.
– Mindenki ezt mondja, jöjjön vissza holnap reggel, addig csak várhat.
– Sajnos nem. Tudja, én a Mikulás vagyok, és ma kéne kivinnem az ajándékokat. Eltörött egy csavar a szánomban, így nem tudok elindulni. Segítsen, kérem!
A szerelő megnézte a csavar letört fejét, amit a Mikulás előrelátóan magával hozott.
– Ilyenem nincsen most. De, ha szerez, elmegyek, és kicserélem. Ennyit tudok segíteni.
A Mikulás gyorsan megkereste a legközelebbi barkácsboltot. Az üzletben meglepően sokan voltak, így a Mikulásnak jó ideig kellett várni, hogy végre sorra kerüljön.
– Jó estét, ilyet keresek – tette le a pultra a törött csavart.
Az eladó ránézett a csavarra, aztán a Mikulásra, és csak ennyit mondott:
– Nincs.
– Egy se? – kérdezte csalódottan a Mikulás.
– Utánrendeltük. Már egy hete ide kellett volna érnie – mondta az eladó barátságtalanul –, jöjjön vissza holnap.
– De nekem ma kellene – mondta a Mikulás.
– A vevőknek minden ma kell – morogta az eladó.
– Megértem, hogy fáradt – kezdett bele barátságosan a Mikulás – és higgye el, szívesen várnék holnapig, de muszáj szereznem egy ilyen csavart, mivel csak azzal tudja a szerelő megjavítani a szánom, amivel elvihetem az ajándékot a gyerekeknek. Kérem, segítsen!
Az eladó kis türelmet kért, és hátrament az irodába. Néhány perc múlva egy papírral a kezében jött vissza:
– Kiderítettem: a csomag már a postán van. Én nem mehetek érte, de ezzel a papírral odaadják. Ha elhozza, soron kívül kiadom. Ennyit tudok segíteni.
A Mikulás, ahogy csak bírt, rohant a postára. A csomagablaknál az ügyintéző a fejét csóválta:
– Nem adhatom ki, sajnálom.
– De miért nem? – kérdezte kétségbeesetten a Mikulás.
– Mert ez így nem szabályos – mondta az ügyintéző.
– De nekem szükségem van arra a csomagra – nézett a Mikulás kérlelő szemekkel.
– Nem lehet. A főnököm biztosan leszidna érte, ez karácsony előtt nem hiányzik – mondta az ügyintéző határozottan.
– Hol a főnöke? – kérdezte a Mikulás új erőre kapva.
– Már hazament. Jöjjön vissza holnap.
– Örömmel megtenném, de nem lehet. Ha nem szerzem meg ma a csomagot, a barkácsboltos nem tud nekem csavart adni, amivel a szerelő meg tudná javítani a szánom talpát. És, ha nincs szánom, nem tudom elvinni az ajándékot a gyerekeknek. Kérem, segítsen!
Az ügyintéző egy pillanatig gondolkodott, majd egy kis cetlire felírta a főnöke címét.
– Meg ne mondja, hogy én küldtem. Aztán, ha aláírja a papírját, siessen vissza. A posta pontban 18:00 órakor bezár, utána nem tudunk segíteni.
A Mikulás hatalmas léptekkel sietett a postavezető házához. Legalább háromszor csengetett, mire kijött valaki:
– Jó estét! Elnézést, hogy zavarom, de csak akkor adnak ki nekem egy fontos csomagot, ha aláírja ezt a papírt – hadarta a Mikulás.
A posta vezetője rosszkedvűen forgatta a papírt.
– Ezt így nem jó. Majd holnap kiküldjük a csomagot a kézbesítővel, de így nem lehet átvenni.
– Sajnálom, holnap késő – kezdte magyarázni a Mikulás kedvesen. – Ha aláírná ezt a papírt, az ügyintéző kiadná a csomagot, a boltos eladhatná nekem a csavart, amivel a szerelő megszerelhetné a szánom, és én el tudnám vinni az ajándékot a gyerekeknek. Kérem, segítsen!
A postavezető csak a fejét rázta. Neki már lejárt a munkaideje, épp a vacsora mellől állították fel, esze ágában sem volt segíteni. Épp rá akarta csukni az ajtót a Mikulásra, amikor megjelent mellette a kisfia.
– Apa, apa, ez itt a Mikulás! – lelkendezett a kisfiú. – Hoztál nekem ajándékot Mikulás bácsi?
– Még nem, de ha apukád ezt a papírt aláírja, akkor nemsokára visszajövök a szánommal és hozom a csomagodat!
– Hallod, apu? Segítesz a Mikulásnak, ugye?
Nem volt mit tenni. A posta vezetője gyorsan aláírta a papírt, amivel a Mikulás még pont beért zárás előtt a postára. Ott megkapta a csomagot, amivel visszarohant a barkácsboltba. Az eladó leblokkolta a csavart, amivel a Mikulás szinte repülve szaladt a szerelőhöz, aki kapta a kabátját, és néhány perc alatt visszaszerelte a szánkó talpát a helyére.
A Mikulás végre elindulhatott. Elsőként a postavezető kisfiához ment, hiszen nélküle egy gyerek sem kapott volna ajándékot azon az éjszakán.
Egy decemberi reggelen, ha nem is vastag fehér takaró, de könnyű, itt-ott felfeslett szürkés lepedő terült a külvárosra: leesett az első hó. Hóemberépítésről szó sem lehetett, de a szemfülesebb fiúk az autók szélvédőjéről össze tudtak söpörni annyi havat, hogy a lányokat tisztességes golyózáporral fogadhassák az iskola kapujában.
A Gedeon család a megszokott reggeli rohanás után megkönnyebbülve indult el otthonról. Miután akkora hócsatát vívtak, amekkorát csak lehetséges volt, Csenge feltette a Hét Kérdését:
– Mennyit kell még a Télapóig aludni? – Micsoda marhaság, nincs is Télapó…
– Mert valójában Mikulásnak hívják! – torkollta le Anya Gergőt. – És már csak kettőt kell aludni, hogy eljöjjön! – mondta fennhangon, aztán csendesen sziszegte a hitetlen nagynak:
– Igazán hagyhatnád, hogy maguktól jöjjenek rá… Miért kell elrontani az örömüket?
Gergő a Mikulást már tavaly is gyerekes hülyeségnek tartotta (de mit szólt volna, ha üresen találja a csizmáját?!). Csenge hitt benne, Misu nem. Misu tudta, hogy van Mikulás. Kisvillát nem izgatták még efféle kérdések. Süni, a Gedeonéknál vendégeskedő manó meg nem nagyon értette, kiről van szó. Talán valami távoli rokon, aki vagy eljön, vagy nem. Mindenesetre az utóbbi időben állandó vita volt a két nagy között ezügyben.
– Látod, hogy minden bolt tele van télapócsokival – magyarázott a nagyfiú. – Szerinted ki veszi meg? A szülők! Világos, hogy ők teszik a csizmákba is. Milán tavaly látta a mamáját…
– Oké – egyezkedett a kislány, – lehet, hogy Milánéknál a mamája adja, de nálunk a Mikulás.
– Áhh, legfeljebb anyáék rutinosabbak… Értsd meg, hogy Télapó meg krampuszok csak a mesében…
– És a manók? – kottyantott közbe Süni, aki a Télapónak drukkolt. Ha van, akkor legalább megtudja, ki is az.
– Mi van a manókkal? – kérdezett vissza zavartan a fiú.
– Mielőtt megismerkedtünk, a manókra is azt hitted, hogy csak a mesében vannak, nem?
– A manókat most ne keverjük bele! – mondta a nagyfiú, aztán eszébe jutott a megoldás.
– Figyelj, Csenge, tegyünk egy próbát! Maradjunk fenn éjszaka, és akkor biztos meglátjuk, hogy ki pakolja meg a csizmákat.
– Na jó, de nem fogják Apáék észrevenni?
– Ha elaludtak, lemegyünk a nappalliba. Onnan belátjuk az egész utcát!
– És én is fenn maradok veletek! – csatlakozott a manólány. – Legalább lesz egy döntőbíró!
– Rendben, döntőbíró! – vigyorgott a fiú. – Csak aztán ki ne derüljön, hogy te is csak a mesékben vagy!
Hazafele menet Süni megpróbálta kikérdezni Anyát, mi is a Mikulás, és hogy is vannak a dolgok a csizmákkal. Anya egész úton mesélt, és mire hazaértek, a manó mindent tudott Szent Miklósról (a negyedik században élt, ajándékot osztott a szegény gyerekeknek, mellesleg a diákok, utazók és a kereskedők védőszentje – ez utóbbi látszik a csokidömpingből is) meg Jollopukkiról (aki a sarkkörön túl lakik, és saját repülője van). De a legfontosabbat még mindig nem tudta: hogy van vagy nincs Télapó.
Másnap este a négy-plusz-egy Gedeon gyerek látványos csizmatisztításba fogott. A csizmák a nappali utcai ablakába kerültek, a gyereksereg pedig – a szülők nagy csodálkozására – minden ellenvetés nélkül ágyba bújt. S amikor már jó ideje csak az özönvíz-előtti hűtő duruzsolását lehetett hallani a házban, Gergő kiadta a parancsot:
– Lefelé!
Óvatosan lopóztak le a lépcsőn. Ahogy leértek, bevackolták magukat a kanapéra, amit Gergő fondorlatosan az ablak elé húzatott a szülőkkel, Süni meg felült az ablakpárkányra. Néptelen volt a Gyöngyvirág utca. Néha egy autó, egy vállai közé húzott fejjel siető gyalogos. Aztán csend és mozdulatlanság. A virrasztás kezdett unalmassá válni, pedig alig múlt még tizenegy óra. Egyszer csak Süni meg Cseni, mint akiket bolha csípett, felugrott.
– Ott van!
– Ki? Hol? – tápászkodott fel a fiú is.
– Ott! A Sürgölődős Nénikék kapujánál matat valamit! – mutatta Süni.
– Nem pont olyan, mint a képeken, de tutira az! – lelkesedett Csenge. – Piros síoverál meg sapka, fekete csizma, hátizsák.
– Akkor az egy betörő! – vihogott Gergő. – Egyébként egy lélek sincs az utcán.
Hiába bizonygatta a két lány, hogy ott van a piros ruhás valaki, meg hogy közeledik az ő kapujukhoz, Gergő, akárhogy meresztette a szemét, nem látott senkit. Már majdnem veszekedni kezdett a lányokkal, hogy át akarják verni, mikor Miska pizsamásan lerohant a lépcsőn. Észre se vette a nagyokat, szaladt eszeveszetten, ki a kapuhoz, s közben lelkendezve kiabált:
– Mikulás! Mikulás! – aztán visszaszaladt a nappaliba, és széles mosollyal, mintha csak azt mondta volna, hogy nyáron süt a nap, közölte a nagyokkal:
– Mindjárt idejön beszélgetni! Na, nem nyitjátok ki az ablakot?
Míg Csenge szélesre tárta az ablakot, Gergő agya veszettül zakatolt. Ha csak a lányok mondanák, hogy látnak valakit, egy percig se kételkedne benne, hogy át akarják vágni. De Miska kirohanása! Egy ötéves nem tud így színlelni!
Nézte Sünit meg a testvéreit, akik beszélgettek valakivel, akit ő nem látott és nem hallott. Érezte, hogy ez nem színlelés, ez nem neki szól, hiszen a többiek egyáltalán nem figyeltek rá.
– Azt mondja, hogy azért nem látod, mert nem hiszel benne! – fordult hozzá Cseni.
– Na, próbálj meg hinni, gyerünk! – biztatta Süni.
Gergő becsukta a szemét, és teljes erejével megpróbált hinni a Mikulásban. Csakhogy hinni valamiben – ez nem is olyan egyszerű dolog. Bármennyire nem akarta, eszébe jutottak a bevásárlóközpontok csokifigurákkal megrakott polcai, meg az üzletekben csapatostul lófráló Télapók, és egy komisz kis hang egyre azt hajtogatta: becsapás az egész!
A többiek látták, mennyire szenved Gergő.
– Nem tudnál segíteni neki egy kicsit? – kérdezte Miska a Mikulást.
Az tétován csóválta a fejét.
– Sajnos a szabály az szabály. Csak azok láthatnak, akik hisznek bennem! De talán… egy kis Csillagfénypor segítene!
A Mikulás kinyitotta a hátizsákját – Misi, Süni meg Cseni majd kiesett az ablakon, csak hogy belelásson. A zsákban semmi más nem volt, csak homok, szürke, finom homok. De ahogy a Mikulás belemarkolt, halványan sziporkázni kezdett.
– A Betlehemi csillag fényéből készítjük – magyarázta a gyerekeknek. – Mi, igazi Mikulások nem cukrot-diót-mogyorót, hanem Csillagfényport viszünk minden házba. Segít az embereknek, hogy felkészüljenek az Ünnepre: növeli a szeretetet, gyarapítja a türelmet és a vidámságot, feltámasztja a reményt, megerősíti a hitet.
– Nosza! – nyújtott Csenge felé egy keveset. – Fújd rá a bátyádra!
Gergő összeszorított szemmel próbált hinni a Mikulásban, de az esze épp egy reklámon járt – „A Télapó Tutiphone feltöltőkártyával hív Téged!!!” –, amikor az apró porszemek elérték őt. Egy csapásra minden a helyére került a fejében.
„Hiszen ez mind csak butaság meg üzlet. Ezek a kitalációk, nem a Mikulás!” – gondolta, és kinyitotta a szemét.
– Király! Aszta! Tényleg! Öcsém! – kapkodott levegő után.
Csenge meg Misi önfeledten ugrált a kanapén, hogy „lát-ja, lát-ja!” Aztán mind a hárman kikönyököltek a párkányra, Süni is leült melléjük, és mindenfélét kérdeztek a Mikulástól.
Megtudták, hogy rengeteg Mikulás, Télapó, Gyed-Maróz, Sinterklaas van világszerte, és ezen a decemberi éjszakán mindegyik Csillagfényport visz az embereknek. Beszórják a kéményeken, szétfújják a kertekben, betuszkolják a kulcslyukakon, és a csillogó homok mindenkinek segít, hogy igazán ünnepi hangulatba kerüljön.
– És mit csinálnak a Télapók nyáron? – tette fel régi kérdését végre egy igazán illetékesnek a „nagyfiú”.
– Teljesen elment az eszetek???
Anya, mint egy fúria viharzott lefelé a lépcsőn.
– Mit kerestek a nyitott ablaknál??? Azonnal takarodjatok vissza az ágyba!
És az igencsak megszeppent Mikulás orrára csapta az ablakot.
– De Anya, mi csak a Miku… – kezdte Misi, de Gergő lepisszegte. Eléggé reménytelennek tűnt Anyát bármiről meggyőzni.
– Mondom az ágyba! Tűnés! És az ajándékokról mondjatok le az idén!
Csenge felkapta Sünit, és a két fiúval együtt dohogva felcaplattak a szobáikba. Anya először Misit takarta be, aztán átment a másik szobába egy rövidke szapulásra. Míg a nagyok behúzott nyakkal hallgatták anyjukat, Miska kimászott az ágyból, az ablakhoz osont és lelkesen integetett valakinek az utcára. A kisfiú ezután napokig mesélte mindenkinek, hogy ő meg a testvérei beszélgettek a Télapóval. A felnőttek mosolyogtak, hogy milyen élénk a fantáziája, a gyerekek meg irigyen mondták, hogy na, persze. De Süni, Cseni és Gergő senkinek sem szólt a történtekről. Kezdték megérteni, hogy bizonyos fontos dolgokról túl sokat beszélni: fecsegés.
Repül az idő, hamarosan ismét beköszönt az advent időszaka. Bár a karácsony elsősorban családi ünnep, a téli szünet beállta előtt az iskolákba is beköltözik az ünnep…
Szeretnénk segíteni még boldogabbá tenni a nyarat, így az alábbi köteteket 40% kedvezménnyel kínáljuk július 25. és augusztus 7. között! Varázslatos történetekkel teli nyarat kívánunk!
Élt az északi jegeken egy apró jegesmedvekölyök. Szertelen volt és szófogadatlan, nem hallgatott az anyai szóra. Egyszer azonban nagy bajba került az engedetlensége miatt. Egy apró fókát üldözött, ám a fóka fürgébbnek bizonyult, mint ő, és könnyedén kicselezte. A jegesmedve csak nyújtogatta a fejét a víz felé, nem mert a fóka után ugrani, mert tapasztalatlan úszó volt. Ekkor a jég megrepedt mögötte, hangos roppanással levált róla egy nagyobb darab. A medvekölyök egy vízen lebegő jégtáblán találta magát, a víz és a jég csapdájába került.
Napokig sodródott kétségbeesetten a jég hátán, amikor eszébe jutott valami. Emlékezett rá, hogy amikor a csapat legöregebb medvéje elpusztult, a jegesmedvék egy különös, morgásokból és horkantásokból álló dalt énekeltek.
Akkor a vén medve teste mellett megjelent egy mosolygó, hatalmas kék asszony. Az gyengéden megsimogatta az öreg medvét, ölbe vette, és elsétált vele a fénylő messzeségbe.
A jegesmedvekölyök nem tudta, ki lehetett az a gyönyörű asszony, de érezte, hogy valamiképpen köze van az élethez és a halálhoz. Biztos volt benne, hogy most rajta is tudna segíteni. Megpróbálta hát felidézni a felnőtt medvéktől hallott, morajláshoz hasonlító dalt, és énekelni kezdett. Eleinte nem történet semmi, aztán megmozdult a víztükör, és a habokból egy óriási, tükörkék asszony emelkedett ki.
A kis jegesmedve először megrémült a jéghegynyi nőtől, aki ötször akkora volt, mint ő. De az asszony mosolygott rá, így végül ő is visszanevetett. Aztán a jéglény vett egy nagy levegőt, és fújt egy hatalmasat. A lélegzete nyomán pedig karcsú híd nőtt a jégből, amely összekötötte a jégtáblát a parttal.
A jegesmedve megköszönte a segítséget, mire a jégasszony megsimogatta a kölyök hátát. Érintése nyomán kék csík vegyült a fehér bundába. Miután a jegesmedvekölyök hazaért, és elmesélte, mit történt vele, anyja azonnal megvizsgálta a bundáját. Amikor meglátta a kék szőrszálakat, így szólt:
– Nagyon szerencsés vagy. A Jégtündérrel találkoztál, aki nemcsak megmentett téged, de a kék érintéssel azt üzeni, hogy egész életedben vigyázni fog rád.
Csörgei Andrea írása Talán még sosem volt ekkora szüksége a világnak arra, hogy a történeteken keresztül is megerősítést kapjunk: az emberi kapcsolatok, a család, a generációk közti párbeszéd, az érzelmek és az egymásra figyelés mindenekfelett való ajándék. Nőnap alkalmából most egy olyan lányregényre szeretnénk felhívni a figyelmet, amely épp ezeket az értékeket hangsúlyozza úgy, hogy…
Ennek a csendnek nem volt egyebe, csak egy nagy, hallgatag feje. Nem volt nyaka, nem volt hasa, de még keze, lába sem volt.
Ha valahová elindult, akkor libegett, mint a köd, amelyik reggelente a kökénybokron fésülködik. Leginkább ehhez a ködhöz hasonlított.
Vagy egy nagy kád fürdőhabhoz.
Ez a csend, amelyik a ködhöz és a fürdőhabhoz volt hasonló, ez egy házban lakott.
Házában a mákőrlő hang nélkül őrölte a mákot, a macska hang nélkül vinnyogott, ha a farkára léptek, a moly hang nélkül csámcsogott a ruhásszekrényben, a kakukk pedig hang nélkül kakukkolt elő az órából.
Itt élt a csend, ebben a házban, éldegélt és készülődött valamire.
Mindig hosszasan készülődött erre a valamire, eközben sok idők teltek.
Aztán, ha sok idő teltével elkészült, nagy, hallgatag fején elsimította a hajait, kilibegett háza küszöbére, leült arra, megköszörülte a hangját, s énekelni kezdett.
Énekelt a csend, s énekére hullni kezdett valami puhaság az égből, pilinkélt, míg ujjnyi, majd kétujjnyi lett, végül térdig állt a világ benne.
Február 2. jeles nap a naptárban, több népszokás, hiedelem is fűződik ehhez a naphoz. Összeválogattunk néhány mesét, verset, játékot, amelyek segítségével könnyen megemlékezhetünk erről a napról akár otthon, akár az óvodában, iskolában.
Már harmadik napja havazott. Szerdán még csak bokáig ért a hó, csütörtökön jócskán térdig, pénteken pedig már senkinek nem volt kedve kipróbálni, meddig süllyedne, ha belelépne a hideg takaróba. Mintha a tanyát, sőt az egész környéket vastag porcukorréteggel szórta volna be valami tréfás kedvű cukrász. Natti kistündér háromóránként seprűre kapott, és észvesztő sebességgel elszáguldott néhányszor az istállóig és a tyúkólig, hogy a menetszéllel tisztára söpörje az állatokhoz vezető utat.
Dalmorka hobbivarázsló kedvetlenül ringatta magát a hintaszékben. Fázósan maga köré tekert egy pokrócot, hosszú orrával hangosan szipákolt, és grimaszolva csóválta a fejét minden alkalommal, amikor Natti visszatért a hósöprésből.
– Beengeded a hideget! Összekoszolod a házat, csupa latyak a cipőd! – zsörtölődött. Natti hiába bizonygatta, hogy a lába sem érte a földet, illetve a havat, Dalmorkának esze ágában sem volt abbahagyni a morgást.
– Utálom ezt az időt! A hóban semmi, de semmi jó nincs!
– Dehogynem! Lehet például havat söpörni! – ellenkezett Natti. – Hóembert építeni. Hógolyózni. A hókifliről nem is beszélve! Hóesésben lehet a legfinomabb hókiflit sütni. Ó, az az isteni vaníliaillat! Az omlós tészta! A diós töltelék!
Dalmorka gyomra jókorát korgott a vaníliaillat és a diótöltelék hallatán. Rögvest kérlelni kezdte Natti kistündért, hogy süssön legalább egyetlenegy tepsi hókiflit.
– Lehet róla szó, ha előkészíted a hozzávalókat – egyezett bele kegyesen a kistündér.
A hobbivarázsló már indult is a kamrába. Levette a polcról a lisztet, a diót, a sütőport, de hiába kutakodott, porcukrot sehol nem talált.
– Ebből nem lesz sütemény – sápítozott elveszetten.
– Lehet, hogy hiányzik egy apróság, de hát varázsló vagy, ha jól tudom. Fehér porból fehér port csinálni igazán nem lehet nagy kunszt! – ripakodott rá Natti.
– Csak nem azt akarod mondani, hogy…
– De bizony azt! Indulás kifelé! Mire begyúrom a tésztát, kész legyen fél kiló porcukor! – rendelkezett ellentmondást nem tűrően a kistündér.
Dalmorka dohogva akasztotta le a fogasról a kompakt varázslótalárt. Nem sok kedve volt kimenni, de a hókifli iránti vágyakozása erősebb volt, mint a lustasága. Megmarkolta az összecsukható varázspálcát, és kilépett az udvarra. „Fehér porból fehér por… Igen, azt hiszem, megvan!” – gondolkodott a megfelelő varázsigén. Rámutatott egy nagyobb hóbuckára, ami azonnal nagy kavargásba kezdett, és egy szempillantás alatt kissé másmilyen fehér porrá változott. Dalmorka izgatottan kóstolt bele a kupacba.
– A manóba, ez nem az – fintorodott el. – Még finomítanom kell a varázsigén!
Felemelte a varázspálcát, és egy újabb hókupacra szegezte. Közben odabent Natti végzett a tésztagyúrással, sőt a sütéssel is. Készen sorakoztak a dióval töltött kiflicskék, és a kistündér türelmetlenül várta, hogy Dalmorka visszatérjen a porcukorral.
– Kihoznál egy tálat? – kukkantott be az ajtón a hobbivarázsló.
– A porcukornak? – ugrott fel boldogan Natti.
– Igen… – bizonytalanodott el Dalmorka. – És még néhányat a sónak, a réteslisztnek, a gríznek, a sütőpornak, a keményítőnek, a mosópornak, a hintőpornak, a krétapornak… és esetleg valami nagyobb vödröt a csemperagasztónak, a mésznek, a tapétaragasztónak és a műtrágyának. Mi ilyen vicces? Nekem sem sikerülhet minden elsőre!
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy leány, akinek két igazgyöngy fénylett a szeme helyén. Nem afféle mesebeli igazgyöngyök voltak ezek, amelyek oly híressé és gazdaggá tették volna, hogy királyok és hercegek versengjenek a kegyeiért. Ó, nem! Ezek az igazgyöngyök szépek voltak ugyan, szebbeket sehol sem találhatnánk kerek e világon, de egy bajuk mégiscsak…
1. Kik vagy mik voltak a tatárok? Karikázd be a helyes válasz betűjelét! (Ha magadtól nem tudod a választ, nézz utána a könyvtárban, vagy felnőtt segítségével az interneten!)
a. Mátyás király zsoldos hadseregét nevezték így, ami korának egyik legkiemelkedőbb és legsikeresebb katonai alakulata volt. b. Kolumbusz Kristóf hajó flottája, amellyel 1492-ben nekivágott az Atlanti-óceánnak. c. A 13. században Dzsingisz kán által egységesített mongol nyelvű törzsek neve, akik a 13 század elején végigdúlták Európát. d. Szlovákia és Lengyelország határán húzódó Tátra hegység őslakosait nevezték így a 14. század elején.
Mit gondolsz, a szerző miért ezt a címet adta a regénynek? Mi lehet a közös a tatárokban és a nyaraló csapatban? ____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
2. Ki a történet elbeszélője? Karikázd be a helyes választ!
a. Vilmos atya b. Egy ismeretlen, külső elbeszélő c. Öcsi d. Öcsi édesapja
3.Témáját tekintve, szerinted milyen fajta regény a Tatárok a tengeren? Karikázd be a helyes válasz betűjelét!
a.Detektívregény, aminek középpontjában egy bűnügyi nyomozás áll. b.Családregény, ami egy család több generáción (pl. nagyszülők-szülők-gyerekek) átívelő történetét mutatja be. c. Kalandregény, amiben a főhös(ök) kalandos helyzetei állnak. d. Történelmi regény, ami egy jelentős történelmi eseményt dolgoz fel.
Választásodat indokold meg: ____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
4.Magyarázd meg az alábbi szavakat, kifejezéseket! Ha magadtól nem tudod a választ, nézz utána a könyvtárban vagy felnőtt segítségével az interneten!
5. A történet helyszíne Erdély és a romániai tengerpart. Jelöld be a vaktérképen pirossal a kiindulási pontot, Kolozsvárt és a tengerpartot, Konstancát! (A térkép forrásáért kattints ide.)
6. Az alábbiak közül az egyik nem erdélyi település. Karikázd be annak a betűjelét, a többit pedig szintén jelöld a vaktérképen kékkel.
a. Arad b. Marosvásárhely c. Temesvár d. Szabadka
7. Vajon kiről lehet szó? Írd be a megfelelő neveket!
a. Innen is látszik, hogy ………………………… a meglepetések embere. b. Ha nem volna ……………………., akkor Öcsi, te lennél Kolozsvár legelvetemültebb csirkefogója c. …………….. ugyanis (ő az egyik osztálytársam, és arról világhíres, hogy eddig még csak egyetlenegyszer mondott igazat, de akkor is kiderült, hogy láza van és félrebeszél) (…) d. …………………. egészen rövid idő alatt rendkívül sok mindenért tud aggódni. e. Ekkor jött be az osztályba …………………, aki egy lány, de olyan rendes, mintha fiú volna. f. Messziről látszott, hogy …………………… bácsi csuda remek ember. Ezt már a házáról lehetett tudni. g. ……………… úgy nevetett, mintha azt mondta volna: csiling… csiling…
(Segítség: Cinóka, Anyu, Vilmos atya, Karin, Bika Vilike, Gyuluka)
8.1 Képzeld magad oda a képbe! Te hogy kerültél ide, mit csinálsz most éppen? Milyen az időjárás? Milyen hangokat hallasz? Milyen illatokat érzel? Hogy érzed itt magad? Írj 3-4 mondatot erről! ____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
8.2 Válassz ki magadnak három szereplőt, karikázd be az elsőt pirossal, a másodikat kékkel, a harmadikat zölddel, majd találd ki a válaszokat az alábbi kérdésekre (használd bátran a fantáziád)!
a. Szerintem a pirossal jelölt szereplő…
neve:
életkora:
innen-ide tart:
így érzi magát:
ezt gondolja/mondja éppen:
b. Szerintem a kékkel jelölt szereplő…
neve:
életkora:
innen-ide tart:
így érzi magát:
ezt gondolja/mondja éppen:
c. Szerintem a zölddel jelölt szereplő…
neve:
életkora:
innen-ide tart:
így érzi magát:
ezt gondolja/mondja éppen:
9. A regény az ún. anekdotikus történetmesélés hagyományait követi, azaz, a cselekmény fonalát az elbeszélő időről időre megszakítja, és egy-egy kisebb, önálló történetet mesél el. Idézd fel emlékezetedben (vagy keresd ki a szövegből) a bogárgyűjtő-feladat történetét, majd meséld el néhány mondatban Cinóka szemszögéből és adj címet a történetenek!
Cím: _________________________________________
Így esett a bogárgyűjtő-feladat az iskolában: ________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
10. Érvelj! Válaszd ki a véleményedhez közelebb álló mondatot, húzd alá, majd 4-5 mondatban indokold meg a választásodat!
„Én biztosan soha nem mennék szívesen Vilmos atyáékkal nyaralni, mert… ”
„Én nagyon szívesen mennék Vilmos atyékkal nyaralni, mert… “
Szeretnénk a pedagógusok és az oktatási-nevelési intézmények könyvvásárlását megkönnyíteni, ezért számukra 40% kedvezményt biztosítunk folyamatosan a könyveinkből. A kedvezmény érvényesítéséhez kérjük, először regisztráljanak ITT, majd, ha a regisztráció megtörtént, jelezzék azt levélben nekünk atimea.konya@cerkabella.hu e-mail címen. A levélben kérjük, feltétlenül tüntessék fel az oktatási-nevelési intézmény nevét, amelyben dolgoznak.
Hogyan kapcsolódhat, kerülhet közel egymáshoz két nő, akiket több, mint fél évszázad választ el? Mia, a fiatal, gimnazista lány még útja elején jár – most ismerkedik csupán a barátsággal, a szerelemmel, az emberek igazi arcával, a problémákkal, amelyeket nem lehet csak úgy átaludni. Maja ezzel szemben már története végéhez van közelebb – a kényelmes, bár derékfájásokkal tűzdelt nyugdíjas éveiben már több emléke van, mint ahány kaland még vár rá.
De mi kötheti össze őket?
Mély gyászából felocsúdott Mia, akinek anyukája már évekkel ezelőtt meghalt, még mindig női példakép, pártfogó híján van. Ugyan egyedülálló, műfordító apukája néha rászabadítja hangos, csapongó és túlságosan fiatalos nagynénjét, a gimnáziumi éveit kezdő Mia életében nincs olyan felnőtt nő, akihez bizalommal fordulhatna.
Maja, a magányos „kutyás nő” talán meglátja a kislányban hajdani ifjúságát, vagy csak vágyik (a fiától eddig meg nem kapott) unokára, rögtön érzi, tud kapcsolódni a lányhoz, s mintha még a véletlen is azon lenne, hogy összeterelje a két, maga-maga magányában, elszigetelten élő szereplőt.
Maksai Kinga, akinek első tizenéveseknek szóló könyve a Mia és Maja, se nem kamasz, se nem nyugdíjas – ám hiába távolodik előbbitől, és hiába van még messze az utóbbitól, hitelesen mutatja be mindkét karakter hétköznapjait, a folyamatos érzelmi változásokat. Nem csoda, hogy 2017-ben elnyerte az Aranyvackor pályázaton a Cerkabella különdíját, készülő regénye első fejezetével.
Az írónő, aki maga is Budapesten született, könnyedén kelti életre a főváros helyszíneit, amik jól ismert díszletként simulnak a történet különböző mozzanatai mögé, így teremtve még közvetlenebb viszonyt szereplő és olvasó között, segítve a vizuális kapcsolat létrejöttét.
A regény, amely gördülékenyen meséli el egy egész év történetét, két szálon fut, ám a hangsúly halványan Miára van helyezve. A lány nehezen küzd meg új középiskolájának többi tanulójával, egy valaha volt barátság árnyékát cipeli magával, miközben félénken igyekszik boldogulni, barátokat szerezni. De nincsen könnyű dolga, saját bizonytalanságai és korábbi rossz tapasztalatai megnehezítik számára, hogy igazán közel kerüljön bárkihez saját korosztályából, akik nem állnak közel világnézetéhez, formálódó identitásához.
Ráadásul egyik osztálytársa zaklatni kezdi – az új helyzettel szembesülő lány pedig nem tudja, mit lépjen, sokáig titokban tartva a dolgot, szégyenkezve valami miatt, amit nem ő követett el. Ám egyik osztálytársában erős szövetségesre lel, aki nem hagyja, hogy Mia továbbra is a fiókba zárja az esetet. Maksai Kinga ezt a nem könnyű szituációt is meglepő érzékenységgel írja le, akarva akaratlanul is bemutatva, mi a helyes, de cseppet sem könnyű lépés hasonló esetben.
Majának sincs könnyű éve. Ötödik férje nemrég hunyt el, s párja halála óta újra próbálja megtalálni öregkori napjai értelmét, s amikor sikerül felvennie a kapcsolatot ifjúkori szerelmével, az idős Maját új kihívások elé állítja a huszonegyedik századi technika és az élet. Ahogy fokozatosan egyre közelebb kerülnek egymáshoz, különbségeik és kapcsolatuk szokatlansága ellenére Mia és Maja végül igazi barátokká válnak, akik segítik és támogatják egymást.
Hogy mi minden történik ez alatt az egy év alatt? Gólyabál, jógaóra, rakott krumpli, eltévedt csók, szimuláló kutya, és még annyi minden – talán egy új szerelem is kibontakozik és megújult erővel kel életre egy régi románc? Olvassátok el a tehetséges Maksai Kinga első regényét, a Mia és Maját, hogy megtudjátok!
Szeretnénk a pedagógusok és az oktatási-nevelési intézmények könyvvásárlását megkönnyíteni, ezért számukra 40% kedvezményt biztosítunk folyamatosan a könyveinkből. A kedvezmény érvényesítéséhez kérjük, először regisztráljanak ITT, majd, ha a regisztráció megtörtént, jelezzék azt levélben nekünk azinfo@cerkabella.hu e-mail címen. A levélben kérjük, feltétlenül tüntessék fel az oktatási-nevelési intézmény nevét, amelyben dolgoznak.
Vihar 12 éves fiú, és mint minden ilyen korú kamasz, próbálja megtalálni a helyét a világban, ám a történetünk kezdetén már csak egyetlen esélye van, mielőtt kitaszítottként végleg a társadalom peremére sodródik, ahonnan nem lesz visszaút. Hogyan jutott Vihar ide? Talán maga sem tudja. Sorra rúgták ki az iskolákból miközben ő önmagát kereste, lassan összecsaptak a feje felett a bizonytalanság és a szabadságvágy hatalmas hullámai, most pedig meg kell tennie mindent, hogy az akváriumra emlékeztető Esélyek Házában, a város problémás gyerekeinek fenntartott kísérleti iskolájában jól teljesítsen. Családi helyzete sem egyszerű, anyját szinte megfojtják adósságai, apja pedig elveszti magát új kapcsolatában, élettársa pedig nem más, mint az Esélyek Házát kegyetlen szigorral irányító iskola pszichológusa, aki nemcsak Vihar tanulmányait, hanem magánéletét is megpróbálja teljesen irányítása alá vonni.
Vihar igyekszik kiigazodni új iskolájának szokatlan, rideg módszerei között, a friss szabályok azonban sokat követelnek tőle – egyik pillanatról a másikra le kellene mondania azokról a dolgokról, amiktől egyedinek érezheti magát: a graffitizésről, raszta hajáról, a gördeszkájáról és ezzel a repülés illúziójáról. Ez nem kevés áldozat, és Viharnak nem akarják felajánlani a választási lehetőséget, erőnek erejével igyekszik osztályfőnöke és új mostohaanyja jó útra téríteni a lázadó fiút. A nagy szavak, amelyekkel hitegetik, vagy éppen rémisztegetik őt, kiüresednek. Szülei, akiknek segítenie kellene őt abban, hogy eligazodjon ebben a kaotikus létben, nem képesek valós segítséget nyújtani. És mindeközben megjelenik India, a lány, akinek fantomképe és misztériuma ott lebeg Vihar iskolájának falai közt, lassan megelevenedik a fiú számára. A vad lázadó, aki nem elveszítette, hanem egyenesen eldobta az utolsó esélyét, hogy egy szabados, különös utcai világ legyen az új otthona, elhagyatott gyárépületekkel és nyitva hagyott lépcsőházakkal, felfedi magát Vihar előtt. India azonban nincs egyedül, Vihar akaratlanul is megismeri a csapat többi tagját, és elemi erővel kezdi el vonzani az az öntörvényű, konok vadság, ami ezt a különös univerzumot uralja. Talán ez lehet a kiút számára? Elszakadhat végleg a társadalomtól, a családjától, csatlakozhat Indiáékhoz? Erre vágyik-e igazán?
Ahogy Vihar őrlődik ebben a lehetetlen, nem is igazán valóságos döntéshelyzetben, a történet még sötétebbé válik. Az Esélyek Házának falai között valami gonosz titok lappang, Vihart szülei is cserben hagyják, és a kamasz magára marad. Hogyan folytatódik tovább a meglepő történet? Lesz-e Viharnak ereje ahhoz, hogy leleplezze, milyen szörnyűség bújik meg az iskola pincéjében? Megmenekítheti-e újdonsült barátait, s hogyan dönt végül, velük tart a kitaszítottság szabadságában? Kezdődjön Vihar és a világ, az esélytelenek és az esélyek házának háborúja.
Seita Parkkola mágikus realizmussal átitatott különleges lélektani fejlődést végig követő, lebilincselő ifjúsági regénye meglepő fordulatokkal mutatja be egy kamasz fiú egyre táguló világát, érzékletesen szemlélteti ahogyan a társadalom hatalmas gépezete igyekszik mindenkit a maga képére formázni, jelentsen ez egy egyénnek akármekkora veszteséget.
Rám annak idején, pár évvel ezelőtt nagy hatással volt ez a könyv, és most, hogy újraolvastam, jóleső örömmel töltött el, hogy a különleges fikció ereje nem kopott, nem fakult meg, akármennyire is távolra sodródtam mostanra attól az élethelyzettől, amelyben a főszereplőnk is van. Ebből és más ismerőseim véleményéből is arra következtethetek, hogy a regény annak ellenére, hogy nyilvánvalóan célcsoportja, tehát a kiskamasz korosztály számára lehet a legélvezetesebb, ennél jóval idősebbek számára is élvezetes lesz, nem fognak csalódni, nem fogják úgy érezni, hogy egy gyerekkönyvet olvasgatnak.
Nekem hatalmas kedvencem ez az egyedi ifjúsági regény, és garantálhatom, hogy másnak is az lesz. Ne habozzatok, rendeljétek meg, jó lesz kiülni a teraszra ezzel a regénnyel így karantén után is!
A sorozat második kötetéről, a Páráról, ITT olvashatsz. A kötetek önmagukban is olvashatók.
Intézményi ajánlat
Szeretnénk a pedagógusok és az oktatási-nevelési intézmények könyvvásárlását megkönnyíteni, ezért számukra 40% kedvezményt biztosítunk folyamatosan a könyveinkből. A kedvezmény érvényesítéséhez kérjük, először regisztráljanak ITT, majd, ha a regisztráció megtörtént, jelezzék azt levélben nekünk azinfo@cerkabella.hu e-mail címen. A levélben kérjük, feltétlenül tüntessék fel az oktatási-nevelési intézmény nevét, amelyben dolgoznak.
Cél: csapatépítés, csapatmegtartás, kapcsolattartás a kijárási korlát idején Korosztály: 5-8. osztályosok Téma: Virtuális világmegmentés a Szuper Boldog Varászerdő egyik oldalpárja alapján.
1. Bevezető
A tanár elmondja, hogy a mai órán küldetésen veszünk részt. Ehhez tele kell pakolnunk a bőröndöt: „Holnap, ha hozzád indulok…”-játék (Gabnai Katalin Drámajátékok, Budapest, Helikon, 2015. 48.). Figyelni kell, hogy a játék kezdetén meg kell határozni a sorrendet, amit jó, ha mindenki magának rögzít, vagy külön felírjuk a csetablakba!
2. Karakterépítés
Nyissátok meg a képet, amit a file-ok közé töltöttem!
Mindenki válasszon egy karaktert, nevezd el, és mondd el, mit lehet tudni róla(d), mi a szuperképessége(d)!
A karakterek világmegmentő útnak indulnak, de csak egy vezér lehet. Döntsük el játékkal, ki legyen az! Mindenki válasszon egy fedőnevet (valamilyen mese vagy mítosz szereplő nevét), írja meg nekem privát csetben. Én beírom a közösbe, hogy könnyebb legyen szólítani egymást. Aki kiesett, annak a nevét like jellel jelöljük meg. Én jegyzem, hogy ki melyik csapathoz került. A győztes lesz a vezető.
4. Közös törtrénetalkotás
Szőjünk közösen egy olyan történetet a kalandról, aminek a vége a képen látható esemény lesz! Mindenki a saját szereplőjét is szője bele a történetbe. Mindenki egy-egy mondatot mond, két körön keresztül. A cél, hogy a végére kerek történet alakuljon ki.
5. Rögtönzés
A küldetés sikeres véget ért, egy teljes híradóadást szenteltek neki. Körkapcsolással jelentkezzen be minden rovat! A gyerekek improvizatív módon adhatták egymásnak a szót: hírek, bűnügyi rovat, időjárás, bulvár hír, kulturális ajánló stb. A végén elköszöntünk és jó éjszakát kívántunk.
IRODALMI KÁVÉZOO 